Századok – 1960

Történeti irodalom - V. G. Truhanovszkij : ANGLIA LEGÚJABBKORI TÖRTÉNETE (Ism. Niederhauser Emil) 910

910 TÖRTÉNETI IRODALOM П. А. ЗАЙ0НЧК0ВСКИЙ: ПРОВЕДЕНИЕ В ЖИЗНЬ КРЕСТЬЯНСКОЙ РЕФОРМЫ 1861 Г. (Москва, Соцекгиз, 1958, 468, 2 стр.) _ P. A. ZAJONCSKOVSZKIJ: AZ 1861. ÉVI PARASZTREFORM ÉLETBELÉPTETÉSE Az 1861. évi oroszországi jobbágyreformnak már a forradalomelőtti polgári történetírásban ós publicisztikában is nagy irodalma volt, a szovjet történetírás pedig ugyancsak kellő figyelemben részesítette ezt a nemcsak az oroszországi parasztság, hanem az egész orosz társadalom, a gazdasági és politikai fojlődés szempontjából egyaránt igen fontos problémát. Az eddigi irodalom azonban, mindkét esetben, a reform előkészítésének történetére, ill. az orosz gazdasági és társadalmi fejlődésből adódó előzményeire összpontosította a kutatásokat; a polgári irodalom liberális szempontból igen pozitívan értékelte a reformot és létrejöttében igyekezett kimutatni a liberális érzületű nemesség hatását, a szovjet történetírás pedig — helyesen—elsősorban a reform feudális vonásait emelte ki és azt kutatta, milyen konkrét gazdasági és politikai megfontolások késztették az orosz kormányzatot erre a sorsdöntő lépésre. A jobbágyreforrn végrehajtásának menetét és következményeit eddig a szovjet történetírás sem vizsgálta különösebb részletességgel. Az 1860—70-es évek polgári reformjainak ismert szovjet kutatója, P. A. Zajoneskovszkij, a moszkvai egyetem tanára, 1954-ben megjelent összefoglaló munkájában többek között már utalt erre a hiányosságra és különösen azt emelte ki, hogy a reform kihirdetése után a földesurak és a parasztok közt kötött megállapodásokat, amelyek megszabták a parasztok használatába került föld mennyiségét és a földhasználatért járó szolgáltatások mérvét, csak a legújabb időkben kezdték megvizsgálni és feldolgozni (ld. П. А. Зайоншовский : Отмена крепостного права в России. Москва, 1954, 6. 1.). Itt ismertetett Könyvében ennek a hiányosságnak a felszámolására teszi meg az első lépéseket. Az első fejezetben Zajoneskovszkij a jobbágyreform kihirdetésének és az 1861 tavaszán kirobbant parasztfelkeléseknek a kérdésével foglalkozik. Egyrészt azt mutatja be, milyen szorongással és aggodalommal nézett elébe a kormányzat a rendelet kihirdetésének, milyen katonai előkészületeket tettek a várható „zavargások" pacifikálására. A szerző itt kiegészíti egyik korábbi, igen érdekes okmánypublikációját, ill. annak eredményeit (ld. П. А.Зайончковский : Из истории обнародования положения 19 февраля 1861 г. ИсторическИе Записки 54. köt. 1955. 271—283. 1.), most már kerek képet ad a cári kormányzat előkészületeiről. Másrészt újabb levéltári adatok, jelentések és kimutatások bevonásával igyekszik bemutatni az 1861 tavaszi parasztmozgalmakat, ill. a haladó orosz közvélemény állásfoglalását. A második fejezetben általános képet nyújt arról, hogyan történt meg a parasztok földhasználatát és szolgáltatásait megszabó szerződéslevelek összeállítása, milyen szerepet játszottak ebben a legtöbb esetben a földesurak érdekeit teljes szívükből képviselő ún. békeközvetítők, és ezzel együtt megmutatja a paraszti ellenállás további fejlődését, amely ekkoriban többnyire a szerződéslevelek aláírásának megtagadásában, passzív ellenállásban mutatkozott meg, bár a nagyobb arányú megmozdulások most sem maradtak el. Erről tanúskodik a szerző által összeállított táblázat, amely 1861—1863 során havonkint és kormányzóságonkint mutatja ki azoknak az eseteknek a számát, amikor a paraszti ellenállás megtörésére katonaságot kellett bevetni. Minthogy azokat az eseteket, amikor a levéltári adatok szerint csak katonaság kivonultatásáról van szó, de a forrás nem beszél kifejezetten paraszti megmozdulásról (ahol tehát pacifikálásról vagy előzetes óvatossági rendszabályról egyaránt szó lehetett), Zajoneskovszkij nem veszi figyelembe, hanem csak a kifejezetten mozgalmak leverésére indított akciókat, számadatai (a három év alatt összesen 579 eset) valamelyest alacsonyabbak a tényleges helyzetnél (ld. 131—133. 1.). A könyv gerincét a földesurak és parasztok közt a földhasználatra és a szolgáltatásokra vonatkozólag kötött szerződéslevelek elemzése teszi ki. A szerző természetesen nem vállalkozhatott arra, hogy az egész erre vonatkozó anyagot feldolgozza. Ö maga 11 kormányzóság 16 kerületéből 2457- szerződéslevelet dolgozott fel, néhány tanítványa ugyancsak néhány száz szerződéslevelet vizsgált át, azonkívül pedig Zajoneskovszkij felhasználta néhány elkészült kandidátusi disszertáció eredményeit is. így a feldolgozott szerződéslevelek száma összesen 7244, ami az összes szerződésleveleknek mintegy 9—10%-át teszi ki. Zajoneskovszkij úgy véli, hogy ezek az adatok természe-