Századok – 1960

Krónika - Beszámoló kandidátusi disszertációk vitáiról 917

KRÓNIKA 919 formálásának is. Ennek bizonyítása során utalt arra a verses históriára, amelyet Lodomér érsek rendeletére a Kun László udvarában elterjedt Attila-kultusz ellensúlyozására írtak az esztergomi ágostonos kolostorban, s amelyben az elveszett István-életrajz nyomai kimutathatók. A továbbiakban megállapította, hogy a disszertáció szerzője a kettős krónikaszerkesztés mögött álló nézeteket az idoneitás és legitimitás múltból örökölt fogalompárjával jelöli. Jelen dolgozatának nem lehet célja az ezzel összefüggő kérdések tisztázása, amelyet marxista igénnyel el kell majd végeznie. A budai káptalan alapítását tárgyazó 67. krónikafejezetben Mezey László interpolációt lát. Az interpoláció célja valószínűleg a káptalan István király által történt alapításának a bizonyítása volt. A királyi alapítású monostorok, apátságok, prépost-Ságokéval azonos jogi helyzete a megyei püspök joghatósága alóli exemptiót és Magyarországon az esztergomi érsek területtől független „spirituális" joghatóságát jelenti. Mindez indokolttá teszi, hogy bárki voit az interpolált szöveg szerzője, Óbudán keressük. Az interpolátor azonban még ezen is túlmegy és a királyi alapítás tényét megtoldja a „libertás Romanae ecclesiae" emlegetésével, ami az esztergomi jurisdictio alá helyezésnél is előkelőbb jogállást biztosítana, aminővel nálunk csak Pannonhalma és Székesfehérvár, valamint bizonyos megszorításokkal a lovagrendek és a ciszterciek rendelkeztok. Az egész elképzelést a „libertás Romanae ecclesiae" kifejezés teszi rekonstruálhatóvá. Ez ugyanis Georg Schreiber (Kurie und Kloster im 12-ten Jhdt. I. 38. 1.) szerint a római exemptio birtokába jutó, az Eigenkloster helyzetéből kiszabaduló szerzetesi intézmények új jogi helyzetének a jelölésére szolgál a XII. században. Az interpolátor igen ügyesen a Fejérvárról történő királyi gondoskodás után helyezte a maga szövegét, de buzgalma kissé messze ragadta. Szerinte István király Buda város közepén „coenobium canonicorum"-ot alapított. A kifejezés feltehetőleg abból a pápai bullából került be, akár reális szöveg volt, akár formula vagy dekretális, amely a „Romana libertás" konstruálását is lehetővé tette. Mikor volt lehetséges a budai káptalan részéről egy ilyen kísérlet megkockáztatása ? 1216-ban Pelagius és István bíbornok-legátusok döntenek egy perben az esztergomi érsek és a veszprémi püspök között (Mon. Rom. Ep. Vespr. I. 35—36). Az oklevélben szó van Óbuda, Dömös káptalanjainak, a királyi apátságoknak és a cisztercieknek, valamint Segesdnek a helyzetéről. Segesd királynéi egyházát Esztergom átengedi Veszprémnek. (Ez azonban úgy látszik mégsem törtónt meg.) A ciszterciek helyzetében az érsek alkalmazkodjék a szokásokhoz. A dömösi káptalanra is vonatkozik a budai káptalant illető döntés. Az esztergomi érseket Óbudán a káptalanban és a városban semmi más jog nem illeti meg, mint a prépost és kanonokjai személyes ügyeiben ítélkezés. 1216-ban Óbuda helyzete távolról sem mutatja a királyi apátságok és prépostságok státusát. Király az alapító nem lehetett. Ha a Dömössel való párhuzamot strikte értelmezzük, úgy a királyi család egy nem király tagja (mint Dömös esetében Álmos herceg), vagy egy olyan valaki, aki alapításának megfelelő jogi tekintélyt nem adhatott, lehetett az alapító. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a királyi monostor jogállásának az elnyerésére az Árpád-korban a királyi méltóság is csak akkor jelentett alapot, ha az alapító maga is az Árpádok közül való uralkodó vagy annak felesége volt. Aba Sámuel maga alapította monostora (Sár) soha nem lett királyi apátság. Ezért merülhet itt fel Péter személye. Anonymus Gallus szerint Péter király Péter apostol tiszteletére „Basoariában" egyházat alapított. Póter nem volt, csak anyai részről Árpád-ivadék, ezért a család királyi magán egyházat teremtő jogában nem részesülhetett. Ha az interpolátort Buda káptalanjának jogi helyzetét javító törekvések vezették, működését leginkább még ezt a bizonyára hosszas jogi processzust lezáró megállapodás ill. döntés létrejötte előtti időre tehetnénk. És valóban: a jurisdictionális kérdések a megelőző évtizedekben feltűnő számban vetődnek fel, és ezek keletkezését — Mezey László szerint — valószínűleg a III. István—III. Sándor közti konkordátum nyomán, a királyi apátságok és própostságok egyházi és világi viszonylatokban kialakult, egyéb magánegyházakénál hasonlíthatatlanul előnyösebb helyzete magyarázza. A XIII—XIV. század folyamán az egyházi jogfejlődés és a magyar feudális társadalom szerkezeti módosulásai már új helyzetet teremtenek. Oeries József opponenseinek adott válaszában a zselicszentjakabi monostoralapítás kapcsán a krónikakutatás és az oklevéltan, a ,,furor Teutonicus" előfordulása kapcsán a klasszika-filológia és a középkori kutatás egymásra utaltságát és együttműködésének szükségességét hangsúlyozta, ugyanakkor kiemelte a stíluskritika, a szókincs és a nyelvtani szerkezetek vizsgálatának, valamint a történeti segédtudományok összehangolt kutatásának a fontosságát. A 67. krónikafejezetről Mezey László és Gerics József közt vita alakult ki, de ez döntést nem eredményezett.