Századok – 1960

Történeti irodalom - Regele; Oskar: Feldmarschall Radetzky (Ism. Markó Árpád) 912

913 Radetzky hadvezéri karakterének több érdekes oldalára világít rá a szerző. A reális alapokon gondolkodó fővezér mindig bele tudta magát élni ellonfelének helyzetébe, az adott körülmények között legvalószínűbb elhatározásaiba, ezért őt meglepetés, váratlan támadás soha nem érte. Regele könyvének érdeme, hogy a marsall katonai tehetségét minden oldalról megvilágítva-jellemzi. Erre hosszú katonaélete, 72 évi tényleges szolgálata, nagy háborúkban vállalt tevékeny, felelősségteljes szereplése bőséges adatokat nyújt. Katonai pályafutását 1784-ben Magyarországon a Caramelli vértesezredben kezdte. Ezrede Kecskeméten, Jászberényben és Soroksáron volt elhelyezve. Szívesen végezte szolgálatát, de a békeszolgálatot nem tartotta igazi hivatásának és falusi magányában behatóan tanulmányozta a hadtörténet és hadvezetés kérdéseivel foglalkozó könyveket. II. József török háborújában, 1787—89-ben, mint segédtiszt látott el fontos feladatokat és alkalma volt a kor három legjelentősebb hadvezérét, Hadikot, Laudont és Lacyt megismerni. A rövid háború után ezredével Békéscsabán és Gyöngyösön állomásozott, majd 1792-ben Pozsony mellett Szentgyörgy városában. A francia forradalom hadműveleteiben már mint főhadnagy, később mint lovaskapitány harcolt. A háború olasz hadszínterén — az 1796—1800-ig vívott harcokban •— mint egy hidászcsapat parancsnoka annyira kitüntette magát, hogy 1799-ben alezredessé való kinevezésével együtt Melas tábornagy vezérkarához osztották be, mint Flügel -adjutant-ot. Ezzel Radetzky megkezdte vezérkari pályafutását. A Novi mellett vívott nagy csata után, 33 éves korában, ezredessé lépett elő s e csatában tanúsított kezdeményező magatartásáért megkapta a Mária Terézia Rend lovagkeresztjét. Ezután a Németországban működő hadsereghez helyezték át, mint az Albrecht-vértesezred parancsnokát. A Hohenlinden melletti nagy csatában, 1800, december 3-án kézitusában súlyosan megsebesült. A háború ezután egyideig szünetelt; Radetzky 1801 februárjában békeállomására, Sopronba vezette ezredét. A harmadik koalíciós háború ismét lángba borította Közép-Európát. Radetzky, mint tábornok, 1804-ben egy könnyű lovasdandár élén vonult a harctérre, és lovasai, erélyes vezetésével, lühetetlen teljesítményekét hajtottak végre. 1806-tól 1809-ig a béke éveit Bécsben töltötte. A következő hadjárati időszakban dandárja a cseh hadszíntérre került, s Napoleon győzelmes előretörésénél ő volt az utóvéd felelősségteljes harcainak sikeres vezetője Résztvett az 1809. év két legnagyobb csatájában, Aspernnél és Wagram mellett. A wagrami harcot követő visszavonulásnál olyan ügyesen fedezte a fősereget, hogy Davoust francia marsallt sikeresen feltartóztatta. A harcjelentésekben Radetzkyről azt írják, hogy a legtöbb nagyképű, személyét előtérbe helyező emberrel szemben, minden fellépését a „csendes, szinte magától értetődőnek látszó kötelességteljesítés jellemezte". Az ezután következő hadjárat, a Napoleon végleges leverésével végződő, felszabadító háború néven ismert hadművelet és annak előkészítése — 1809—1815-ig — volt Radetzky életének egyik legfontosabb időszaka. Ebben mutatkozott meg leginkább hadvezéri tehetsége és alapozta meg hírnevét. Altábornagyi rangban a vezérkar főnöke lett, tehát az egész hadsereg vezetésére s a hadműveletek tervezésére hivatott legfontosabb katonai személyiség. A vezérkar, mint akkor hívták, Generalquartiermeisterstab, a működő haderő legmagasabb szerve, Radetzky személyében fiatal, tevékeny és már bőséges haditapasztalatokkal rendelkező vezetőt kapott. Most már nemcsak a harcok, csaták kitervezésóben és vezetésében kellett tehetségét bebizonyítania. Fontos állásában a taktikai mérlegelések helyét már a súlyosabb horderejű stratégiai, tehát seregvezetési kérdések foglalták el, s ezeket mindig az állam politikai vezetésére hivatott legfőbb személyiségekkel összhangban kellett megoldania. Amikor a hadrakelt sereg a poroszokkal, oroszokkal és svédekkel szövetségben megkezdte a háborút s annak Schwarzenberg Károly herceg tábornagy lett a fővezére, vezérkari főnökéül Radetzkyt választotta. Egy cél lebegett előtte: Napoleon t visszaszorítani a Rajna mögé. A francia császár stratégiailag előnyben volt, mert a „belső vonalon" operálhatott. De Radetzky hadvezéri ügyessége éppen abban mutatkozott meg, hogy a „külső vonalon" való operálást úgy tudta szabályozni, hogy Napoleon seregrészeit különböző hadszíntereken foglalkoztatva, megakadályozta egész seregének egy nagy csatához való felvonulását. Fel kellett apróznia a francia haderőt, hogy annak Napoleon vezette seregcsoportját egy nagy csatában földreteríthesse. Az 1813-ban Lipcse mellett vívott nagy csatának, a „Népek csatájá"-nak alapgondolata szintén Radetzky érdeme. A napoleoni háború befejezése után Radetzky ismét Sopronba került, mint hadosztályparancsnok, majd onnan 1818-ban Budára. Itt bőven volt alkalma hadvezéri tapasztalatait a békekiképzésben érvényesíteni. 1827-ben magyar indigenátust nyert és 1829-ben lovassági tábornokká lépett elő. Budáról Olmützbe költözött, mint vár-13 Századok