Századok – 1960

Közlemények - Diószegi István: Az osztrák külpolitika az olasz forradalmi mozgalmak ellen (1820–1825) 878

/ / OSZTRÁK KÜLPOLITIKA AZ OLASZ FORRADALMAK ELLEN 883 megállapodás után kerülhet sor. Genotte-nak, aki nem értette meg főnöke messzire­tekintő terveit és Consalvi bíborostól azt követelte, hogy a nápolyi intervenció meg­előzésére hívja be az osztrák hadsereget, távozni kellett ügyvivői posztjáról. Metternich szóbanforgó levele ugyanakkor világosan mutatja, hogy az osztrák külpolitika a nomzetközi jog szabályait durván megsértve valóságos rendőri intézkedése­ket tett, hogy a nápolyi forradalom továbbterjedését, így konkrétan Toscanába való átcsapását megakadályozza. Apponyi Antalra várt az a feladat, hogy Consalvi államtitkárt az osztrák kül­politika „tiszta szándékairól" és antiintervencionista álláspontjáról meggyőzze. A rendel­kezésünkre álló dokumentumok azt mutatják, hogy Apponyi missziója sikerrel járt. Consalvi az Apponyival folytatott beszélgetésben hangsúlyozta,1 5 hogy neki eddig nem Ausztria politikájával, hanem Genotte személyével kapcsolatban voltak kifogásai; az osztrák ügyvivő ugyanis a bíboros ellenfeleit támogatta. Most, hogy Metternich igazi politikáját megismerte, egészen megnyugodott. Apponyi Antalt a régi ismerősnek és jóbarátnak járó kedvességgel és előzékenységgel fogadta. De ha Consalvi személyével kapcsolatban megnyugtató információkat küldhetett is Apponyi Bécsbe, annál kevésbé tehette meg ezt a pápai állam belső helyzetéről mon­dottaknál. Még ez a szűldátókörü, klerikális beállítottságú arisztokrata is kénytelen volt észrevenni, hogy a pápai állam belső viszonyai a lehető legelszomorítóbbak. Persze ő nem a reakció és a klérus fékevesztett középkori jellegű uralmát ítéli el, de kénytelen meglátni, hogy az állam legációlcra történt osztása megannyi kiskirályt teremt az orszá­gon belül, azt, hogy a központi hatalomnak nincs tényleges tekintélye és befolyása az állam egészére. Arról panaszkodik, hogy az államtitkár és ellenzéke között folyó harc lezülleszti a közigazgatást, dezorganizálja az adminisztrációt. Aligha lehetne súlyosabb ítéletet mondani a római helyzetről, mint hogy egy konzervatív arisztokrata kénytelen i papírra vetni: „Ebben az országban a forradalom szinte elkerülhetetlennek látszik."16 Az osztrák külpolitika ennek az állapotnak tudatában szinte váltogatás nélkül minden eszközt felhasznált arra, hogy az olasz államokban a forradalom kitörését meg­akadályozza. Ennek a törekvésnek egy nagyon jellemző dokumentuma Metternich 1820. szeptember 26-án Apponyinak sajátkezűleg írt levele.1 7 . • „Titkos Bécs, 1820 szeptember 26. Itt egész érdekes fogást csináltunk. Küldök Önnek belőle egy mintát. Szíveskedjék a chiffrekulcsot megőrizni; ne mondja meg Consalvi bíborosnak, hogy az a birtokában van, hanem kérje öt meg bizalmasan és az én nevemben; hogy mivel Cimitille úr Bolognában meg szándékozik állni és hogy onnan bizonyára fog Udvarának írni, legyen i szíves a levelezését ellenőriztetni, másolatot venni mindarról, ami rejtjelezve van, és önnek azt másolatban átadni, hogy nekem ide továbbítsa, ön ezeket az iratokat fejtse meg és küldje el nekem. Megmondhatja a bíborosnak, hogy erre a szívességre külön súlyt helyezünk és annak esetleges eredményeit sietni fogunk О Eminenciájának félajánlani. Küldök azonfelül egy iratot, amelyet módunkban volt megszerezni és amelyet átad­hat a bíborosnak. Ez az én chiffrekulcsom, amelyre nézve magánlevelezésemben állapodtam meg. Tehát valahányszor Cimittile levele a jelzett mondatok egyikévél vagy másikával fog kezdődni, tudni fogjuk, hogy mit gondol a Herceg, aki tudja, hogy mit akar* Jelen közléseim annyira kényes természetűek, hogy azokkal kapcsolatban a legnagyobb elővigyázatosságot kell kérnem Öntől, kedves Grófom. Ugyanez vonatkozik a Róma és Firenze közötti rendőri közlésékre. Ezeket min­dig az Ön útján továbbítsák-, ön pedig adja át F iquelmont-nak, így legalább ellenőriz­hetjük az intézkedések végrehajtását Toscanában. Ezzel a közleménnyel ismételt bizonyítékát adom, kedves Grófom, az Ön belé helyezett teljes bizalomnak. Fz nem fogja önt meglepni. Fogadja legszívélyesebb üdvözletemet Metternich * Utóirat: Az iratot, amit ide akartam csatolni, a mai napon Önhöz intézett sürgönnyel fogja megkapni." , A troppaui kongresszus időszakából egy levelet találtunk az Apponyi gyűjtemény­ben. A levél keletkezésének körülményeiről nem sokat tudunk mondani, mondanivalója " Apponyi an Metternich, Rom, Ende September 1820. Privatbrief. Metternich herceg sürgönyei Apponyi Antalhoz. 1820 OSZK. Kézirattár, Apponyi Antal diplomáciai iratok I. c. doboz. " Uo. " Gr. Apponyi Antal római küldetésére vonatkozó iratok. OSZK. Kézirattár. Apponyi Antal diplomáciai iratok II. c. doboz. 11*

Next

/
Thumbnails
Contents