Századok – 1960
Közlemények - Diószegi István: Az osztrák külpolitika az olasz forradalmi mozgalmak ellen (1820–1825) 878
884 DIÓSZEGI ISTVÁN: OSZTBÁK KÜLPOLITIKA AZ OLASZ FORRADALMAK ELLEN sem egész világos azoknak az anyagoknak híján, amelyekre vonatkozik. Ezen eredeti Metternich kézirat közlését még így is szükségesnek tartottuk, mert elképzelhető, hogy egyéb újonnan előkerülő anyagokkal összevetve valamilyen eddig nem látott összefüggésre világít rá.1 8 „Troppau, 1820 december 13. Lebzeltern1 9 jel fogja önnek olvasni és el fogja önnek mondani, kedves Grófom, mindazt> amiért ő Rómába megy. Ügye bonyolultnak látszik, vég elemzésében azonban ugyancsak egyszerű. Szükségünk volt két Ausztriára Rómában. Egy hivatalosra es egy titkosra. Azt fogja találni, hogy nagyok az igények, de hogy jóra vezetnek. Állapodjék meg mindenre nézve Lebzeltemnel és egyeztessék össze jól eljárásukat. Nagyon számítok Blacas megértésére, sőt Niebuhréra is. Ha Italinsky helyesen értelmezi azt, ami úgyszólván érthetetlenül történik vele, akkor jól jár. Ha roszszul értelmezi, akkor rosszul teszi. Kérem adja át mély tiszteletemet a Grófnénak és kérem öt, küldjön nekem néhány újabb »Pezzi favoritn-t. Isten önnel, kedves Grófom, Őszinte barátsággal Metternich" A laibachi kongresszusról ugyancsak egy levél található, az előzőkhöz hasonlón ez is autográf.2 0 ,,Laybach, 1821 január 18-án Látni fogja, kedves Grófom, mai közleményemből, hogy a vége felé közeledünk. Ez az ügy nem fog Figaro dolgaira hasonlítani: ez bizony nem dallal végződik. Blacas úr2 1 elrendelte, hogy egy fregatt és egy goeiett menjen Civitá - Vecchiába. A cél az, hogy szükség esetén hajó álljon О Szentsége, valamint Blacas hercegné, Apponyi grófné rendelkezésére. Még mindig remélem, hogy sem a Pápának, sem a Hölgyeknek nem lesz rá szükségük. Ha nem tévedek, Nápolyban a gyümölcs megérett és le fog hullani anélkül, hogy le kellene szedni. Ha azonban olyan kényes ügyekről van szó, mint amilyen minden bizonnyal a jelenlegi, az ember sohasem tehet eleget. A fegyveres erők is úgy össze vannak vonva, mintha Franciaország elfoglalásáról lenne szó. Áldani fogom az Eget, ha a dolognak vége lesz és szeretném akkor ennek a világnak minden ügyét magamról lerázni! Legyen szíves mondja meg Lebzelternnek, hogy nem írok neki, mert nincs egy pillanatnyi időm sem. Egyelőre maradjon nyugodtan Rómában, majd kap útmutatást. Januéir 10-i küldeményét megkaptam, Ez az utolsó, amit kézhez vettem. Itt minden rendben van, hála a 2 Császéír szilárd elhatározásának. Mondja meg Lébz(eltern)-nek, hogy az utóbbi héten több bosszúságom volt bizonyos emberekkel, mint Troppauban a 11 héten át. Minthogy valamennyi tervünk kútba esett, minthogy azokat már nem tudják újra feltámasztani, az ember helyébe lépett az oktalanság és köteteket lehetne az értelmetlenségekkel és a tehetetlen düh példáival megtölteni. Sándor cár szilárd és megingathatatlan és ennek majd bizonyítékát láthatja az okmányokban. lia a jelenlegi haderő nem lenne elégséges, a bizonyosság, hogy 3 hónapon belül újabb 150 ezer osztr(ák), és orosz érkezik, megteszi a többit. Bánt, hogy Apponyi Grófnít, akinek kérem hódolatomat átadni, mindezek közepette kell látnom. Jó lenne, ha ki tudná öt húzni a zavargásból, — ha egyáltalában van zavargás. Kezeljen mindent a legbizalmasabban. Fogadja kiváló nagyrabecsülésem és őszinte barátságom kifejezését Metternich Mit fog a Szt. Atya tenni. Blacas és én az Angyalvárat javasoljuk. Mindenesetre igen nehéz ilyen körülmények között tanácsot adni! A mellékletet szíveskedjék a Bíborosnak átadni." »• Uo. " Ludwig Lebzeltern (1774—1854) osztrák államférfi. Pályafutását mint követségi titkár Lisszabonban kezdi, majd nápolyi, később római követ. " Gr. Apponyi Antal római küldetésére vonatkozó iratok. OSZK. Kézirattár, Apponyi Antal diplomáciai iratok. II. c. doboz. !1 Pierre-Louis-Jean Casimir duc de Blacas (1770—1839) francia politikus, az ultraroyalisták egyik vezető alakja. A második Bourbon restauráció után diplomáciai megbízatással távolították el Franciaországból. 1819-től nápolyi követ. Vö. Nouvelle Biographie Générale 6. к.
