Századok – 1960

Tanulmányok - Hozzászólások Molnár Erik előadásához. Ember Győző; Székely György; dr. Horváth Miklós; Ságvári Ágnes; Szabolcs Ottó hozzászólásai; Nemes Dezső zárszava 59

66 ' HOZZÁSZÓLÁSOK MOLNÁR ERIK ELŐADÁSÁHOZ magyar, hanem a magyarországi parasztság történetének feldolgozására került sor, benne a nem magyar népek speciális parasztságtörténeti kérdéseivel, külön mozgalmaival, a telepítési problémákkal, valamint e népek együttélésével és közös harcával is foglalkozni törekedtek, ugyanakkor a parasztságtörténeti munka már a várostörténeti kutatástól sem volt elszigetelt, így az antifeudális mozgalmak városi kapcsolatait, a piac városi kapcsolatait a parasztságtörténeti kötetek elég részletesen tárgyalták. Később a XV. századi antifeudális mozgalmakkal foglalkozó cikkek a társadalom megalapozásában a parasztságra és a városfejlődésre egyaránt kiterjedtek, sőt az egyik tanulmány még a népiség fogalmával is operálni próbált a nemzetiség előfokaként. Az új parasztságtörténet továbbá már nem az örök parasztságot, nem a telkes paraszt típusát tartotta szem előtt, hanem részletesen kidolgozta a földközösség problematikáját, a zselléresedés több állomását és foglalkozott a mezővárosi iparnak a várostörténetbe átvezető kérdéseivel. Mindez reálisabb képet ad a parasztság társadalmi helyéről a történeti múltban, mint bármikor azelőtt. Az összefoglaló történeti munkákban — mint a tankönyvekben —- a parasztság szerepének túlbecsülését marxista alapon — a régi polgári radikális szemlélettől elhatárolódva — igyekeztünk elkerülni. Emellett a várostörténeti kutatás is tervszerűen megkezdődött, így a XV. századi céhfejlődés új és merész eredményei mellett a történeti tankönyvben az összefüggő városfejlődés alapgondolatait is lerakhattuk. Emellett sok részeredmény bontakozott ki a főváros és több vidéki város helytörténeti kutatásában. A várostörténeti kutatás tehát sok egyéb és pozitívabb eredményt is elért, mint amit belőle a referátum kiemelt, hogy ez a nyugati gazdaság fölényét igazolja, amely a politikai függőség előtt is bénította, legalább hátráltatta a magyarországi városok iparának és kereskedelmének kibontakozását. A dolgokat fejlődésükben nézve inkább azt vizsgáltuk, mennyire volt képes a városfejlődés ezt az elmaradást behozni a XVI. századig. Talán ebből a törekvésből is ered a centralizáció tendenciájának vizsgálata,, ami a referátum szerint a XIV—XV. századi kutatásokban az uralkodó tendencia lenne és ennek csak kísérője a rendi fejlődés. A történeti tankönyvet tekintve sem beszélhetünk erről a vélt uralkodó tendenciáról, továbbá különösen nem a cent ralizáció Anjou-kori feltételezését tagadó megállapítások után. Ezekkel a kérdésekkel összefügg meggyőződésem szerint a középkori patriotizmus kérdése is. Itt valóban voltak pontatlan fogalmazások a hazát védőkről és hazaárulókról a legutóbbi időkig, azonban a történetírás a regnum, a gens fogalmainak vizsgálatán keresztül rámutatott a régi középkori típusú, a rendi és a népi mozgalmakkal is kapcsolatos változatokra, s meggyőződésem szerint ezt a regnumöt magukénak megszerezni akaró népi elemek, akii? között a parasztok mellett a városi szegénységről is sok szó esett, a történeti tények szerint valóban védeni akarták. S ez nem elszigetelt magyar jelenség, ezzel a XIV. századi francia és angol népmozgalmakban, a XV—XVI. századi svéd felkelésekben és a német történelem számos mozzanatánál ugyancsak találkozhatunk. Jóval bonyolultabb azonban azoknak a későbbi felkeléseknek és függetlenségi harcoknak a problematikája, amelyek olykor népi elemek mozgalmából nőttek ki, máskór is ezek tömegerejére támaszkodtak. Ezt a kérdést teljes összefüggésében valóban csak a jövő kutatás tisztázhatja. Annyit azonban máris megállapíthatunk, hogy nem elég a régi kuruc történetírás szemléletével hadakozni, hanem a tények új feltárásával ós ideológiai értékelésével kell az igazságot megközelíteni. Kétségtelenül voltak elrugaszkodások a tényektől a parasztság kezdeményező szerepét tekintve (pl. Bocskai-felkelés). Az is hely-