Századok – 1960

Tanulmányok - Varga Endre: A magyar jogszolgáltatás átszervezése II. József korában 736

A MAGYAR JOGSZOLGÁLTATÁS ÁTSZERVEZÉSE XI. JÓZSEF KORÁBAN 739 dődött tehát a magyar jogszolgáltatás történetének az a sajátos szakasza, melyre II. József államjogi reformjai nyomták rá a bélyegüket, s melyet ezért, főleg a rendszer megdőlte után, az egykorúak „Justitia Josephina" kifejezéssel szoktak megjelölni. Az említett, december 12-i rendelet hatalmas lépést tett Magyarország jogszolgáltatási szervezetének központosítása, egyszeiűsítése, a bíróságok rendi jellegűből királyi, állami szervekké alakítása irányában, s megkezdte a régi, hagyományos feudális intézmények felszámolását. Az utóbbiak közül már e rendelet sokat eltörölt. így megszűnt a tárnokszék, a személynöki szék, a nádori bíróság, a horvát kerületi táblával egybeolvasztott báni tábla, az alispáni és a szolgabírói ítélőszék (a patriarchális,önkényes ítélkezéséről oly rosszliílűvé vált „forum pedaneum"), s megszűnt a földesúri pallosjog, vagyis az úriszékek büntető bíráskodása. De megszűnt a bányahatóságok másodfokú bányabírósági hatásköre is, ami viszont az államhatalmi ágazatok szétválasztásának programjával állott kapcsolatban. Az ilyen módon sokkal egyszerűbbé, áttekinthetőbbé vált szervezet egyúttal központi irányítást és ellenőrzést is kapott. Az új rend ugyanis a magyar udvari kancelláriához hasonló rangra emelt hétszemélyes táblát (legfőbb ítélőszék-jellegét természetesen megtartva, sőt hatáskörét erősen kibővítve) az egész magyar jogszolgáltatás, minden bíróság s a börtönök stb. országos felügyeleti hatóságává tette. A felügyeleti jogkör, melyet a hétszemélyes tábla a most szervezetileg is alárendelt kir. táblán keresztül gyakorolt, mint előbb a megye-rendszer átalakításával kapcsolatban közigazgatási vonalon történt, az uralkodó beavatkozásának ezúttal a jogszolgáltatás terén nyitott utat le egészen a legalsóbb szervekig. A változások a kir. curia, illetőleg annak két tagja: a hétszemélyes és a kir. tábla belső szerkezetét, ügyvitelét is erpsen érintették. Személyzetük rendi állás (főpapok, főnemesek, nemesek) szerinti kijelölése s az ítélőmesterek (protonotariusok) különleges hatásköre megszűnt : királyi hivatalnokokká vált bíráik az elnök utasítása szerint ugyanazt a referensi munkát végezték, s egyházi személyek köztük többé nem kaptak helyet. Az eddig hosszú törvényszüneteket tartó kir. curia működése most az egész éven át folyamatossá vált. Végül nem hagyható említés nélkül az a változás sem, hogy a királyi ügyek igazgatója az új rend szerint nem vett többé részt a kir. tábla ülésein. A kir. kincstár érdekeinek védelme ugyanis — mondja Józísef a december 12-i rendelet szövegében — minden bíró kötelessége, s „kincstárunk jogait nem viseljük jobban szívünkön, mint bármely magánemberét". Ez a rendelkezés sok panasz forrását szüntette meg, s megnyitotta az utat az ún. „ügyfélegyenlőség" jogelvének kialakulásához. Az új rend ugyan a megmaradt alsóbb fórumoknak (a kerületi tábláknak, a megyék és a kiváltságos kerületek, a sz. kir. és bányavárosok, valamint a szabadalmas mezővárosok törvényszékeinek, az elsőfokú bányatörvényszékeknek s a vérhatalmukat vesztett úriszékeknek) szervezetét, személyzeti öszszetételét egyelőre még változatlanul hagyta, s az alsófokú közigazgatás és jogszolgáltatás szétválasztása sem történt meg ezúttal, a hatásköröket illetően azonban az idézett rendelet értelmében 1786. január 1-én, illetőleg május 1-től kezdve mélyreható átalakulások történtek. A legdöntőbb változást a Novus Ordo a büntető bíráskodás terén hozta, lehetővé téve az eddig az első foktól rendszerint tovább nem vihető büntető pereknek hármas appelláció szerinti fellebbezését. Ha meggondoljuk, milyen hatalmat adott az egyfokú, fellebbezhetetlen, pallosjogú ítélkezés a megyei nemességnek jobbágyai felett s a városi 2*