Századok – 1960

A XI. Nemzetközi Történészkongresszus 721

727 A XX. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUS megjelent bibliográfiája. Д Bizottság tevékenységét a továbbiakban is nagy figyelemmel kell kísérnünk. Ezúton mód nyílik arra is, hogy a szocialista országok nagyobb befolyáshoz jussanak a bizottság munkájában s eredményesen vehessék fel a küzdelmet az ott jelenleg uralkodó, sok vonatkozásban a szociáldemokrata reformizmust érvényre juttató felfogással. * Rátérve a tulajdonképpeni kongresszus anyagára; a módszertani szekcióban Erich Rothacker ,,A történetfilozófia hatása az újabb történettudományokra" című előadása állott az érdeklődés középpontjában. Tagadhatatlan, hogy az érdeklődést nem annyira az előadás tudományos színvonala" — hiszen az még a hasonló filozófiai nézeteket valló tudósok között sem váltott ki különösebb visszhangot —, hanem az előadó személye váltotta ki. Erich Rothacker ugyanis egyike volt azon reakciós német filozófusoknak, akik a nácizmus hatalomrajutása után annak aktív politikai és ideológiai támogatói lettek. 1934-ben kiadott ,,Történetfilozófia" című munkájának utolsó fejezetében egyenesen ünnepli a harmadik birodalmat. S ezt a felfogását lényegében a nácizmus bukásáig fenntartotta. Az a körülmény, hogy a nyugat-német történészek Rothacker számára Stockholmban porondot biztosítottak, tagadhatatlan bizonyítéka a nyugat-német vezető történészek között uralkodó reakciós ideológiai s politikai irányzatnak, mely bizonyos mértékig a Nemzetközi Történész Bizottságban is éreztette befolyását. A XIX. század első felének német történeti felfogását felidéző előadás egyébként a tudományos vizsgálódásban a tudományon kívüli (vorwissenschaftlich) erők (s itt kizárólag szubjektív idealista tényezőket vetett fel) döntő szerepét bizonygatta. A vitában a marxista hozzászólók élesen kritizálták az előadást: Nyecskina akadémikus (Szovjetunió) az objektív társadalmi törvények tagadását hibáztatta az előadásban, Danyilov, a kazáni egyetem professzora rámutatott arra, hogy Rothacker felfogása tipikus a német neonacionalista irányra, mely a történelmet a végzet megnyilvánulásaként tárgyalja. Leo Stern a XIX. századi német történettudomány reakciós, a haladást tagadó felfogásával szembeállította a korabeli angol-amerikai felfogást, s ezen keresztül mutatott rá Rothacker előadásának szellemi gyökereire. Rothacker előadásához kapcsolódott Molnár Erik akadémikus „Hegel történetfilozófiájának hatása a marxista történettudományra" című korreferátuma. Molnár Erik a szükségszerűségre és véletlenre, a személyiség és tömegek történeti szerepére, a történeti folyamat legfontosabb tényezőire vonatkozó marxista felfogás hegeli gyökereit fedte fel, rámutatva egyúttal a marxista történetszemlélet s a hegeli történetfilozófia alapvető eltéréseire is. A módszertani szekció további előadásai közül említendő Felix Gilbert: „A kultúrtörténet és problémái" című referátuma, amely a kérdést Burckhardt művein keresztül próbálta megvilágítani. A vita leginkább azonban Kari Lamprecht felfogásával kapcsolatban bontakozott ki. A „kollektív pszihológia" elméletével szemben a marxista történészek egyértelműen a társadalmi-gazdasági folyamatok alapvető jellegét hangoztatták a kultúrtörténeti folyamatban. A módszertani szekció ülésszakának egyik napját a tudomány- és technikatörténet problémáinak szentelték. Ez a tudományág a tőkés országok történetírásában is fiatal, kezdeti nehézségekkel, elsősorban módszertani problémákkal kiizködik. Forbes holland professzor referátuma, „A technika- és tudománytörténet", a tudományág jelenlegi állásának isemertetése, a legsürgősebb