Századok – 1960
Tanulmányok - Láng Imre: A Károlyi- és Berinkey-kormány pénzügyi politikája 812
A KÁROLYI- ÉS BERINKEY-KORMÁNY PÉNZÜGYI POLITIKÁJA1 A világháború a végsőkig kiélezte Magyarország politikai, gazdasági ós társadalmi ellentéteit. Hatalmas vérvesztesége k, az ország gazdasági eiőfon ásainak teljes kimerülése, a militarizált, agyonbürokratizált gazdasági gépezet csődje, a négyéves háborúban harcoló, dolgozó néptömegek elnyomorodása, ugyanakkor a háborús konjunktúra haszonélvezőinek megsokszorozódott profitszerzési lehetőségei siettették az erjedést, amelynek üteme az 1917. évi oroszországi szocialista forradalom győzelme óta mind gyorsabbá vált. Egyre nyilvánvalóbbá lett, hogy az uralkodó osztályok manőverei (pl. Tisza István leváltása) nem háríthatják el az összeomlást. 1918 őszére véglegesen bebizonyosodott, hogy a történelmi fejlődés által napirendre tűzött feladatok — a béke és az önálló nemzeti lét megteremtése, a nemzetiségi és a földkérdés rendezése, az ország gazdasági helyzetének normalizálása, a tömegek életkörülményeinek megjavítása — megoldhatatlanok a dualizmus keretei között. Október 30-án éjjel forradalom tört ki, amelynek győzelme a burzsoázia liberális rétegeit képviselő két párt: a Függetlenségi és 48-as (Károlyi-) Párt és az Országos Polgári Radikális Párt, valamint a reformista vezetés alatt álló Magyarországi Szociáldemokrata Pált koalícióját juttatta kormányra. A Károlyi-kormánynak jutott a feladat, hogy szembenézzen mindazokkal a kérdésekkel, amelyek siettették az összeomlást és előidézték a forradalmat. * A Károlyi- és Berinkey-kormány pénzügyi politikájának vizsgálatát megelőzően szükségesnek látszik vázolni a háború végén fennállott helyzet néhány tényét. A termelés katasztrofálisan visszaesett. 1918-ban — 1913-hoz képest — pl. a búzatermés 37 százalékos, a tengeritermés 48 százalékos csökkenést mutatott.2 Az ipari termelést a széntermelés fokozatos visszaesése és a krónikussá vált nyersanyaghiány bénította meg. Az 1918. évi széntermelés mennyisége 43 százalékkal maradt alatta az 1913. évi termelési szintnek;3 a gyárak ismételten kénytelenek voltak szénhiánymiattleállni. Ahadigépezet óriási fémmennyiségeket emésztett fel, a termelés azonban csak töredékét fedezte ezeknek. (Pl. a 1 Részlet a szerző „A Károlyi- és Berinkey-kormány gazdaságpolitikája" o. tanulmányából. 2 Vö. Magyar statisztikai évkönyv. Új folyam. XXIII. köt. 1915. Bpest. 1918. 85. 1.; XXIV—XXVI. köt. 1916—1918. Bpest 1924. 62—53. 1. (Horvát—Szlavonorezág adatai nélkül) Számított arányok. 3 Vö. Vida Jenő: A szénbányászat huszonöt esztendeje. A GYOSZ XXV. évi jelentése. Bpest. 1927. 140. 1.
