Századok – 1960

Tanulmányok - Pintér István: Az 1956. évi ellenforradalom falun 835

'864 PINTÉR ISTVÁN Természetes, hogy a jórészt kulák-tagokból álló „forradalmi bizottságok" e követeléseket a lehetőségekhez mérten igyekeztek kielégíteni. Az itt felsoroltak és a rendelkezésünkre álló dokumentumok, visszaemlékezések, jegyzőkönyvek alapján megállapítható, hogy az ellenforradalmárok kezdetben — célkitűzéseiknek megfelelően — nem beszéltek a földkérdésről, mert jól tudták, hogy az esetben az egész dolgozó parasztság ellenük fordul, és ez kétségessé tehetné az ellenforradalom győzelmét falun. Jellemző erre gróf Khuen-Héderváry Károly kijelentése azon a tárgyaláson, amelyen az ellenforradalom napjaiban egy klerikális jobboldali párt megszervezéséről folyt a tanácskozás. Azt mondta: nem lehet a parasztságtól elvenni a földet, mert ez politikaüag nagy baklövés lenne, hanem a jelenlegi tulajdonosokat kell kötelezni a régi tulajdonosok kártérítésére.13

7 Az ellenforradalmárok legfőbb törekvése azonban az volt, hogy a széles néprétegeket félrevezető és megtévesztő demagóg jelszavak állandó hangoztatásával és változtatásával, a dolgozó parasztság jogos követeléseinek látszólagos teljesítésével a parasztság egységes fellépését lehetetlenné tegyék, a dolgozó parasztságot az események során teljesen izolálják. Mindez — mint ők gondolták — az ellenforradalom hatalmi és fegyveres szervezeteinek erősödésével, fokozatosan lehetővé tette volna az 1945-ös földreform hatálytalanítását is. Minderre feltette a koronát Mindszenty november 3-i beszéde, amelyben az egyházi földbirtokok visszaadását sürgette. Az ellenforradalmárok itt elszámították magukat. Az események során diktált ütem túl gyors volt, a parasztság hamar felismerte a veszélyt. Az ellenforradalom módszerei arra még alkalmasak voltak, hogy magukhoz ragadják a falvakban az államhatalmi szervek nagy részét, de arra már nem, hogy a falu dolgozó parasztságát aktívan az ellenforradalom oldalára állíthassák. Összegezve tehát a falun lezajlott eseményekből és különösen Mindszentynek, az ellenforradalom egyik vezéralakjának november 3-án elmondott beszédéből félreérthetetlenül kitűnik, hogy a népi demokratikus forradalom egyik legfontosabb vívmánya, a földosztás kérdésében a már megoldott polgári demokratikus feladatok ellen is felléptek. * Az ellenforradalom heves támadást indított a szövetkezetek ellen. Október 23-a után már gátlástalanul folyt (főleg a kulákok részéről) a már korábban megindult tsz-ellenes propaganda. Igaz, hogy az újságok legnagyobb része még nem tagadta — persze, már nem is hangoztatta — a termelőszövetkezetek 137

ítélet Khuen-Héderváry Károly és társai bűnperében. В. XII. 8006/1158 sz. Gr. Khuen-IIédervári felfogása megegyezett a nyugatra szökött összeesküvő Nagy Ferenc és Kovács Imre földkérdésben meghirdetett programjával. Kovács Imre 1956-ban a Látóhatár márc.—áprilisi számában a következőket írja: „A kollektív mezőgazdaság és a szocialista ipar dolgában nem halogathatjuk tovább a nyilt állásfoglalást. Azt nem mondhatjuk, hogy mindent vissza, mert jelentős részben eredeti köztulajdont képeznek... A kisajátított földbirtokos és gyáros vitathatatlanul jogosult a kártérítésre, aminek mértékét, módját és formáját úgy kell megszabni, hogy ne sértse a magántulajdon elvét, ugyanakkor az érdekelt nép kielégítésének helyes mórtékét se tévesszük szem elől . . ." Nagy Ferenc ugyancsak a Látóhatárban — annak május—augusztusi számában—állapítja meg: „Magyarországon vissza kell állítani az egyéni gazdaságok rendszerét ... A földreformot fenn kell tartani, de ugyanakkor mindent el kell követni, hogy a teljes megélhetést nem nyújtó törpebirtokokat szabad értékesítés útján felszámoljuk . . ."