Századok – 1960

Közlemények - Diószegi István: Az osztrák külpolitika az olasz forradalmi mozgalmak ellen (1820–1825) 878

OSZTRÁK KÜLPOLITIKA AZ OLASZ FORRADALMAK ELLEN* 891 azt a levelet, amelyet a Spanyol Királyhoz intézett, azzal a szándékkal, hogy öt rábírja, hogy népeinek nagyjából a francia alkotmány mintájára készült alkotmányt adjon, jelhasználta az alkalmat, hogy hasonló tanáccsal lássa el Ő Szicíliai Felségét, hozzáfűzve, hogy meggyőződése szerint Fiában, a Galabriai Hercegben, ugyanolyan támogatásra és segítségre találna, mint az Ő sajátjában. Láthatta, hogy a néhai Nápolyi Király, akit ez a kezdeményezés felette bántott és felettébb zavarba hozott, végülis válaszában arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Osztrák Udvarral szemben fennálló helyzete nem engedi meg, hogy ilyen nagyfontosságú tanácsokat a Császár bevonása nélkül megfontolás tárgyává tegyen; miértis, kérdi, vajon közölheti-e a Király levelét Ő Császári Felségével ; — végül láthatta, hogy Ficquelmont Gróf legutolsó jelentései szerint Nápolyt értesítették, miszerint a Francia Király válaszát Blacas Herceg útján fogják megkapni; hogy addig is értesültek Castleicála Herceg útján, hogy az nemleges lesz, és hogy a válaszban annak a megjegyzésére fognak szorítkozni, hogy a Francia Királynak nem volt más célja, mint Ő Sziciliai Felsége előtt ismertetni azokat a tanácsokat, amelyeket a Spanyol Királynak szükségesnek látott adni, tekintettel a két ország helyzete között fellelhető hasonlóságokra; hogy minden bizonnyal Ő Sziciliai Felsége van hivatva azt alkalmazni, ami az Ő Országainak megfelel; de hogy a Francia Kormány nem közvetlenül Neki adott tanácsokat; hogy ez a közlés egyébként is teljesen bizalmas volt és nem vont szükségszerűen maga után kezdeményezéseket más udvarok irányában. Ezek a részletek, amelyeket Ficquelmont Grófnak a Francia Király által néhai Ferdinánd Királlyal szemben tett bizalmas kezdeményező lépésére vonatkozólag sikerült megszereznie, túlságosan logikusak, összefüggőek, sőt valószínűek ahhoz, hogy azt, véleményem szerint, kétségbe lehessen vonni. Másrészről Ruffo Herceg, akivel közöltem azt, amit a Francia Királynak az ő Királyánál tett lépéseiről megtudtam, azt mondván neki, hogy értesüléseimet Párizsból szereztem, és felhívta öt a Császár nevében, hogy erről Udvarát írásban tájékoztassa, Nápolyból a február 2. kurírral Medici Lovagtól a másolatban idecsatolt választ kapta. Látni fogja Gróf Úr, hogy ő nem habozik ezt a tényt a leghatározottabban tagadni. Vajon a néhai Király úgy vélte, hogy Franciaország kezdeményezését Minisztere előtt titokban kell tartania? Ismerve Medici Lovag elveit és politikai hajlamait, ez a jeltevés nem látszik valószínűtlennek, mert feltétlenül hitelt kell adnom azoknak a minden körülményre kiterjedő részleteknek, amelyeket Ficquelmont Gróf e tárgyú jelentései tartalmaznak. Mindenesetre az ügy túlságosan jontos ahhoz, semhogy mellőzhessük annak a leggondosabb felderítését; és ez ma még sokkal inkább érdekünkben áll; mert Ferdinánd Király semmi esetre sem járult volna hozzá ahhoz, hogy Népeinek képviseleti Kormányzatot adjon, hacsak forradalmi megmozdulások erre nem kényszerítik, utódja személye viszont nem jelent számunkra ebből a szempontból ugyanilyen biztosítékot és lehetséges, sőt valószínű, hogy Franciaország, tönkreteendő a mi befolyásunkat Nápolyban és megszerzendő a maga számára azt, aminek gyakorlására egész Olaszország fölött általában igen büszke, igyekezni fog ez Uralkodóban a képviseleti kormányzás iránti ismert hajlandóságát ébrentartani. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a Királlyal történő beszélgetései során őszintén felvesse ezt a kényes kérdést, és hogy ne hagyja az Uralkodót kétségben afelől, hogy a Császár tájékozva van a Francia Király által néhány hónap előtt Királyi Atyjánál tett lépésről, amikor közölte Vele azokat a tanácsokat, amelyeket a Spanyol Királynak jónak látott adni; hogy Ő Császári Felsége annakidején megbízta Ruffo Herceget, közölje a Királlyal, hogy Franciaország kezdeményezése Neki semmiféle aggodalmat nem okoz, mivel olyan tökéletesen ismeri az ő elveit ebben a tekintetben, hogy tökéletesen nyugodt; hogy ő Felsége szeretné hinni, hogy I. Ferenc Király ebben a fontos kérdésben maradéktalanul osztja Királyi Atyja véleményét és elveit; hogy teljes tudatában van azoknak a veszélyeknek, amelyeknek Magát kitenné, ha azoktól eltérne; hogy a Császár személye, virágzó uralma és Olaszországban a nyugalom fenntartása iránt sokkal mélyebb érdeklődéssel viseltetik, semhogy elsőrendű kötelességei közé ne sorolná, hogy neki ebben a vonatkozásban mindig megmondja az igazat; hogy bizonyára megkísérlik azt az idegenkedést, amelyet Ausztria a képviseleti kormányzás bevezetése ellen Olaszországban nem fél hangoztatni, Előtte úgy beállítani, mint nagy rátörő számítás eredményét, amely arra készteti, hogy ezzel az eszközzel tegyen szert kizárólagos befolyásra az egész félsziget felett; hogy a Császártól mindenkor távol fog állni az ilyenfajta számító gondolkodás; hogy az ilyent elvből helyteleníti és hogy nem, törekszik másra, mint hogy a Gondviselés által rendelkezésére bocsátott hatalmas eszközöket, miként azt olyan gyakran eddig is tette, az európai béke és rend fenntartására használja fel. Fűzze még hozzá, Gróf Úr, hogy egyáltalában nem vagyunk féltékenyek a Nápolyi és a Francia Udvar között fennálló barátságos és bizalmas kapcsolatokra, sőt azokat nagyon is természeeseknek tartjuk; — hogy épp oly kevéssé vagyunk feltékenyek arra a befolyásra, amelyet