Századok – 1960

Történeti irodalom - V. G. Truhanovszkij : ANGLIA LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETE (Ism. Niederhauser Emil) 910

TÖRTÉNETI IRODALOM 911 tesen még nem elegendők arra, hogy általános következtetéseket vonjon le belőlük, inkább a további kutatások számára példának és kiindulási pontnak szánja őket. Igen messze vezetne persze, ha megpróbálnánk, akár csak röviden is vázolni Zajoncskovszkij eredményeit. Csak nagy általánosságban annyit mondhatunk, hogy igen részletesen ismerteti a szerző valamennyi megvizsgált kerület adatait, s ezáltal'igen színes, élénk kép bontakozik ki az olvasó előtt, a már régebbről is ismert, átlagos számadatokon túlmenően sokkal árnyaltabb és életszerűbb leírást kapunk a jobbágyreform végrehaj t ásáról. Zajoncskovszkij általános eredményeit a következőkben lehetne összefoglalni: a központi nem feketeföldes, nem ipari jellegű kormányzóságokban a földfosztás 1861 előtt lassú volt, ezért a reform alkalmával elég tekintélyes földterületeket vettek el a parasztoktól, de azok mégis általában megkapták a jobbágyreform „helyi rendelete" szerint járó legmagasabb földbirtokot. A föld ugyanis itt nem volt különösebben értékes, a földesurak tehát arra törekedtek, hogy minél többet adjanak a parasztoknak és inkább a megváltásra igyekeztek őket rávenni. A központi ipari jellegű kormányzóságokban viszont a földfosztás már 1861 előtt eléggé intenzív volt, ezért a reform alkalmával máinem került sor nagyobb arányú földfosztásra. A földesurak itt is a megváltásra törekedtek . A központi feketeföldes kormányzóságokban ugyancsak igen intenzíven folyt a földfosztás 1861 előtt, ezért a jobbágyreform alkalmával a paraszti földállomány az esetek nagy százalékában változatlan maradt. Különösen beható volt a földfosztás a kis- és középbirtokokon, míg a nagy birtokokon valamivel lassúfcb volt. A parasztok sokhelyütt arra törekedtek, hogy ún. ingyentelkeket kapjanak, mert a föld vételára vagy bérleti ára sokkal alacsonyabb volt, mint a reform szerinti szolgáltatások mérve, ill. az ezek alapján járó megváltási összeg. A földesurak ebbe bele is egyeztek, a földárak és a bérleti árak azonban a következő években gyorsan felszökkentek és így az ingyentelekre szorult parasztok hamarosan teljesen elnyomorodtak. Még inkább ez volt a helyzet a Dnyeper-balparti területeken, ahol a földfosztások következtében a parasztság jelentős részének már a reform pillanatában sem volt földje, sem felszerelése, így vonakodott elfogadni a reform értelmében neki járó földet. Minthogy a paraszti földállomány csökkent, a későbbiek során nagy arányokban maradtak még fenn a kizsákmányolás feudális formái, a juttatott telkek egyenlő nagysága pedig fékezte a parasztság differenciálódását, amely pedig ezeken a területeken jelentősebb mérvű volt, mint átlagosan Oroszországban. A határmenti kormányzóságokban eléggé eltérő jelenségeket mutat ki Zajoncskovszkij. Ahol a föld ára és a bérlet jóval alacsonyabb volt a megváltási összegnél, ott a parasztok ugyancsak az ingyentelek megszerzésére törekedtek. Ahol a század első felében intenzív volt a földfosztás, ott a reform alig hozott változást a föld megoszlásában, ahol ez a folyamat gyenge volt, ott több földet vettek el a parasztoktól a reform során, különösen azokon a területeken, ahol a parasztok a reform előtt tetszésük szerinti nagyságú földterületet műveltek meg. Zajoncskovszkij itt a központi kormányzóságoktól északra, keletre és délre fekvő területeket vett vizsgálat alá, eleve számos eltérő fejlődési sajátossággal, ezért nem sikerül általános törvényszerűségeket megállapítania, mint az előző csoportoknál. A negyedik fejezetben Zajoncskovszkij a megváltási szerződések megkötését elemzi ugyanazokon a területeken, amelyeket az előző fejezetben végigvizsgált. Itt azonban már nem tér ki részletesen a megváltás során történő földfoszt ásókra, inkább arra hoz igen sok érdekes adatot, hogy azokban az esetekben, amikor a megváltás a földesúr és a parasztok közti önkéntes megegyekés alapján történt, a földesurak a parasztok által fizetendő pénzösszeg helyett gyakran megelégedtek munkával, de így voltaképpen éveken át-még továbbra is biztosították a maguk számára volt jobbágyaik ingyen robotmunkáját. % Zajoncskovszkij könyve utolsó fejezetében azt mutatja be, hogy az 1863-as lengyel felkelés miatt Litvániában, Belorussziában és a Dnyeper-jobbparti Ukrajnában hogyan kellett áttérni a kötelező megváltásra, milyen előnyöket hozott ez a parasztság számára, hiszen itt a parasztok visszakapták az utóbbi években 1861 előtt elvett földjeiket is. De ugyanakkor Zajoncskovszkij a kérdés másik aspektusára is utal: ezen a területen a parasztság differenciálódása még a Dnyeper-balparti területekénél is előrehaladottabb állapotban volt, a lengyel hagyományoknak megfelelően az igás, gyalogos és földnélküli parasztok három kategóriája eléggé elkülönült egymástól. A jobbágyreform bizonyos egyenlősdit teremtett a földbirtokviszonyokban, a parasztok nagyjából egyenlő telkeket kaptak, ami visszavetette a parasztság differenciálódását, ennek következtében pedig a mezőgazdaság tőkés fejlődése is meglassult.