Századok – 1960

Közlemények - Diószegi István: Az osztrák külpolitika az olasz forradalmi mozgalmak ellen (1820–1825) 878

892 DIÓSZEGI ISTVÁN: OSZTBÁK KÜLPOLITIKA AZ OLASZ FORRADALMAK ELLEN Franciaország földrajzi helyzeténél, hatalmánál és a Bourbon Házak között fennálló rokoni kapcsolatoknál fogva Európában kifejteni hivatott; és nemhogy azzal szemben ellenállási gyakorolnánk, hanem inkább őszintén vágyunk napról-napra szorosabbra fűzni azokat a kötelékeket, amelyek Őt a Szövetséges Hatalmakhoz kapcsolják; és hogy véleményünk szerint Ő a Maga részéről is sokkal nagyobb súlyt helyez erre, semhogy saját területén kivül levő országokban kormányzati változtatásokat pártolna; olyan változtatásokat, amelyek ma nem mehetnek végbe anélkül, hogy kockára tegyék Európa nyugalmát, aminek fenntartása a Szövetség elsőrendű célja. Kisérj» a legnagyobb figyelemmel, hogy a Király hogyan fogadja ezeket a megjegyzéseket; igyekezzék a legteljesebb őszinteséggel és bizalommal feltárni is gondosan elkerülni mindent, ami a Királyban azt a gyanút kelthetné, hogy Irányában bizalmatlanságot táplálunk. Nápolyi tartózkodása ne terjedjen többre két hétnél; használja azt ki a különböző pártok munkálkodásának alapos megfigyelésére, akik az új uralom kezdetén bizonyára igen nagy tevékenységet fognak kifejteni. Amennyiben kísérletet tennének arra, hogy önt előtérbe helyezzék, ezt határozottan tagadja meg azzal, hogy önnek semmiképpen sem. hivatása, hogy az ügyekbe befolyjon. Megbízatásának nemiévén más célja, mint hogy a Királyt a Császár és a Császári Család nevében üdvözölje." ,,Bécs, 1825 január 31. 1. sz. Utóirat. Bizalmas. Gróf Űr! Utasításai megmutatható részében, amely úgy van megfogalmazva, hogy Magával a Királlyal is elolvastathassa, ha arra sor kerülne, látni fogja, hogy csupán azzal bíztam, meg, tolmácsolja a Császár nevében azt a kérést, hogy semmiféle változtatás ne történjék azokban az elvi kormányzati kérdésekben, amelyekben Ferdinánd király és a Szövetséges Fejedelmek Laibachban megegyeztek, ott lefektettek és amelyeket azóta Veronában megerősítettek. Azok az indokok, amelyekből kifolyólag megbizatásának tárgyát erre a kérésre korlátoztam, magától értetődőek. Nem lehet és nem szabad feltennünk, hogy Ő Szicíliai Felsége Magára nézve nem tartja kötelezőnek Felséges Atyja által vállalt kötelezettségek legszigorúbb betartását, másrészről számunkra a legfontosabb, hogy Nápolyban tisztában legyenek azzal, hogy lehetetlenség erről a legfőbb Európai Hatalmak és valamennyi Olasz Udvar által szentesített alapról letérni anélkül, hogy megrendítenék azt, amelyen a Két Sziciliai Királyságnak helyreállítása nyugszik. Ennélfogva meg sem kockáztathattuk azt a feltevést, hogy Ő Sziciliai Felsége valaha is belemenjen abban, hogy Népeinek képviseleti kormányzatot adjon, minthogy az ilyen eljárás megsértése lenne a Ferdinánd király által 1815-ben Ausztriával és később Szövetségeseivel Laibachban és Veronában kötött szerződéseknek. Minthogy azonban nincs kizárva, hogy a jelenleg uralkodó Király a kormányzásnak ezen formája javára elfogult, és hogy nem mondott le véglegesen arról a tervéről, hogy Országaiban azt a jövőben esetleg bevezesse, tegyen meg mindent, Gróf Úr, hogy ezirányú szándékait megismerje, és amennyiben azok nem egyeznének a mi elveinkkel, ne habozzék Ó Felsége előtt őszintén feltárni, miszerint anélkül, hogy belemennénk annak a több vagy kevesebb előnynek a vizsgálatába, amellyel a kormányzás különböző formái elméletileg járnak, megyöződésünk, hogy gyakorlati szemszögből nézve, a képviseleti formák nem felelnek meg sem az olasz nép szellemének, sem erkölcseinek, sem pedig jellemének és szokásainak, még kevésbé a nápolyiakénak. Számosan emelnek szót ma ennek a kormányzati formának az érdekében; úgylátszik elfelejtik, hogy azok az államok, amelyek évszázadok óta tagjai a társadalomnak, nem alkotmány nélkül álltak fenn, és hogy politikai létüket veszélyeztetné annak megtámadása azért, hogy képviseleti kormányformával helyettesítsék, ami Angliából ered, ami nem felelhet meg ennek a hatalomnak; és amit rossz politika és veszélyes is lenne általánosan elfogadni valamennyi európai államban, tekintet nélkül a népek szokásai, jelleme és nemzeti lelkületük között esetleg fennálló különbségekre. Nevezetesen Nápolyban és Ő Sziciliai Felsége úgyszólván valamennyi államában, számos, a szektások által gondosan életbentartott köztársaságpárti elem van. Ha a kormány bölcs és határozott, akkor lehetséges, sőt könnyű ezeket az elemeket elfojtani, de vajon ugyanez lenne-e a helyzet egy képviseleti kormányzás alatt és olyan fegyveres erővel, amely olyan kevés biztonságot nyújt, mint a nápolyi csapatok? Nem hinnénk, sőt ellenkezőleg meg vagyunk győződve, hogy a jelen pillanatban bármilyen változás a nápolyi kormány formában a Király és Uralkodóháza vesztét okozná. Éppen azért, mert meg vagyunk győződve ezekről az igazságokról és a veszélyekről, amelyek azokkal járnak a Két Sziciliai Királyságra és Olaszország belső nyugalmára nézve, mert ugyancsak meg vagyunk győződve arról is, hogy a szektások szüntelenül igyekeznek mindenáron bevezetni a liberális alkotmányokat, hogy azután fokozatosan elérjék a köztársasági formát, éppen