Századok – 1960
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750
768 S. LENGYEL Mí RT A A magyar nép — írja — visszamaradásának fő okait a többi nemzetiség jelenlétében s méginkább az Ausztriával fennálló kapcsolatában látja. A magyarok úgy gondolják, hogy Ausztriával való összeköttetésüknek köszönhetik számos terhes kötelezettségüket, s önállóságuk elvesztését. Mivel ő e panaszok jogosságát ismert felfogásának megfelelően mindenáron megakarja cáfolni, a magyarok ellen több Ausztriában elterjedt vádat átvesz.84 Nem látja meg az osztrák kormánynak Magyarországon folytatott elnyomó gazdaságpolitikáját sem, ellenkezőleg: pusztán természeti adottságnak tekinti azt, hogy az ország az osztrák ipar jó piacává vált, s amiatt, hogy az osztrák birodalom egyéb — abszolút rendszerű — tartományai a magyar területeknél magasabb színvonalat értek el, Magyarországot illetve a magyar alkotmányt teszi felelőssé, sőt azt sem átallja mondani, hogy ez mintegy azt bizonyítja, Magyarország az, amely Ausztria haladását gátolja.85 E vádak ismételgetésén kívül azonban az osztrák politika Magyarországon elkövetett hibáival is foglalkozik. „. . . Nyíltan kimondjuk, hogy semmiképpen sem dicsérjük vagy védelmezzük mindazt, amit Ausztria Magyarországon tett, és még kevésbé azt, amit elmulasztott. Ausztria késlekedő és várakozási rendszerével . . . magának is, Magyarországnak is sok kárt okozott, ezáltal egészében, különösen azonban Magyarországon, messze visszamaradt attól az állapottól, amelyre kedvező helyzete folytán . . . hivatott."8 6 Magyarországon Ausztriának — véleménye szerint — kezdettől fogva alkotmányos úton kellett volna kormányoznia s attól sem kellett volna félnie; hogy emiatt a többi tartományokban is szükségessé lesz a politikai jogok megadása. De ha elismeri is, hogy az osztrák politika súlyos hibákat követett el Magyarországon, az udvarnak a reformok iránt újabban tanúsított engedékenységében a mostani kormány jó útra térését, és a kormány saját kezdeményezését fedezi fel s ezért rossz néven veszi a magyar rendektől, hogy bizalmatlanul és ellenségesen szemlélik a bécsi politikát, nem akarják elfelejteni sérelmeiket elutasítván a „feléjük nyújtott kezet". Holott — véleménye szerint — a kölcsönös megbékélés kötelessége mindkét félnek.87 A magyarok azonban erejüket eredménytelen törekvésekre pazarolják, amelyekkel hazájukon belül s kívül ellenségeket szereznek maguknak. Megsértik Ausztriát és Németországot s ezzel egyetlen természetes támaszukat ássák alá s meglazítják azt a köteléket, amely őket a kultúrával összeköti.88 Holott nincs nevetségesebb, mint a magyar országgyűlés Pozsonyban: az ülósterem-84 Oesterreich und Ungarn 20., 26. 1. — A Magyarországra nehezedő terhek említésekor például б is csak az államkasszába folyó adókat veszi figyelembe, s ennek alapján azt állítja, hogy a magyar részről befolyó 17 milliónyi összeg legnagyobb részét — bár ez természetesen az egész birodalom javát is szolgálja — a magyar katonai hatalomra költik (uo. 50. 1.). 85 Oesterreich und Ungarn 51., 25—46. 1. — Átveszi a magyaroknak az állami szolgálat terén való előnybenrészesítéséről hangoztatott nézeteket is, s — megfeledkezve arról, hogy a magyar ellenzék tagjainak hivatalviselését lehetetlenné teszik — azt állítja, hogy a magyarok, ha megfelelő képzettséggel rendelkeznek, az egész birodalom területén megfelelő állásokat szerezhetnek maguknak, míg magyarországi tisztségeket nem-magyarok egyáltalán nem viselhetnek (uo. 51. 1.). 86 Oesterreich und Ungarn 20. 1. — Élesen elítéli többek között a magyarországi protestánsok üldözését, valamint a „töröktől Németország által és részére visszahódított" Magyarország földjén a magyarok nemzeti önállósága ellen annakidején megkísérelt erőszakos támadásokat (uo. 42. 1.). 87 Uo. 22—23., 42—43., 26., 44. 1. 88 Uo. 14—15. 1.
