Századok – 1960
Közlemények - Diószegi István: Az osztrák külpolitika az olasz forradalmi mozgalmak ellen (1820–1825) 878
OSZTRÁK KÜLPOLITIKA AZ OLASZ FORRADALMAK ELLEN* 885 Ez a levél hitelesen tanúsítja, hogy Metternich még a laibachi határozat után is nagyon tartott a nápolyi forradalmi hadsereg támadó fellépésétől. Az osztrák intervenciós hadsereg csak február 6-án lépte át a Po-t2 2 , amíg lassú menetben a nápolyi határt eléri, mindenesetre tanácsos kellő mértékben óvatosnak lenni. Egyébként igen érdekesek Metternichnek a kongresszus munkájával, Sándor cár személyével kapcsolatban tett kijelentései is. Metternich levelének eredményéről van bizonyos támpontunk tájékozódni. Az Apponyi gyűjteményben lelhető egy keltezetlen levél, amelynek gondolatmenetéből nyilvánvaló, hogy a fenti Metternich levélre írt választ tartalmazza.2 3 Apponyi ebben köszönetét fejezi ki Metternichnek a személye és családja biztonságáról történt intézkedésekért . Egyben megnyugtatja a herceget a nápolyi támadó hadjáratok kilátásait illetőleg. Mellékelve megküldi egy angol tábornok bizalmas tájékoztatóját a nápolyi hadsereg állapotáról. Ennek a tájékoztatónak a végső kicsengése az, hogy a nápolyi hadsereg nem tudna sokáig ellenállni egy kívülről jövő támadásnak. Apponyinak igaza lett. A hatvanezer főt számláló osztrák intervenciós hadsereg március 24-én már Nápolyban volt ós vadállati kegyetlenséggel fojtotta vérbe a délolaszországi forradalmi mozgalmat. A Két. Szicíliai Királyság történetének egyik legsötétebb periódusa, a hét esztendeig tartó osztrák megszállás időszaka vette ezzel kezdetét. * A veronai kongresszus befejezése után Metternich sajátkezű levélben tájékoztatta Aoponyit a kongresszus legfőbb kérdéséről, a spanyol probléma megoldásáról. Matternich nem hiába nevezte a veronai kongresszust a legfontosabb diplomáciai aktusnak 1815 óta,2 4 ezen a kongresszuson eldőlt, hogy sikerült-e együtt-tartani a Szent Szövetség rendszerét és sikerül-e a nemzetközi reakciós szolidaritás eszközével elnyomni az immár két esztendeje tartó spanyol forradalmat, i Aligha volt még kérdés, amely olyan nehéz helyzetet teremtett Metternich számára, mint a spanyol forradalom. Abban a kérdésben, hogy a spanyol forradalommal végezni kell, mert az már csak példájával is fenyegeti az európai reakciós rendet, — a kancellárnak nem voltak semmiféle problémái. De egy francia fegyveres erővel végrehajtott intervenció esetleg a napóleoni ambíciókat támasztja fel Párizsban, egy közös európai intert venció pedig az orosz hadsereg előtt nyitja meg az utat Nyugat-Európába, amely az orosz politikai befolyás mérhetetlen megerősödését eredményezheti. Anglia határozott ant.iintervencionista álláspontja és a görög felkelés kérdésében felmerült orosz—osztrák ellentétek éleződése viszont, a Szent Szövetség rendszerének megszilárdítása céljából is, a kollektív fellépés felé irányította a kancellár politikáját. Ugyanebben az irányban hatott Metternichre a francia külpolitika ingadozó magatartásának ténye ; Montmorency külügyminiszter és Chateubriand a francia intervenciót prédikálták, a konzervatív Viliéle miniszterelnök belpolitikai megfontolásokból és az angol hajóágyúktól való féltében húzódozott a fegyveres beavatkozástól. Metternich számára mindebből az következett, hogy szakítani kellett eredeti, a számára optimálisnak tűnő megoldással, hogy diplomáciai nyomással buktassák meg a spanyol forradalmat (ez egyébként is irreális volt már csak Riego hadseregének erőssége folytán is). A veronai kongresszuson így Metternich a leghatározottabban a francia fegyveres intervenció mellett lép fel és politikai támogatásban részesíti a francia intervencionista pártot.25 Az alább közlésre kerülő levél ennek a dipomáciai küzdelemnek egy igen érdekes dokumentuma, emellett bepillantást enged a kancellár egész politikai rendszerébe. ,,Velence, 1822. dec. 22. Őszinte sajnálattal fogom Olaszországot elhagyni anélkül, hogy önt láthattam volna kedves Grófom. Azok az okok, amelyek arra indítottak, hogy önt ne hívjam Veronába, túlságosan kézzelfoghatóak ahhoz, hogy Ön és én ne alkalmazkodjunk a kényszerűséghez. Ügyeink Veronában a legjobb fordulatot vették, ami ilyen nehéz időkben csak lehetséges volt. A Kongresszus nagy ügye (a tulajdonképpeni ügye) — a spanyol kérdés volt. Ennek az ügynek a nehézségei végeredményben abban a különbségben rejlenek, amely Franciaországnak egy szomszédos forradalmi államhoz " Metternich ; N. P. III. 427. " Apponyi à Metternich Rome, sans date. Metternich sürgönyei Apponyi Antalhoz. OSZK. Kézirattár. Apponyi Antal diplomáciai iratok. I. c. doboz. » Metternich: N. P. III. 525. 1. ,s Vö. Srbik : i. m. I. 614—615. 1.; TMoisse : Histoire de France contemporaine. Paris. 1921. IV. к. 186—196. 1. Patyamkin : Isztoria Diplomacii. Moszkva. 1941.1. 390—393.1.
