Századok – 1960
Tanulmányok - Pintér István: Az 1956. évi ellenforradalom falun 835
AZ 1956. ÉVI ELLENFORRADALOM FALUN 871 A „Somogyi összegezés" vitájának és a Somogy megyei Forradalmi Tanács aktivitásának a valóságban lemérhető következményei mutatkoznak ebben. Összegezve az előzőkben elmondottakat, megállapítható, hogy az ellenforradalomnak a termelőszövetkezetek ellen irányuló eszeveszett támadása: a termelőszövetkezetek feloszlatását célzó propaganda, a termelőszövetkezeti tagok megfélemlítése és bántalmazása igen sok termelőszövetkezet erőszakos szétzavarása, vagyonuk eltulajdonítása, földjeik szétosztása a termelőszövetkezeti mozgalomnak óriási károkat okozott ugyan, de azt megsemmisíteni nem tudta. Az októberi ellenforradalom, habár falun a párt szétverésén túl elsősorban a szocialista szektor ellen irányult, csak részleges eredményeket tudott elérni. Ez és az azóta elért eredmények mindennél jobban bizonyítják, hogy a mezőgazdaság szocialista formái kitéphetetlen gyökereket vertek a dolgozó parasztság körében. * Az előzőkben elmondottak bizonyítják, hogy az ellenforradalmat falun is nagyrészt külső segítséggel szervezték meg és robbantották ki. Összefoglalóan megállapítható, hogy az ellenforradalom alatt létrejött és államhatalmi funkciókat gyakorló „forradalmi bizottságokban", nemzetőrségekben és egyéb „forradalmi szervekben" — ha voltak is bennük becsületes elemek — a vezetőszerep mindenütt a kulákok, volt horthysta tisztek, csendőrök, börtönből szabadult bűnözők és ezekhez hasonló személyek kezébe került. Az ellenforradalmárok kihasználva az elmúlt évek során elkövetett hibákat, támaszkodva a revizionista és ellenforradalmi propaganda hatása alá került elemekre, döntő támadást indítottak a szocializmus alappillérei F ellen. Néhány nap leforgása alatt nagyon sok helyen megkísérelték szétverni az egész dolgozó nép által demokratikusan megválasztott tanácsokat, megszűntnek nyilvánították a pártot, megkezdték a kommunistáknak és a haladó embereknek legvadabb üldözését, legyilkolását. Végső rohamra indultak a termelőszövetkezetek ellen és mindazon intézmények, létesítmények és intézkedések ellen, amelyeket népi demokratikus államunk a dolgozó nép érdekében hozott létre, illetve bocsátott ki. • Az ellenforradalom azonban nemcsak a szocializmus vívmányai ellen támadott. Éppen falun mutatkozott meg legvilágosabban, hogy a „tiszta demokrácia" álarcában tetszelgő ellenforradalom nemcsak a szocialista forradalom eredményeit akarta megsemmisíteni, hanem — és ez éppen a földkérdésben mutatkozott meg a legleplezetlenebbül — még a népi demokratikus forradalom polgári demokratikus vívmányait is. Október „forradalmat" jelentett volna a kulákok, volt nagybirtokosok, tőkések számára —, de nem a munkásosztály, a dolgozó parasztság számára. Vajon mit kapott volna a dolgozó parasztság, ha felülkerekedik az ellenforradalom? Az előzőkben kifejtettek választ adnak erre is: rövid időn belül ismét a 3 millió koldus Magyarországánál tartottunk volna. Vagy talán nem erre mutatnak Mindszenty József bíboros hercegprímás „őeminenciájának" november 3-án este elmondott emlékezetes szavai: „Jogállamban élő, osztálynélküli társadalom, a demokratikus vívmányokat fejlesztő, a szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátozott magántulajdon alapján álló, (az én kiemelésem — P. I.) kizárólag kultúrnacionalista szellemű nemzet és ország akarunk lenni."182 Ez a ködbe burkolt, félrevezető és megtévesztésnek szánt 182 Szged Népe, 1956. nov. 4
