Századok – 1960

Közlemények - Diószegi István: Az osztrák külpolitika az olasz forradalmi mozgalmak ellen (1820–1825) 878

890 DIÓSZEGI ISTVÁN: OSZTBÁK KÜLPOLITIKA AZ OLASZ FORRADALMAK ELLEN Úgy gondolom, jelesleges Gróf Úrnak adott jelen utasításokban másra kiterjeszkedni, ön pontosan ismeri a Császár és Kabinetje által vallott elveket, ön tudja, hogy ezek az elvek megingathatatlanok, így tehát ha a Királlyal, Minisztereivel, és ha a Szövetséges Udvarok nápolyi Képviselőivel folytatott megbeszélésein megnyilatkozásaiban szigorúan ragaszkodik ezekhez az elvekhez, biztos lehet, hogy szándékainkkal mindenkor megegyezik. Megbízatása egyébként tisztán udvariassági, és minthogy annak nincs más célja, mint ékes tanúságát adni a Király előtt annak az érdeklődésnek, amellyel a Császár Iránta viseltetik, biztos lehet, hogy Ő Császári Felsége szándékainak megfelelően cselekszik, ha minden lehető módon igyekszik meggyőzni a Királyt, mennyi részvéttel osztozik az Őt most ért súlyos csapásban." ,,Titkos utasítások Apponyi Gróf Őexcellenciája részére Bécs, 1825,' január 31. Utasításainak első része arra lévén szánva, hogy azt Blacas Herceggel közölje, Gróf Úr meg fogja érteni, hogy ebben az első füzetben, amely megmutatható a Nagykövetnek, gondosan kerültem több olyan ügynek a megemlítését, amely Ferdinánd Király Kormánya részéről, uralkodása utolsó hónapjaiban, panaszra adott okot. Ahhoz az időponthoz, amikor •az Uralkodó elhagyta Bécset, hogy visszatérjen Nápolyba, kapcsolódik az az érezhető változás, amelyet a Nápolyi Udvarnak irántunk tanúsított magatartásában felfedeztünk. Ruffo herceg nem gyakorolván többé• a legfőbb irányítást, Ruffo Őrgróf és Floridia Hercegnő azt ebben az időben teljes egészében magukhoz ragadták és nemsokára habozást, tartózkodást sőt kétszínűséget kellett az Udvarnak velünk szemben tanúsított magatartásában észlelnünk, ami nem hagyhatott kétséget a felöl a szándéka felől, hogy Ausztriától eltávolodjék, ugyanakkor pedig minden igyekezetével azon volt, hogy Franciaországhoz közeledjék. Minden arra mutat, hogy Medici lovag és de Casteleicala Herceg csatlakoztak Ruffo Őrgróf és Floridia Hercegnő pártjához, és hogy az ö égiszük alatt jött létre az az alattomos cselszövés, amelyet Fiquelmont Gróf legutóbbi jelentéseiben már jelzett és amelynek számos jelét magunk is tapasztaltuk. Ugyanez a párt volt az, efelől bizonyos vagyok, amely a Nápolyban az 1825 évi deficit fedezésére legutóbb tett pénzügyi természetű intézkedések alkalmával igyekezett azok ódiumát az osztrák hadsereg jelenlétére hárítani és az általános ellenszenvet vele szemben szítani. Módjában volt önnek, Gróf Úr, Fiquelmont Gróf levelezését és az ebben a tárgyban Frimon Báró vezénylő tábornok és a Rendőrség legfőbb vezetője között történt jegyzékváltást olvasva, személyesen meggyőződni arról, hogy ez esetben a Nápolyi Kormány eljárása velünk szemben több mint kétértelmű és hogy jogosan vesszük gyanúba azzal, hogy ömaga szította ezt az általános elégedetlenséget, amely ugyanabban az időben jutott olyan illetlen kifejezésre a Király Országai legtávolabbi tartományaiban avilágí tótornyon innen és túl. Ezt a váratlan bonyodalmat olyan súlyosnak tartottam, hogy már készültem parancsot kérni a Császártól azokra az intézkedésekre nézve, amelyeket részünkről ez a bonyodalom megkívánt volna, amikor hírét vettük Ferdinánd Király halálának. Minthogy ma még nem láthatjuk előre azokat a változtatásokai, amelyeket ez az esemény az új Uralkodó minisztériumában és kormányzásában hozhat, az óvatosság azt parancsol ja,hogy halasszunk el mindennemű hivatalos lépést ebben az irányban. Minthogy azonban I. Ferenc Király tökéletesen távoláll mindattól, amivel Királyi Atyjának Kormánya részünkről jogos panaszokra okot adott, semmi akadályát nem látom annak, hogy teljes nyíltsággal beszéljen vele a Császár mélységes fájdalmáról mikor értesült, hogy merészkedtek az elhunyt Király legutóbbi pénzügyi intézkedései alkalmával azokért a felelősséget az osztrák hadsereg jelenlétére hárítani és valamennyi társadalmi osztály ellenszenvét szítani ezzel a hadsereggel szemben, amely tíz éven belül kétszer helyezte vissza trónjára az uralkodóházat és amely egyébként is eléggé nem dicsérhető kifogástalan magaviseletével tűnik ki. Figyelmeztesse a Királyt, hogy ha Királyi Atyja Miniszterei teljes tudatában leltek volna, mint ahogy lenniük kellett volna annak a mérhetetlen lekötelezettségnek, amelyet Uralkodójuk érzett a Császárral szemben, kötelességüknek tartották volna, hogy a közvéleményt ebben a tekintetben helyreigazítsák, ahelyett hogy megengedjék, hogy Ausztriára nézve ennyire sérelmes irányt vegyen. Végül közölje Ő Szicíliai Felségével, hogy a Császár sokkal igazságosabb Vele szemben, semhogy kételkednék abban,hogy helyteleníteni fogja ezt az annyira kifogásolható magatartást, és hogy az Ő bölcsességében véget fog vetni ennék a botránynak. Amikor a Királlyal szemben felveti ezt a kényes kérdési, igyekezzék, Gróf Úr, azt az Önre jellemző teljes tapintattal tenni és kifejezéseiben a fenyegető szemrehányást kerülni. Ez a Fejedelem ugyanis nem lehet felelős azért, ami Királyi Atyja uralkodása alatt történt; másrészről azonban természetesnek kell tartania, hogy a Császár nem titkolhat el előtte egy olyan súlyos panaszra adó okot, mint amilyent most Ön előtt fejtegettem. Ugyancsak módjában volt Ficquelmont Gróf levelezéséből látni, hogy a Francia Király, amikor néhány hónappal ezelőtt néhai Ferdinánd Királlyal másolatban közölte