Századok – 1960

Tanulmányok - Varga Endre: A magyar jogszolgáltatás átszervezése II. József korában 736

738 VARGA ENDRE zetét, módosították annak belső berendezését (a felvilágosult abszolutizmus szellemében rendezték az állam és az egyház viszonyát stb.). A birodalom s azon belül a 13 tartomány egyikévé tett Magyarország államapparátusának átszervezése során II. József a magyar jogrendszer elavult, de szívós szövevényének felbontását is programjába vette. A feladat nehézségei miatt azonban, úgy látszik, még a minden újításra szenvedélyesen törekvő császár is bizonyos vonakodással nyúlt a kérdéshez, s annak megoldását csak a közigazgatás reformjának végrehajtása s a rendi jellegű vármegye-rendszer megdöntése után vette sorra, amikor a tőle szorosabb függésbe került központi kormányszervek s az új megyei szervezet birtokában, uralkodói akaratának az államélet legalsó fokáig elhatoló érvényesülését biztosítottnak gondolta. A jogi reform teendői közül a bírósági szervezet átalakítása volt a legkönnyebben megfogható, s az államszervezés keretében egyébként is ez volt a legsürgetőbb feladat. József tehát itt kezdte meg programja megvalósítását, mely, mint látni fogjuk, a még teljesen feudális s lényegében rendi jellegű magyar jogszolgáltatást a polgári fejlődés jegyében formálta át. Az első nagyobb horderejű császári intézkedés, mely a magyar jogszolgáltatás szervezetét érintette, a bányabíráskodás legfelső fokozatának — 1784-ben — a bécsi udvari bányakamara helyett a tárnokszék hatáskörébe való átutalása lett. Ez még a birodalom átszervezésével, Józsefnek azzal a törekvésével állott kapcsolatban, hogy országainak ügyeit az illető ország hatóságainak kezében összpontosítsa. Valóban, egy olyan monarchiában, ahol az egységes birodalmi igazgatás központja maga a császár, s ahol Magyarország már nem saját alkotmánnyal bíró külön test, csupán az egyformán alárendelt országok, tartományok egyike, a bányabíráskodás évszázados kikülönítósének, osztrák szervek alá rendelésének nem látszhatott többé értelme. Az 1784. évi rendelkezés azonban csak átmeneti megoldás lehetett: a tárnokszék rendi intézmény volt, fenntaitása nem illett bele II. József államszervezési programjába, mely a magyar jogszolgáltatás teljes átalakítását vette célba, ami nemsokára szintén sorra került. A hosszú idő óta érlelt jogi reform megvalósításához a kortársak által ,,jogász"-nak nevezett császár a következő évben fogott hozzá. 1785 nyarán Bécsbe rendelte a kir. curia — rendszere legmegbízhatóbb híveinek tartott — tagjait, hogy az általa előírt alapelvek szerint a magyar jogszolgáltatás új szervezetét kidolgozzák. Több hónapi tárgyalás után, miközben a készülő terveket József ismételten módosította, akarata szerint formálta, 1785. szeptember 25-én megjelent az első rendelet, mely az egykorú magyar jogrendszer átállítására irányuló császári intézkedések kezdetét hírül adta. A rendelet az összes magyar bíróságok eddigi működését az év végével berekeszti, bejelenti, hogy 1786. január 1-én új rendszer kezdődik, előzetes tájékoztatást nyújt az új szervezetről, s a szövegben fel nem sorolt fórumokat megszűntnek nyilvánítja. E rendelkezést hamarosan továbbiak követték: a magyar bíróságok részletesen kidolgozott, egységes ügyviteli szabályzata, a bírósági illetékek szabályozása, majd december 12-én a legnagyobb jelentőségű rendelkezés — a magyar jogszolgáltatási szervezetnek az első rendeletben már jelzett, alapvető jellegű átalakításáról —, a Novus Ordo Judiciarius. E rendelkezések, főleg a legutóbbi, olyan méretű változásodat hoztak, illetőleg • indítottak meg, hogy az előállott új helyzet megjelölésére, a rendeletek szövege után, joggal vált a „Novus Ordo" kifejezés közhasználatúvá. Az „új rend" első intézkedései 1786. január 1-én léptek életbe. Ekkor kez-