Századok – 1960

A XI. Nemzetközi Történészkongresszus 721

725 A XX. NEMZETKÖZI TÖRTÉNÉSZKONGRESSZUS mus számos tételéhez közel áll, bár ugyanakkor igyekszik magát elhatárolni a marxizmustól. A vita elsősorban a körül folyt, lehetséges-e a gazdasági fejlődés általános elméletét felállítani, lehetséges-e gyakorlatilag az egész világra kiterjedő gazdasági törvényszerűségekről beszélni. Számos nyugati tudós ezt kétségbevonta, a gazdasági fejlődés egyedi jellegéről beszéltek, melyek minden országban más és más jelenségeket hoznak létre, s tagadták bármiféle általánosítás lehetőségét. Ezek a felszólalók természetesen nem fogadták el Rostow elméletében a különböző fejlődési stádiumokat sem. A többség azonban a haladás gondolatát magáévá tette, s elfogadta az általánosítás lehetőségét is. Ilyen irányban szólaltak fel a marxista oldalról Kuczinslcy és Klima professzorok is, akik emellett bírálták az általános törvényszerűségek megállapításául szolgáló jelenségek egyoldalú, nézetük szerint nem mindig a lényeget kifejező felfogását Rostownál. A másik, evvel szorosan összefüggő probléma, mely az ipartörténeti vita résztvevőit foglalkoztatta, a keynesi modellek kérdése volt. így végeredményben a konkrét történeti problémák háttérbe szorultak a burzsoá közgazdaságtan által felvetett elméleti kérdések mögött. Jóval konkrétabb, történetibb, egyben ideológiai-politikai szempontból is gyümölcsözőbb volt a második, az agrártörténeti téma vitája. Az ehhez készült közlemények közül kiemelkedett a szovjet Lavrovszkij professzoré a tőkés nagybérleti rendszer kialakulásáról Angliában a XVI—XVIII. században, a poznani Rusinski professzoré a lengyelországi, valamint a göttingeni Abel professzoré a németországi földesúri önkezeiésű (majorsági) gazdálkodásról ugyanebben az időszakban. Lütge professzor összefoglaló előadása is számos támpontot nyújtott a vitához — olyan kérdéseket tárgyalva, mint a mezőgazdasági nagyüzem fogalma, a földesúri majorságfejlesztés indítékai, a földesúri nagyüzemek földállományának forrásai stb. A vita főleg a nyugat-német gazdaságtörténészek, ill. a szocialista országok küldöttei között folyt. A marxista gazdaságtörténészek többek között bírálták azt a polgári álláspontot, amely a földesúri nagygazdaságok kialakulásának vizsgálata során a germán, ill. mediterrán népek nemesi osztályai lelki alkatának eltéréseit kutatja; megfelelő világításba helyezték az abszolút monarchiák „parasztvédelmi" politikáját; rámutattak az előadásnak arra a súlyos szemléleti — mondhatni: junker-típusú — egyoldalúságára, hogy a mezőgazdasági nagyüzem kialakulását kizárólag fejedelmekhez és földesurakhoz, mellettük legföljebb meggazdagodott polgárokhoz kapcsolta, viszont a parasztgazdaságból sarjadó tőkés üzemet, ill. a mezőgazdasági árutermelés paraszti tendenciáját teljesen figyelmen kívül hagyta; kritika tárgyává tették azt a módszert, amely mellőzte a XVI—XVIII. századi mezőgazdasági nagyüzemben alkalmazott munkaerő jellegének vizsgálatát, s így fel sem vetette azt az alapvető kérdést, hogy feudális vagy kapitalista mezőgazdasági nagyüzemekről van-e szó ezidőtájt a különböző európai országokban, vagy olyan mezőgazdasági üzemekről, amelyek a feudális gazdálkodásról a tőkés rendszerre való áttérést képviselték stb. A szocialista országok küldötteinek — Lavrovszkij, Lesznyikov (Szovjetunió), Heitz (NDK), Fach — felszólalásai komoly visszhangot váltottak ki a polgári gazdaságtörténészek körébén is (mint ez részint hozzászólásokból, részint a konferencia utáni beszélgetésekből kiderült), az előadó pedig zárszavában ,,kiegészítések"-re kényszerült, ill. több kérdésben engedményeket tett.