Századok – 1960

A XI. Nemzetközi Történészkongresszus 721

726 A XX. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUS A konferencián tehát egyre több vonatkozásban jutott kifejezésre a marxista gazdaságtörténet ereje, — egyben nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdaságtörténészek nemzetközi szervezetében kedvező lehetőségek nyílnak az ideológiai előretörésre, a marxizmus-leninizmus elméletén és módszerén nyugvó kutatás fölényének demonstrálására. Meg keil említenünk mint jellemzőt a tanácskozás légkörére, hogy a konferencia záróakkordjaként Kim professzor, a szovjet delegáció részéről és a szocialista országok képviselői nevében, köszönetet mondott a konferenciát szervező Ideiglenes Bizottságnak, a Bizottság vezetőjének, az angol Postán professzornak; a konferencia a szovjet és angol történész barátságos kézfogásával, a nemzetközi tudományos együttműködés továbbfejlesztésére vonatkozó szavaival ért véget. * A társadalmi és szociális mozgalmak bizottsága — mely Ldbrousse francia professzor vezetésével működik — „A munkásmozgalom az 1929 — 1939-es gazdasági válság és depresszió időszakában" c. témát tűzte ki vitára. A vita alapjául az a referátum szolgált, amelyet M. Bouloiseau vezetésével francia és olasz polgári történészekből álló munkaközösség dolgozott ki. A referátum — amelyet a résztvevők előre írásban megkaptak — élénk vitára adott alkalmat. Truhanovszkij professzor, szovjet történész hangoztatta, hogy a szerzők vizsgálódásaik körét a kapitalista országokra szűkítették le, a Szovjet- < unió létét és a szovjet fejlődést teljesen figyelmen kívül hagyták. A referátum ( és az ülésen elhangzó nyugati felszólalások jelentős részére kétségkívül bizonyos szociológiai-szociográfiai szemlélet volt a jellemző. A válság jelenségeit általában objektíven ábrázolták, a politikai következtetések levonásától azonban tartózkodtak. Megnyilvánult olyan törekvés is, amely a gazdasági válságok esetlegességének igazolását szolgálta, s vitatta a válságoknak a kapitalizmusra jellemző voltát. 1 Meg kell említeni, hogy a kapitalista országokból érkezettek részéről elhangzottak más jellegű felszólalások is. így pl. G. Rama uruguayi történész utalt arra, hogy meg kell különböztetni a gazdaságilag fejlett és az elmaradott országokat, nem lehet a kérdés vizsgílatát csak az előbbiekre leszűkíteni. Shiota japán történész — a japán helyzetet vizsgálva — a gazdasági válság és a hatalmi politika, az imperialista agresszió kapcsolatáról beszélt. Rama és Shiota hozzászólásai nyomán élénk vita alakult ki a gazdasági válság politikai vonatkozásainak, a válság ós a fasizmus kapcsolatának kérdéséről. A válság politikai következtményeinek tárgyalása során a munkásmozgalommal kapcsolatos egyes alapvető kérdésekben is vita alakult ki. Dhondt professzor, belga történész és más nyugati küldöttek felszólalásában jelentkezett, illetőleg visszatért az a gondolat, hogy a munkásmozgalomnak kezdettől fogva két irányzata volt: egy „messianisztikus" és egy mérsékelt, „reális". A felszólalók nem hagytak kétséget aziránt, hogy Marxot az előbbi képviselői közé sorolják. A felszólaló szovjet küldöttek rámutattak ennek a nézetnek helytelenségére. A nyugat-német G onze viszont a válság és a fasizmus összefüggését igyekezett meghamisítani, s Hitler uralomrajutásában a kommunistákat hibáztatni. A Társadalmi-szociális Mozgalmak Bizottságának tanácskozásai világosan megmutatták, hogy e bizottság alapvető, hasznos munkát végez; ennek egyik eredménye az I. Internacionálé történetének a bizottság gondozásában már