Századok – 1960
Tanulmányok - Láng Imre: A Károlyi- és Berinkey-kormány pénzügyi politikája 812
A KÁROLYI- ÉS BBRINKEY-KORMÁNY PÉNZÜGYI POLITIKÁJA 813 háborús rézfogyasztás évente átlag 430 000 mázsa volt, ezzel szemben az 1917. évi réztermelés 1159 mázsára esett vissza.4 ) A mind jobban összezsugorodó fémtermelés és a hadviselés folyton növekvő igényei közti óriási különbözetet a katonai hatóságok a polgári lakosság körében minduntalan megismételt rekvirálások és a megszállt területek kizsákmányolása révén igyekeztek pótolni. Az ország gazdasági erőforrásainak kimerülését, a termelés visszaesését hatalmas méretű infláció kíséite nyomon. A gazdasági helyzet kárvallottjai a néptömegek voltak. A hivatalosan kimutatott statisztikai adatok szerint egy munkásosalád heti élelmiszerkiadásai —olcsóbb élelmicikkek alapulvételével — 1918. október 15-én csaknem ötszörösre emelkedtek 1914. június 30-hoz képest.6 Ezzel szemben egy vájár reálbére a háború alatt mindössze kb. 23 százalékkal emelkedett.6 Míg az elhúzódó háború a tömegek számára mind elviselhetetlenebb terheket jelentett, addig az uralkodó osztályok lefölözték a háborús üzletek és az infláció lehetőségeit. A hazai pénzintézetek és ipari részvénytársaságok alaptőkéje a háború alatt 1,25 milliárd koronával nőtt.7 A hadiszállítások és az infláció révén hatalmas mennyiségű mobilizálható tőke gyűlt fel a vállalatok kezén, ennek kihelyezésére azonban mind kevesebb lehetőség nyílt. A bankok befektetési lehetőségei is mindinkább összezsugorodtak és így egyre kevésbé szívták fel a pénzpiac feleslegeit.8 Mindez a legkülönbözőbb manipulációkra vezetett. A felgyülemlett pénzfeleslegeket időnként lecsapolták a hadikölcsönjegyzósek,9 valamint a vállalatok mind sűrűbbé vált alaptőke-emelései.1 0 Ez utóbbiak révén ismét újabb profithoz jutottak a vállalatok. A Monarchia pénzügyi öröksége A Monarchia összeomlásakor fennállott pénzügyi helyzet súlyosságát a köretkező néhány adat szemlélteti: Az infláció méreteire jellemző, hogy míg a háború kitörésekor cirkuláló bankjegymennyiség 2,19 milliárd korona volt, addig 1918. október 31-én már 1 Szterényi József—Ladányi Jenő : A magyar ipar a világháborúban. Bpest. 1033. 146. és 288. 1. * Országos Levéltár (a továbbiakban OL) ME—1919—XXXVII—1240. * Vö. Alliquander Ödön : Magyarország bánya- és kohóipara az 1912—1926 években. П. r. Bpest. 1931. 316. 1. (Számított adat) 7 OL ME res.—1918—XVI—7950. * A pénzbőség a pénzintézetek betéti állományának erős megduzzadására vezetett. Pl. a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank betétei az 1917. évi 1,12 milliárdról 1918-ban 1,75 milliárdra nőttek. (Vö. KGL A Bank 1918. évi jelentése. Projektumok. P 444/XXIII/3—2.) * 1914. nov. 1-től 1918. jún. 12-ig 18 időpontban összesen 8 hadikölcsön-kibocsátást hajtott végre az állam. Ezek eredeti névértéke 18,59 milliárd korona volt. A jegyzés terheit elsősorban a dolgozó tömegek viselték. A kibocsátások ugyanakkor komoly üzletet jelentettek a pénzintézeteknek, ipari és kereskedelmi vállalatoknak. (Az adatokra nézve ld. Teleszky János : A magyar állam pénzügyei a háború alatt. Bpest. 1927. 264—265. 1.) 1* Az alaptőke-emelésekről még 1917-ben megállapította a pénzügyminiszter, hogy a vállalatok ezen az úton megrövidítik az államkincstárt, mivel az adókulcs a saját-tőke jövedelmezősége szerint nő. (Vö. OL ME—1918—VII—4717.) Az alaptőke-emeléseket a kormány 1918 augusztusi rendeletével esetenkénti engedélyhez kötötte, az intézkedés azonban formális maradt, mert az engedélyeket rendszerint megkapták a vállalatok.
