Századok – 1960

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 704

710 KRÓNIKA a városok gazdasága felé, s —amellett, hogy a várostörténet nemcsak a polgári törekvések, hanem egyben a munkásosztály előzményeinek a kutatását is jelenti — a szocializmus éppenséggel nem ellensége az urbanitásnak. Az előadó kifejezte azt a reményét, hogy a soproni konferencia e téren döntő fordulatot fog eredményezni. A továbbiakban Szűcs Jenő azokat a problémaköröket vette számba, amelyek a várostörténeti kutatásokon belül — főként a XVI—XVIII. század viszonylatában —tematikailag adódnak, s amelyek megoldása döntő jelentőségű volna a magyar társadalomfejlődés alapvető kérdéseinek megválaszolásánál. Szemben a korábbi középkorral, ahol a forrásanyag szűkössége miatt ő is a várostörténet egységes, problémák szerinti művelését tartja a legcélravezetőbbnek, a XVI—XVIII. századi várostörténetnél hangoztatta a helytörténeti módszerek célszerűségét. Ebben a vonatkozásban a legfontosabb az — mondotta —, hogy szakítsunk azzal a téves szemlélettel, amely a várostörténetet az egykori városfalakkal körülvett terület történeteként képzelte el. A város ugyanis -— történeti, funkcionális értelemben — nem ott ér véget, ahol falai vagy külvárosainak legszélső házai, hanem bizonyos értelemben addig a határig terjed, amelyen belül a környékbeli parasztság eljár a város piacaira, ahonnan tanulók jönnek iskoláiba, ahol mesterei megfordulnak, amelyen belül tehát szívó hatása érvényesül. Tágabb értelemben véve eszerint a várostörténet mindig egy-nagyobb terület, vagyis körzet történetét jelenti. Ezen az alapon Szűcs Jenő konkrét javaslatot tett néhány fontosabb városi körzet (Sopron, Győr, Miskolc, Debrecen) monografikus feldolgozására, végül felvetette egy várostörténeti kutatóintézet felállításának gondolatát. Pozitív példaként utalt a lengyel Anyagi Kultúra Kutatóintézet ösztönző hatására. A korreferátumok elhangzása után elsőnek Komjáthy Miklós, az Országos Levéltár munkatársa szólt hozzá a felvetődött kérdésekhez. Csatlakozott a vitaindító előadásnak ahhoz a megállapításához, hogy a Mohácsot megelőző korszak várostörténete nem művelhető helytörténeti alapon. A modern német Südostforschung néhány megállapításával vitatkozva, utalt Johann Weidlein „Deutsche Leistungen im Karpatenraum und der madjarische Nationalismus" című 1954-ben Darmstadt ban megjelent művére, s azt bizonyította, hogy az abban kifejezésre jutó, sajátos magyarellenesség szellemi gyökerei Schünemann Konrád náci történetszemléletébe nyúlnak vissza. Ebben az összefüggésben Komjáthy Miklós kimutatta, hogy a magyar városi élet német alapjaira vonatkozó Schünemann-féle elmélet Szent László I. törvénykönyve 31. és Kálmán I. törvénykönyve 33. cikkének súlyos és szándékos félremagyarázásán alapul. Kumorovitz L. Bernát, a történettudományok eloktora, a budapesti Vármúzeum munkatársa kifejtette, hogy szükségesnek tart ja a városi kiváltságlevelek összegyűjtését és egy kötetben való kritikai kiadását. Megjegyezte, hogy a jövőben a városi írásbeliségre is nagyobb gondot kellene fordítani; véleménye szerint éppen Sopron városának az írásbelisége volna a legkönnyebben feldolgozható. Végül felhívta a» figyelmet arra a kartotékrendszerre, amelyet a Budapesti Történeti Múzeum munkatársai állítottak össze a főváros területén végzett régészeti kutatások adatanyagának topográfiai feltárása közben. Bartha Antal, a Történettudományi Intézet munkatársa a komplex kutatási módszerek kérdéséhez szólt hozzá. Néhány — az elmúlt években — nyugaton megjelent, polgári szemléletű feldolgozás, illetve tanulmánykötet (B. Sh. Clough: „The Rise and Fall of Civilization", New-York, 1957 — „Feudalism in History" New-Jersey, 1956. stb.) kritikai elemzése alapján azt mutatta be, hogy a komplex módszer általános alkalmazása is csak részletkérdések tisztázását eredményezheti, ha nem a gazdasági-szociális tényezők helyes értelmezésén, a történelem marxista szemléletén alapul. Ezzel szemben idézte az újabb szovjet történetírás pozitív példáját. Behatóan ismertette A. V. Arcihovszkij neves szovjet tudós novgorodi ásatásait, amelyek százával hozták napvilágra a nyírfakéregre írt gazdasági és politikai leveleket, s amelyek nemcsak a város gazdasági és politikai struktúrájáról vallott eddigi felfogást módosítják, de végkövetkeztetéseiben a kelet-európai feudalizmus történetéről alkotott képet is teljesebbé teszik. A felszólaló végül M. K. Karger Kievről szóló monográfiáját ismertette, amelynek az a jelentősége, hogy az ásatások és művészettörténeti feltárások alapján igazolja az orosz őskrónika számos helytörténeti adatát. M. Császár Edit kandidátus, a Színháztörténeti Intézet munkatársa — a várostörténet egyik speciális ágaként — a vidéki színjátszás történetének korszerű feldolgozását sürgette. A színháztörténeti munkák javarésze csupán a színház épület történetét tartalmazza. Kívánatosnak mondotta, hogy a feldolgozók kiterjesszék figyelmüket magára a produkcióra, a vándortársulatokra, valamint az egykorú közönség igényeire és összetételére.