Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
EGY OSZTRÁK RÖPIRAT ÍRÓ ti'TJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 789 vezzen tehát mások, esetleg milliók rovására előjogokat, hanem önkéntes szerződés biztosítsa csak az államfő jogait, különben a néphez való viszonya természetellenessé válik. Az állam két fő erejének ilyen kölcsönös korlátozása alapján jön létre az észjognak megfelelő alkotmányos monarchia, amely a „középső rend" (vagyis a polgárság) önálló életét biztosítja, ez pedig a monarchia legerősebb és legtartósabb támasza.17 6 Egyszóval . . Minden népnek legfőbb érdeke ... a belső és külső politikai önállás és szabadság, az összes állami életben való jogszerű részesedés, röviden a népfelség elismerése . . ."177 Ezt akarjuk mi is: népszabadságot, „együtturalkodó népjogot".17 8 Schuselka tehát, aki a Deutsche Wortéban még csak az abszolutizmus túlkapásai és elfajulása ellen emelt szót és osztatlanul helyeselte II. József tevékenységét, ebben a munkájában — bármennyire lelkesedik is Józsefért —• már nem az abszolutizmustól vár esetleges reformokat, hanem határozottan az alkotmányos monarchia mellett foglal állást, s ha kissé homályos formában is, de a népszuverenitás hívének vallja magát, amely felfogásában a korszak egyik mai kutatója, Engel-Jánosi szerint az osztrák emigráns-irodalom képviselői közül egyedül Kari Moehringgel egyezik.179 Az alkotmányt azonban természetesen most sam forradalmi úton kívánja elérni, hanem — bár a közvélemény kibontakoztatását döntőnek tartja — bevezetésének fontosságáról az uralkodókat próbálja meggyőzni. Ezért korabeli bírálója, Franz Florencourt német publicista — aki különben szintén az alkotmányos monarchia híve — szemrehányást tesz is neki gúnyosan kérdezve, hogy tulajdonképpen kinek a számára írta egyébként nagyon alapos és figyelemreméltó munkáját, hisz a művelt közönség már régen tisztában van érveinek helyességével, a másik csoport képviselői (tudniillik a fejedelmek —L. M.) viszont úgysem akarják meghallgatni.180 Schuselka azonban még abban is bízik, hogy meggyőzheti az osztrák kormányt is a porosz alkotmány bevezetésének szükségességéről s rávehet! arra, hogy az éppenséggel támogassa a poroszországi alkotmány megadását. Buzgón 176 Die preussisehe Verfassungsfrage 113., 115. 1.; Schuselka : Die Lösung 134., 163. 1.; Die preussisehe Verfassungsfrage 138., 324., 269. 1. — Véleménye szerint a demokratikus elem szabad kibontatkoztatása után nem áll fenn többé semmiféle felforgatás vagy felkelés veszélye sem, mert az alkotmány az állampolgárok szabad, nyilvános véleménynyilvánításának biztosításával törvényes keretek közé szorítja és parlamentáris útra tereli a nép harcát. Az alkotmánnyal együttjáró sajtószabadság is csak addig lehet veszélyes az államra nézve, amig olyan rossz viszonyok uralkodnak benne, mint a mostani Németországban; ha ezeket a viszonyokat megváltoztatják — s ennek legfontosabb feltétele az alkotmány biztosítása -—, az embereknek nem lesz ókuk arra, hogy bírálják a fennálló rendszert. (Die preussisehe Verfassungsfrage 114—115., 123., 137-—138. 1.; Schuselka: Die Lösung 154. 1.; Die preussisehe Verfassungsfrage 91., 106., 124—127. 1.) Egyébként—állítja, hogy történetfilozófiai érvet is felvonultasson—csak alkotmányos monarchák nevezhetik magukat teljes joggal isten kegyelméből valóknak; mert isten szándékát, az emberiségnek egyre inkább az istenihez való hasonlóságra irányuló fejlődését csupán olyan monarchia biztosíthatja, amely szervesen egyesül a demokratikus elvvel. (Die preussisehe Verfassungsfrage 117. 1. Vö. uo. 94., 119—120. 1.) 177 Schuselka : Die Lösung 141. 1. 178 Uo. 28. 1. 179 Friedrich Engel- Jánosi : Zur Genesis der Revolution von 1848. Zeitschrift für öffentliches Recht III. 1922/23. 580. 1. 180 Blätter für literarische Unterhaltung. 1846. máj. 6., 126. sz. 501—502. 1. — Egyébként azonban elég kedvezően nyilatkozik a munka visszhangjáról, főleg poroszországi magas hivatalnokok és diplomaták körében (uo. 1846. ápr. 9., 99. sz. 394—395. 1.). Hasonlóan nyilatkozik róla a Grenzboten berlini levelezője is (1845. III. 35. sz. 305. 1.).
