Századok – 1960

Tanulmányok - Hozzászólások Molnár Erik előadásához. Ember Győző; Székely György; dr. Horváth Miklós; Ságvári Ágnes; Szabolcs Ottó hozzászólásai; Nemes Dezső zárszava 59

65 ' HOZZÁSZÓLÁSOK MOLNÁR ERIK ELŐADÁSÁHOZ Ezért következetes szigorral vizsgálja a kérdést, mennyire teljesítette feladatát ezeken a pontokon történetírásunk. A beszámoló felsorol egy sor eredményt, mint a paraszti osztályharc és a középkori honvédő háborúk jelentőségének bemutatása, a népi mozgalmak és a függetlenségi harcok alapvető összefüggéseinek feltárása, eredmények a függetlenségi harcok és az osztályharc öszszefüggéseinek tisztázásában, továbbá a Magyarországon élt nem magyar népek történetének vizsgálása során ezeknek a dolgozó magyar néppel való sorsközösségének bemutatása. Ugyanakkor mégis úgy látja Molnár Erik, hogy történetírásunk elsősorban a magyar nép haladása szempontjából vizsgálta a különböző kérdéseket, ami tápot ad a nacionalista nézeteknek. Ezekkel a kérdésekkel behatóbban kell foglalkoznunk. Nacionalista nézetek, legalábbis ezek maradványai valóban megfigyelhetők a nagyközönségben éppúgy, mint az egyetemi hallgatókban, s ebben a történettudomány megállapításainak avagy hiányainak kétségtelenül szerepük van. A referátum ugyanakkor maga is ellentmondásos ezen a téren, és nem eléggé mutatja meg a kiutat, sokszor elvont ideológiai síkon tárgyalja csak a kérdéseket. A referátum mellőzte például a magyar őstörténet kutatását, ahol pedig igen szemléletesen lehetett volna ábrázolni a sok törésen át kialakult marxista állaspontunkat, ahol a leleplezett dogmatizmus a marxizmus tekintélyét legkorábban gyengítet te. Ugyanakkor ezaza 1 erület, ahol a marxista és a polgári szemlélet legkönnyebben fonódik össze és a honfoglalás, valamint az államalakulás kérdéseinek tárgyalásán keresztül romantikus nacionalista elképzeléseknek továbbéléséhez nyújt/tápot. A következő korszakokkal Molnár Erik már behatóan foglalkozik. Itt nagyon sok helyes megfigyelése van a referátumnak. A negatívumok megmutatása mellett azonban nem világos, milyen összefüggések tisztázásán keresztül érhetünk el a helyes megállapításokhoz. Molnár Erik szerint ebben a korszakban fontos hibák és hiányosságok : a függetlenséghez fűződő érdekek közvetlen azonosítása a társadalmi haladás érdekeivel, az antifeudális és nemzeti célok egybeesésének feltételezése a parasztság szemében, a nemzet és haza osztályfeletti kategóriájának hallgatólagos elfogadása, a függetlenségi harcok nemzeti harcoknak tekintése abban az időben, amikor a polgári nemzet még nem létezett és annak ellenére, hogy a harcokban különböző nemzetiségű tömegek vettek részt. A hibák közé sorolja a parasztság hajtóerőnek tekintését a függetlenségi harcokban, s mindezt a naci< -nalista és narodnyik szemlélet javára térengedésnek tartja. A hibák között felemlíti a provinciális szemléletet a Habsburg és török birodalom értékelésében, továbbá az alapjában haladás-ellenesnek elismert Habsburg-uralom magyarországi szerepének dogmatikusan negatív megítélését. Mindkét nagy kérdéscsoporttal összefügg az a Molnár Erik által említett jelenség, hogy történetírásunk a központosított nemzeti monarchia tendenciáját szembeállítja — objektív feltételeinek kimutatása nélkül — a Habsburgok tényleges centralizációjával. Tekintettel arra, hogy itt számos részletkutatás és tankönyvrészlet egyes elemeiből kikövetkeztetett koncepciót bírál, Molnár Erik felvetése nagy figyelmet érdemel anélkül, hogy minden észrevételével egyet lehetne érteni. A parasztságtörténeti kutatás megkezdésekor a honmentő nemesség és az állami paraszt védő politika, valamint a jóságos földesúr elképzeléssel szemben kellett a reális álláspontot képviselni, mialatt a várostörténeti kutatásban Lederer Emmától Mályusz Elemérig jóval reálisabb volt a történeti kép. A parasztságtörténeti munka művelői azonban kezdettől fogva igyekeztek az elszigetelt parasztságtörténet veszedelmével is számolni. Mindenekelőtt nem a 5 Századok