Századok – 1960

Tanulmányok - Nemes Dezső: A népi Magyarország fejlődése 1945–1960 1

2 NEMES DEZSŐ demokratikus vívmányokat a reakciós támadásokkal szemben, és biztosítja a forradalom viszonylag békés továbbfejlődését: átnövését a szocialista forradalomba. Mint mindenfajta hatalom, így a népi demokratikus hatalom is minden országban sajátos körülmények között, sajátos módon jön létre és fejlődik. Röviden kitérek a magyar népi hatalom létrejőve telének körülményeire és bizonyos sajátosságaira, s egyben arra, hogy milyen fő feladatokat kellett megoldani és hogyan valósította meg azokat. A hatalom jellegének fő ismérve az, hogy Icinelc a kezében van a hatalom, milyen alapvető társadalmi feladatokat old meg és hogyan. Ismeretes, hogy az új hatalom a Tiszántúlon született meg 1944 november-decemberében, amikor az ország még hadszíntér, területének felén és a fővárosban még a fasizmus az úr. Az új magyar állam megteremtése a tiszántúli városokban és községekben kezdődött. A felszabadult lakosság legtettrekészebb emberei, az új élet után vágyó tömegek akaratát képviselve, s a tömegekre támaszkodva megteremtették a demokratikus forradalom helyi szerveit, amelyek hozzáfogtak a társadalmi élet újjászervezéséhez, a legégetőbb helyi feladatok megoldásához. A városokban és községekben létrehozott helyi hatalmi szervekre, a nemzeti bizottságokra és más népi szervekre támaszkodva — a felszabadult lakosság képviseletében jött létre a debreceni nemzetgyűlés, amelynek összeülésével és az ideiglenes kormány megalakításával megszületett az új demokratikus központi hatalom, megteremtődött az új magyar állam. A demokratikus átalakulás homloktérben álló alapvető nemzeti feladata volt akkor az aktív bekapcsolódás az ország teljes felszabadításáért és a fasizmus szétzúzásáért folyó küzdelembe. Nagy nemzeti feladat volt, hogy a szovjet hadsereg oldalán, az új román és bolgár hadsereg mellett, az újjászervezendő magyar hadsereg is résztvegyen a még hitlerista uralom alatt levő országrósz felszabadításában és a fasiszta haderők teljes szétverésében. A hitleristák vert hadai visszavonulásuk során az általuk „kiürítésre" ítélt területeket, amennyire csak tudták, kifosztották és lerombolták. A fasiszta rabságból felszabadult nép és az új hatalom előtt állt az ország újjáépítésének rendkívül nagy feladataként az ország gazdasági életének talpraállítása, a termelő munka megindítása, mely az adott helyzetben a legáltalánosabb országos feladat volt. A gazdasági élet talpraállításának általános feladata mellett a nép előtt állt az a kérdés is, hogy milyen lesz az újjászülető nemzet. S itt volt a nagy kérdés: mi lesz az urak földjével? Továbbra is az ő részükre fogja túrni azt a nincstelen és szegényparaszt? Kinek építjük újjá a lerombolt gyárakat? Vajon ezután is a bányabárók profitjáért hozzák-e fel a föld mélyéből a szenet és az iparmágnások osztalékáért öntik-e a vasat, gyártják a gépeket, szövik a kelmét ? Továbbra is csak azok élvezik elsősorban a munka gyümölcseit, akik évszázadok óta kizsákmányolták a népet és — ameddig még lehetett — a háborún is gazdagodtak? E kérdések helyes megválaszolásától függött, hogy milyen mértékben lehet a nép teremtő erejét az ország újjáépítésére irányítani, a háborús kimerültséget is legyőzve munkára lelkesíteni. A helyes választól függött az is, hogy milyen mértékben lehet a gazdasági vérkeringés megindításának munkájába bekapcsolni, legalábbis egyidőre, a tőkéseket is, illetve a burzsoáziának azt a részét, amelyik vállalja az újjáépítésben való részvételt, tudomásul