Századok – 1960
Tanulmányok - Láng Imre: A Károlyi- és Berinkey-kormány pénzügyi politikája 812
A KÁROLYI- ÉS BBRINKEY-KORMÁNY PÉNZÜGYI POLITIKÁJA 827 ről. Feltétlen pénzügyi összeomláshoz vezet — írja —, ha a Hadügyminisztérium távolabbi célokra pénzeket tartalékol és közben újabb összegeket kér. Közli, hogy letiltotta a központi állampénztálban a nagyobb összegű kifizetéseket.8 7 1919. március 10-i átiratában közölte Szende, hogy kénytelen megtagadni a Hadügyminisztérium pénzigényeinek korlátlan kielégítését a többi tárca rovására, és elítélte a „nem igazolható pénzfeleslegek" gyűjtését. Az átirat adatai szerint a „népköztársasági önkéntes hadsereg" — 56 000 fővel számolva — hat hónapra 166 millió korona kiadást jelentett volna az államkincstárnak.8 8 Március 2-án kihirdetésre került az 1919. évi XXIV. néptörvény a hadinyereségadó felemeléséről. A törvény a kormány által többízben bejelentett adópolitika részét képezte. A törvény kimondta, hogy a hadinyereségek 100 000 koronát meghaladó részének 80 százaléka az államkincstárt illeti, s megszabta a 100 000 koronán aluli hadinyereségekre jutó adók százalékos mértékét is. A törvény értelmében felemelt hadinyereségadó alá esnek a hadinyereségadó-köteles természetes személyek, a jövedelmi adó fizetésére kötelezett jogi személyek és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok. 25 000 koronát meg nem haladó évi jövedelemmel bíró természetes személy mentesül a felemelt hadinyereségadó fizetése alól. A törvény szövege hangsúlyozta, hogy a visszamenőlegesen fizetendő adókülönbözet nem haladhatja meg a vállalat által tartalékolt nyereségek összegét, de ezek kiszámításánál tekintetbe kell venni a mérlegben ki nem mutatott tartalékokat is. Az adó az 5., 6., 7. és 8. hadikölcsön-kibocsátás kötvényeinek beszolgáltatásával fizethető, míg az 1., 2., 3. és 4. hadikölcsönjegyzés kötvényeivel csak az eredetileg jegyző személyek róhatják le az adót. A kivetett hadinyereségadó az egyéb adókkal és pótlékokkal együttesen nem haladhajta meg a jövedelmi vagy nyereségtöbblet 100 százalékát, ill. ilyen esetben helyesbíteni kell a kivetett adót. Ugyancsak helyesbítésnek van helye a törvény éltelmében akkor, ha a kérelmező igazolni tudja, hogy jövedelem- vagy nyereségtöbbletét felemésztették rendkívüli háborús kiadásai. A törvény utolsóelőtti paragrafusa leszögezte, hogy akire nem róttak ki hadinyereségadót a nemzeti vagyondézsma kivetésének időpontjáig, vagy alacsonyan állapították meg jövedelem-, ill. nyereségtöbbletét —, megfelelő megadóztatásáról a nemzeti vagyondézsmáról szóló néptörvény fog intézkedni.89 A radikális intézkedésnek szánt törvény — az egyéb adópolitikai intézkedésekhez hasonlóan — számos kibúvóra nyújtott lehetőséget, s elmulasztotta az adózás alapvető követelményét: a tényleges helyzetnek megfelelő adóbevallás biztosítását. A törvény hatékonyságát eleve lehetetlenné tette az a körülmény, hogy megengedte a hadikölcsönkötvényekben való lerovást, ami nem okozott volna nehézséget a nagymennyiségű kötvénnyel rendelkező ipari és kereskedelmi vállalatok—tehát a háborús konjunktura fő haszonélvezői — számára. Az államkincstár helyzete tehát ezzel a törvénnyel — ha végrehajtása be is következik —egyáltalán nem javult volna. A háborús vagyonok továbbra is azok kezén maradtak volna, akiktől a törvény papírforma szerint el akarta venni. Az állami pénzügyek stabilizálására irányuló sikertelen törekvések körébe tartozott a biztosításügy állami ellenőrzésével kapcsolatos állásfoglalás. A kor-87 OL ME—1919—XXXVII—1250. 88 OL ME—1919 —XXXVII—1838. 89 1919. évi XXIV. néptörvény a hadinyereségadó felemeléséről. Az 1919. évi törvények gyűjteménye. 154—-160. 1.
