Századok – 1960

Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (I. rész) 750

EGY OSZTRÁK IlöPIIlATÍilŐ ÜTJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 753 tatlan kis írások voltak, mégis összeütközésbe került miattuk a cenzúrával. Eszébe jut például szenvedélyes vitája Demel udvari fogalmazóval, Sedlnitzky munkatársával, aki a szövegben előforduló egyik kifejezését indokolatlanul félremagyarázván, meg akarta akadályozni, hogy Wiener Raritäten Kabinet című cikksorozatának a bástyákról és az udvari színházról szóló két cikke megjelenjék a Theaterzeitungbsm.20 Erről az esetről mindjáit a közelmúltba szállnak gondolatai, de a cenzúrával töitónt utolsó összetűzésén már nem tud mosolyogni. Nemrégen az osztrák lapokban megjelent, tehát egyszer már cenzúrázott szelídhangú novelláinak gyűjteményét akarta kiadni, s hogy ne kerüljön sok költségbe, — mint más írásainak benyújtásakor is — kérvényezte, hogy tekintsenek el másodpéldány beadásától (a könyvvizsgáló hivatal ugyanis két példányban követelte a kéziratokat). Ez alkalommal azonban megtagadták kérésének teljesítését, s újabb, merészebbhangú kérvényét is elutasították, sőt a könyvvizsgáló bizottság úgy határozott, a jövőben soha többé nem kaphatja meg az eddig élvezett kedvezményt. Ez az eljárás annyira felháborította az emberi szabadságéit és igazságéit rajongó s abban rendületlenül bízó fiatal írót, hogy fogadalmat tett magában: amíg a cenzúraviszonyok ilyenek maradnak, nem veti alá többé könyveit felülvizsgálatnak, s elhatározta, hogy külföldre utazik és politikai íróvá lesz.21 S íme, már útban is van Weimar felé tarsolyában a kézirattal, amely első foglalata politikai elgondolásainak, képzeletében pedig az Ígéretesnek hitt jövő és a kesèrvesnek megismert múlt egymást kergető képeivel. Valóban, az osztrák cenzúra visszásságai nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy a társadalmi igazságtalanságok felismerésére már csak nyomorúságos anyagi viszonyai miatt is nyilvánvalóan fpgékony fiatal íróban szunnyadó ellenzéki szellemet felébresszék, a negyvenes évek elején Ausztriában is erősebben meginduló politikai erjedés azonban ettől függetlenül is a politikai irodalom felé kellett hogy terelje figyelmét.22

A keleti kérdés kiéleződésével kapcsolatban a német nemzeti hangulatnak a franciák részéről fenyegető háborús veszélyre következő áradása a Monarchiát is elérte, Nikolaus Beckernek ebből az időből származó „Ne kapják meg a szabad német Rajnát" kezdetű Rajna-dala s János főhercegnek „egységes Németországot!" emlegető 1842. évi köszöntője a bécsi néppel együtt Schuselkát is fellelkesítette, s első kis politikai értekezésének megírására ösztönözte, amelyet azonban az Oesterreichischer Beobachter természetesen nem volt hajlandó közölni.23 80

Schuselka : Rückschritte 27—-30. 1. — Schuselkának 1838-ban a Wiener Allgemeine ThrateiZeitungban hosszabb cikksorozata és számos kisebb tanulmánya látott napvilágot (Fellner, 11. 1.). 1839-ben pedig végleg felhagy pedagógiai tevékenységével s minden idejét az írásnak szenteli (uo. 12. 1.). 21 Schuselka; Rückschritte 25—26. 1.; Erinnerungen von Ludwig August Franki. Herausg. von St. Hock. Bibliothek deutscher Schriftsteller aus Böhmen 29. Prag (1910), 258. 1.; Nagl, Castle, Zeidler II. 985. 1. *' Schuselka: Rückschritte 26. 1.; Hugelmann, 421. 1. 13 Aus Metternichs nachgelassenen Papieren. Herausg. v. Fürsten Richard Metternich-Winneburg, Geordnet und zusammengestellt von Alfons v. Klinkowström. II. Theil, IV. Bd. Wien. 1883. 422. 1. jegyz. — Vö. Georg Franz : Die deutschliberale Bewegung in der habsburgischen Monarchie. München. 1955. 28.1.; Heinrich Reschauer— Moritz Smets : Das Jahr 1848. Geschichte der Wiener Revolution. I. 1876. 18. 1. 3 BiAudok