Századok – 1960

Történeti irodalom - The New Cambridge Modern History. VII. The Old Regime 1713–1763 (Ism. Solt László) 699

TÖRTÉNETI IRODALOM 699 A munka egyébként bepillantást enged a csehszlovák emigráció háború alatti terveibe, a nyugati diplomácia manővereibe és a burzsoá demokratikus köztársaság létrejöttét megelőző masaryki—benesi tárgyalásokba. Stefánik ezekben a nemzetközi akciókban egészen különálló helyet foglalt el, mint a francia burzsoázia elsőszámú ügynöke, aki a francia állampolgárságról még csehszlovák miniszter korában (az első kormány hadügyminisztere volt) sem mondott le, emellett arisztokratikus felfogásával, monarchista hajlamaival külön színt alkotott Masaryk és Benes polgári demokratikus beállítottsága mellett. A könyv külön foglalkozik a csehszlovák állam létrehívásának pozitív tényezőivel, a Nagy Októberi Forradalom nyomán előállott cseh és szlovák népmozgalmakkal, mint a függetlenség kikiáltásának igazi feltételeivel. A munka végéhez illesztett dokumentáció jól kiemeli Stofáníknak, mint a francia burzsoázia ügynökének a könyvben sokoldalúan leírt tevékenységét. KOVÁCS ENDRE THE NEW CAMBRIDGE MODERN HISTORY. VII. THE OLD REGIME 1713—1763 (Edited by J. 0. Lindsay. Cambridge, Univ. Press. 1957. 625 1.) Egyetemes történetírás, mely e névre jogosan igényt tarthat, a tárgy természeténél fogva alig képzelhető el a korok, népek, a társadalmi, történelmi fejlődés közös vonásainak keresése nélkül. Az újkor századaiban az egységes kapitalista világrendszer kialakulási folyamata kitermeli az egyetemes történetírás s a vele összefüggő kérdések elvi tisztázásának igényét. Ezért a polgári irányzatú egyetemes történetírást — a műfaj belső természete mellett — saját elméleti hagyományai is többre kötelezik, mint hogy csupán az események krónikása legyen. E „kötelességről" azonban e történetírás sok képviselője — a polgári osztály hatalmának megszilárdulása után — általában szívesen megfeledkezett. A nagy összefüggések, a történelmi folyamatok gazdasági, társadalmi alapjainak vizsgálata mindig „veszedelmekkel" járhat. E furcsa „feledékenységet" nem róhatjuk fel a New Cambridge Modern History szerkesztőjének ós munkatársainak. Az NCMH, az egyetemes történetírásnak ez a legújabb, igen figyelemreméltó és tekintélyes terméke, mely a munkatársak egész hadseregét mozgósítja az újkor történetének korszerű megírására, a címben jelzett korszak politikai történetét — mint a kötet bevezetője hangsúlyozza — „a gazdasági viszonyok, az állami intézmények, a társadalmi struktúra és az uralkodó eszmék keretében" kívánja bemutatni. E törekvést, mely az NCMH-nak már magában véve feltétlenül érdeme, a polgári irányzatú történetírásban nem tekinthetjük magától értetődőnek. Szembetűnően igazolódik о megállapítás, ha az NCMH-t éppen 1909. évi elődjével, a Lord Acton szerkesztette СМН-val vetjük egybe. A CMH XVHI. századot tárgyaló megfelelő kötete szerkesztési módszerét, felépítését tekintve összehasonlíthatatlanul alacsonyabb színvonalon áll, mint az új CMH. Az 1909-es kötetben nincsenek külön fejezetek a gazdasági, osztályviszonyok és fejlődésük vizsgálatára, s a század „ideológiájával" is csak két, nem eléggé átfogó s a kötet végére illesztett fejezet foglalkozik. Az 1909-es VT. kötet fejezetei valóban csak a század politikai eseményeinek krónikásai. Ezzel szemben az NCMHVII. kötetét a tengerentúlikereskedelem és az európai manufaktúra fejlődésével, a társadalmi osztályok és államrendszerek, a képzőművészetek és szépirodalom helyzetével, a felvilágosodással, a vallással, a monarchiák közigazgatási rendszerének alakulásával, a fegyveres erők és hadviselés állapotával, a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó általános fejezetek vezetik be. A jelzett fejezetek terjedelemben a kötetnek jó egyharmadát ölelik fel. E módszertani koncepció alapján érthető, hogy a szerkesztő J. O. Lindsayben komoly kétségek merülnek fel az 1713—1763-as periodizáció, kötettagolás „ésszerűségét" illetően. Valójában — mint a bevezetőben írja — az „old regime" tárgyalásának jóval inkább az 1648—1789-es időszakot kellene felölelnie. E téren azonban a sok tekintetben érvényesülő újszerű koncepciónál erősebbnek bizonyult a katonai, diplomáciai és politikai tényezők hagyományos periodizációs jelentőségéhez való ragaszkodás. Az NCMH tehát — szerkesztése ezt bizonyítja — nemcsak a politikai eseményeket kívánja regisztrálni, hanem meg is akarja érteni a kort, melyet ábrázol. S e célkitűzésében reális talajon áll, reális koncepció vezeti: nem különböző esetleges tényezők, hanem a gazdasági, az osztályviszonyok vizsgálatán keresztül kíván eljutni a kor politikai arcula-13*