Századok – 1960

Történeti irodalom - Regele; Oskar: Feldmarschall Radetzky (Ism. Markó Árpád) 912

912 TÖRTÉNETI IRODALOM Zajoncskovszkij mellékletben részletes kimutatást közöl kormányzóságonkint és azon belül kerületenkint a paraszti és földesúri birtok nagyságáról az 1877/78. évi helyzet alapján. Ez a táblázat, valamint a könyv végén közölt bibliográfia (a jobbágyreform végrehajtására vonatkozó hivatalos iratok, naplók és feldolgozások részletes felsorolásával) igen hasznos kiegészítései a könyvnek. Kár, hogy Zajoncskovszkij nem vizsgált meg olyan kerületeket is, amelyekben nagyobb parasztmozgalmak zajlottak le, hogy világosabbá tegye ezek összefüggését a reform végrehajtásának menetével. Valóban példa és iránymutatás ez a könyv. Módszertani pontossága, lelkiismeretessége remélhetőleg minél több szovjet kutatót indít el majd hasonló jellegű kutatások irányában. És ha elég anyag áll majd rendelkezésre Oroszország egyes területeire vonatkozólag, időben és térben több, mint amennyit Zajoncskovszkij vizsgált (aki időben nem megy túl 1870-en), akkor válik majd lehetségessé az általános következtetések levonása, akkor áll majd világosan előttünk a jobbágyreform jelentősége és szerepe az orosz társadalom fejlődésében. Zajoncskovszkij könyve fontos állomása annak az útnak, amely az 186Д. utáni orosz agrárfejlődés és általában az orosz társadalom teljes megvizsgálásához vezet el. NIEDERHATJSER EMEL OSKAR REGELE: FELDMARSCHALL RADETZKY (LEBEN, LEISTUNG, ERBE) (Wien-München, Verlag Herold. 1957. 555 1., 1 térkép, 109 vázlat, fotókópia, táblázat) RADETZKY TÁBORNAGY (ÉLET, TELJESÍTMÉNY, ÖRÖKSÉG) A volt Monarchia Savoyai Jenő utáni egyik legjelentősebb hadvezérének, Radetzky tábornagy halálának 100. évfordulójára jelent meg ez a nagyterjedelmű munka, mely nem egyszerűen száraz életrajzi, vagy unalmas hadtörténeti és hadseregszervezési adatokat sorol fel. Olyan katona munkája ez a könyv, aki nemcsak a tárgyalt korszak katonai eseményeinek alapos ismerője, hanem a Monarchia szövevényes kül- és belpolitikai életének is élesszemű megfigyelője. Minthogy pedig Radetzky élete (szül. 1766, megh. 1858) szervesen és sokoldalúan kapcsolódik a Habsburg-monarchia korabeli katonai és politikai vezetéséhez, a róla szóló monográfiában a magyar történészek is sok új, eddig ismeretlen adatot találhatnak történelmünkre vonatkozólag. Regele tárgyalási módja célratörő és világos. Mivel egy ember életében szinte 100 év történetét kell elmondania, nem bocsátkozik a sok háborús cselekmény részletes taglalásába, méltatásába, egyes csapattestek vagy személyek teljesítményeinek ismertetésébe. A marsall életét, működését a harctereken, szerepét a Monarchia bel-és külpolitikai kérdéseiben átfogóbb szemszögből nézi. A sok hadjárat nagyvonalú, de plasztikus tömörséggel összevont ismertetése, s az események logikus egymásrahatásának képe adják meg a hátteret és keretet Radetzky működésének megismeréséhez. Jól sikerült a tábornagy személyének és tevékenységének jellemzése is. Regele könyvének külön érdeme, hogy széles, sokoldalú anyaggyűjtés alapján kellő megvilágításba helyezi a marsall működését. Eddig csak azt tudtuk róla, hogy kiváló hadvezér volt, s mint Schwarzenberg herceg vezérkari főnöke, a Napoleont ért súlyos vereségnek — a Lipcse mellett vívott nagy csatában — ő volt az előkészítője. De Regele most hiteles adatokkal bizonyítja, hogy a Napoleon elleni felszabadító háborúban — 1813—15-ben — az egész haditerv és a külső vonalon, tehát nehezebb helyzetben működő szövetségesek — osztrák-magyarok, oroszok, németek, svédek — hadmozdulatai is Radetzky okos tervei szerint folytak. Az ő működése készítette tehát elő Wellington és Blücher marsallok Napoleon felett aratott Waterlooi győzelmét. Az angol és német hadtörténészek eddig az érdemet kizárólag Wellington, illetve Blücher hadvezéri működésének tulajdonították. Regele könyvében most bebizonyosodik: Radetzky olyan ügyesen foglalkoztatta és húzta szét egymástól Napoleon belső vonalon operáló hadseregcsoportjait, hogy a császár mintegy rákényszerült a végső Waterlooi csata elfogadására. Vagyis Wellington és Blücher győzelmét csakis Radetzky előrelátó haditervének pontos végrehajtása tette lehetővé. Ezen az eseten kívül Regele a napoleoni hadjárat ismertetésénél még sokszor kiemeli Radetzky döntő jelentőségű tevékenységét a hadműveletek tervezésében és végrehajtásában, amit a hadtörténetkutátók és írók eddig — többnyire felületességből — nem hangsúlyoztak.