Századok – 1960

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 704

KRÓNIKA 709 hács előtt i kort illetően a forrásanyag hiányossága arra kényszerít — mondotta —, hogy figyelembe vegyük az analóg jelenségeket, s ezek segítségével próbáljuk az egyes városok történetében a töredékes adatok közötti űrt áthidalni. Ebben az összefüggésben ismételten aláhúzta annak fontosságát, hogy várostörténészeink ne egy-egy kiragadott város, hanem általában a polgárság történetének feldolgozására törekedjenek. Éppen a középkori feudalizmus története mutatja ugyanis — állapította meg —, hogy azok a tényezők, amelyek egyébként alkalmasak voltak városi létet biztosítani, bizonyos esetekben nem voltak képesek hatásukat kifejteni, mert a politikai viszonyok megbénították erejüket, sőt az egész fejlődést visszájára fordították. Állandóan megismétlődő, jelenség, hogy a nagybirtok, állami joghatóságot is bitorolva, megfosztja önállóságától a már városi kiváltságokhoz jutott telepeket, lakóikat pedig jobbágyaivá teszi. Mindezek a csoportok, sőt rétegek kiesnek a kutató látóköréből т— hangoztatta —, ha csak a város nevét viselő településekre figyel. A kutatások előmozdítására Mályusz Elemér technikai vonatkozásban azt a javaslatot tette, hogy az Országos Levéltárban őrzött középkori oklevelek lajstromba foglalását egészítsék ki a filmanyag számbavételével, s a készülő cédulakatalógusban a kiállító nevén kívül az oklevélszöveg egyéb adatait is tüntessék fel. Hasonló, nagyszabású leltári munkálatok beindítását javasolta a várostörténet másik nagy forráscsoportjánál: a külföldi kiadványoknál és a gazdaságtörténeti monográfilcus szakirodalomban is. Felvetette, hogy ez utóbbi forráscsoportnál helyes volna, ha valamilyen erre a célra alakuló szervezet — bármilyen tárgyra és korra vonatkozó — minden magyar vonatkozású adatot kicédulázna. Egyszer már szakítanunk kell XVIII. századi munkamódszerünkkel — mondotta —, és korunk technikai haladásához illővel kell azt felcserélnünk. Sokáig amúgy sem tartható az a jelenlegi helyzet, melyet esetlegesen alakuló anyaggyűjtés és töredékes forrásadatokon alapuló feldolgozások jellemeznek. Ugyancsak sürgős szükség volna városaink legrégibb térképeinek összegyűjtésére és egy kötetben való kiadására is. Ami a tartalmi kérdéseket illeti, az előadó hangoztatta olyan monográfiák megírásának szükségességét, amelyek egy-egy iparágnak az egész országra vagy legalábbis országrészre kiterjedő történetét tárgyalják. Ugyancsak nagyobb területi egységek szerint kellene vizsgálni a feudáliskori belső kereskedelem és áruhitel alakulását. Kultúrtörténeti vonatkozásban elsősorban a városi iskolák múltjának feltárására hívta fel a figyelmet. Mályusz Elemér végül a várostörténeti kutatások intenzívebb«'; tételének szervezeti feltételeiről szólt. Azon véleményének adott kifejezést, hogy a kutatóintézeti keretek helyett megfelelőbbnek látszik, ha egy-egy feladat elvégzésére az érdekeltek időleges munkaközösségeket alakítanak. Befejezésül a rokontudományokkal való kapcsolatok elmélyítésére hívta fel a figyelmet. A vitaindító előadás után Csatkai Endre kandidátus, a soproni Liszt Ferenc Múzeum igazgatója tartott korreferátumot a várostörténet művészettörténeti vonatkozásairól. Áttekintést adott a magyar művészeti topográfia múltjáról, s ezen belül ismertette saját munkásságának fontosabb állomásait. Főként az 1962-ben készült soproni topográfia létrejöttével, az ott alkalmazott módszertani elvekkel foglalkozott. Mollay Károly kandidátus, egyetemi docens korreferátumában Sopron várostörténeti kutatásának néhány kérdésével foglalkozott. Sopron történetévei kapcsolatban javasolta a soproni források kiadásának folytatását, az utolsó 100 év történetére alakult munkaközösség újbóli megindítását, valamint Thier László soproni bibliográfiájának kiadását, A magyarországi várostörténettel kapcsolatban kérte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társulat szorgalmazza a magyarországi latinság készülő szótárát, pártfogolja a hazai korai újfelnémet szótár most meginduló munkálatait és támogassa a meglevő helytörténeti folyóiratok megjelenését, illetve hasonló jellegű, új folyóiratok megindítását. Ezután Szűcs Jenő, az Országos Levéltár munkatársa olvasta fel korreferátumát. Kifejtette, hogy a magyar várostörténetről szóló vitának szükségképpen általánosságokban kell mozognia, mert ma még nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a várostörténetnek egyik vagy másik korszakát avagy meghatározott problémakörét vitára bocsáthatnók. Szemben például az etéren messze előttünk járó lengyelekkel, akik már egyes részletkutatásokról rendezhetnek színvonalas konferenciákat, a mi gondunk egyelőre legfeljebb az lehet, hogy az itt is, ott is, többnyire egymástól függetlenül feltörő források számára egységes medret jelöljünk ki. Szűcs Jenő ezután várostörténeti elmaradottságunk felszabadulás előtti és utáni okait elemezte, majd rámutatott arra, hogy a történetírásunkat irányító marxi történetszemlélet szinte előírja számunkra a várostörténet intenzív művelését. A történelmi materializmus erős gazdaságtörténeti-érdeklődésének ugyanis egyenes utat kell találnia