Századok – 1960

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 704

KRÓNIKA A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT HÍREI Soproni országos történész-vándorgyűlés A Magyar Történelmi Társulat, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, a Művelődésügyi Minisztérium középfokú oktatási főosztálya, a Hazafias Népfront Győr—Sopron megyei Bizottsága és a Győr—Sopron megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya 1960. május 4-én, 5-én és 6-án országos történész-vándorgyűlést rendezett Sopronban. A magyar történészek ez évi legszélesebbkörű megmozdulásán a lielyi történészeken és érdeklődőkön kívül mintegy 150 történetkutató és tanár vett részt az ország minden tájáról. A soproni országos történész-vándorgyűlés első napi programjában a Liszt Ferenc Művelődési Ház klubhelyiségében a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat történelmi szakosztályai tartották meg 1960. évi országos választmányi ülésüket. Az ülésen Ember Gyözö akadémiai levelező tag, az Országos Választmány elnöke elnökölt. Ezzel egyidőben, a Liszt Ferenc Művelődési Ház különtermében, a középiskolai történelem szakfelügyelők és tanárok ültek össze országos tanácskozásra. A résztvevők előbb meghallgatták Szántó Rezsőnek, а Magyar Partizán Szövetség elnöksége tagjának „.Magyar önkéntesek a spanyol nép szabadságharcában" című előadását, majd ankétot tartottak a helyi munkásmozgalmi hagyományok felhasználásáról a középiskolai történelemtanításban. A vitaindító referátumot Szabolcs Ottó, a Művelődésügyi Minisztérium történelem főelőadója tartotta. , Bevezetésül Szabolcs Ottó hangoztatta, hogy bár az utóbbi években középiskolai oktatásunk gazdag tapasztalatokat szerzett a helyi munkásmozgalmi hagyományok középiskolai felhasználásában, eddig még nem történt kísérlet a módszertani tanulságok összegezésére, s nincs e fontos kérdésről megfelelő szakirodalmunk sem. Az ankét célját az egyénileg szerzett tapasztalatok kiértékelésében és általánosításában, illetve az egységes álláspont kialakításában jelölte meg. A továbbiakban Szabolcs Ottó a helyi munkásmozgalmi hagyományok iskolai felhasználásának három nagy területét különböztette meg: a tanórát, a szakkört, végül a tanár, illetve a diák önálló kutató munkáját. A tanórai formával kapcsolatban többek között hangsúlyozta, hogy a helyi anyagnak minden körülmények között az országos történelemből levont következtetéseket kell megerősítenie. IIa a helyi események esetleg kivételt képeznek — mutatott rá —, akkor éppen a kivétel erejével kell hogy alátámaszszált, illetve még pontosabbá és körülhatároltabbá tegyék az általános képet. Szabolcs Ottó ezután a munkásmozgalmi helytörténet szakköri műveléséről beszélt, végül — a diákok önálló helytörténeti kutatómunkája kapcsán — az Országos Tanulmányi Verseny történelmi pályázatának jelentőségét méltatta. Az utóbbi három év során beérkezett több mint 1100 történelmi pályamunkáról szólva, cáfolta azt a széles körökben elterjedt véleményt, hogy a fiatalság körében tért hódító technikai érdeklődés csökkenti a humán tárgyak — így a történelem —• iránti igényt. A technikai és történelmi érdeklődés növekedése — mutatott rá — nem egymást kizáró jelenségek, hanem korunk és társadalmunk együttesen ható tényezői. Az ifjúság érdeklődése a szocializmus építésének körülményei között szükségszerűen nőtt meg a valóság sokoldalú megismerése iránt. A szocializmust tudatosan építő, sokoldalúan művelt generációk neveléséhez nyújt nagy segítséget a munkásmozgalom helyi hagyományainak kutatása és iskolai felhasználása is — fejezte be előadását Szabolcs Ottó. A referátumot a felvetett kérdések beható vitája követte. T. Philipp Ilona tanárnő (Budapest) többek között kifejtette, hogy a helytörténetírás szakköri művelése Budapesten bizonyos mértékig más feladatokat ró a tanárokra, illetve diákokra, mint vidéki városainkban. A helytörténeti anyaggyűjtést a fővárosban elsősorban egy-egy intézmény,