Századok – 1960

Történeti irodalom - Holotik; L’udovit: Štefanikovská legenda a vznik ČSR (Ism. Kovács Endre) 698

698 TÖRTÉNETI IRODALOM L'UDOVÍT HOLOTÍK : STEFÁNIKOVSKÁ LEGENDA A VZNIK CSR (Bratislava. 1958. 513 1.) A GTEFÁNIK-LEGENDA ÉS A CSEHSZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG LÉTREJÖTTE A csehszlovák történetírás múlhatatlan kötelességének tesz eleget minden olyan írás, mely az első köztársaság burzsoá politikusainak szereplését világítja meg új adatok fényében. Masaryk és Benes a két legkiemelkedőbb alakja annak a garnitúrának, melyhez a két háború között hozzáragadt az „államalapító" jelző. A harmadik, akinek élete s nem utolsó sorban halála körül a legtöbb tudatosan alakított míthosz szövődött, Stefánik volt. Az ő „legendájával" való leszámolás legalább olyan fontos a munkásosztály helyes tájékoztatása, a történeti igazság kialakítása szempontjából, mint a többi, kevésbé magasztos fénybo burkolt politikus igazi képének megrajzolása. A szerző ebben a vaskos munkájában a Stefánikra vonatkozó felhasználatlan források alapján száll szembe a tudatos hamisítások, a burzsoá míthosz egész szövevényével, lépésről-lépésre mutatja ki, hogy mindaz, amit Stefánikról halála óta írtak, csak elenyészően kis mértékben segítette a helyes tájékozódást. Stefánikot a burzsoá történetírás mint a haza egyik megalapítóját magasztalta, kiemelték tudományos és emberi értékeit, a külföldi akciókban betöltött szerepének önzetlen, hazafias jellegét. Aki ezzel szemben Holotík adatokkal bőven alátámasztott munkáját áttanulmányozza, meggyőződhetik róla, hogy Stefánik sem a tudományban, sem a felszabadító harcban nem töltötte be a neki tulajdonított szerepet. E könyv indokoltan foglalkozik első helyen Stefániknak az első világháborúban folytatott munkásságával, különös tekintettel a szovjetellenes intervencióban játszott szerepével, melyet egyértelműen negatívnak, haladásellenesnck, ellenforradalmár magatartásnak lehet csak értelmezni. A szerző minden tekintetben bizonyítani tudja azt az állítását, hogy Stefánik már első külföldi útjától kezdve egészen élete végéig a francia imperializmus szolgálatában állott, minden jelentős lépése a francia burzsoázia hatalmi érdekeit szolgálta, s ha valamihez egy életen át hűnek tudott mutatkozni, akkor ez nem csehszlovák hazafiassága volt, hanem az a megingathatatlan ragaszkodás, mellyel a francia burzsoá érdekekhez tapadt. Emellett s ennek alárendelve képviselte a cseh ós szlovák burzsoázia érdekeit is, mivel e kettőben : a francia és a csehszlovák érdekekben Stefánik soha semmilyen ellentétet nem látott. Kiderül Holotík müvéből, hogy a háború idején Stefánik a francia kormány titkos megbízásából ment Oroszországba és egész ottani tartózkodása idején a francia imperialista érdekeket szolgálta. A francia kormány megbízásából iparkodott megszervezni — a csehszlovák Nemzeti Tanács köpönyege alatt — az oroszországi hadifoglyokat s átszállítani őket Franciaországba. A szerző nyomon követi Stefánik — jobbára eredménytelen — utazgatásait Oroszországban, Romániában, az Egyesült Államokban és Olaszországban, kimutatja, hogy a „csehszlovák akciók" mögött valójában az a cél rejlett, hogy az európai országokban levő cseh és szlovák hadifoglyokat francia parancsnokság alatt tömörítsék és a francia imperializmus érdekeiért vessék harcba. Az imperialista hatalmak egymásközti rivalizálása e terveket sorra megbuktatta, Stefánik azonban továbbra is makacsul kitartott eredeti céljai mellett. Holotík munkája részletesen vizsgálja az oroszországi csehszlovák légió intervenciós harcait a fiatal szovjetállam ellen és azt az ellenőrző szerepet, melyet a francia hadvezetőség e légiók felett betöltött. A csehszlovák légiók a francia intencióknak megfelelően mindvégig ellenforradalmi szerepet töltettek be és mintegy pótolni voltak hivatottak a hiányt, mely annak következtében állt elő, hogy a francia hadvezetőség nem tudott nagyobb egységeket küldeni Szibériába. Stefánik feladata az volt, hogy Szibériában a csehszlovák légiót francia szolgálatban álló zsoldos hadsereggé alakítsa át. E célból kapta a tábornoki rangot is. A szerző érdekes fejezetet szentel a csehszlovák emigráció belső ellentéteinek, így a Bene§ és Stefánik közt kifejlődött rivalizálásnak, elveti azonban azt a feltételezést, mintha Stefánik váratlan halálában Bones is részes lett volna. Valószínűbbnek tartja azt a nézetet, mely szerint véletlen baleset történt. Holotík könyve nem életrajz és éppen ezért nem ad megközelítően sem képet Stefánik emben egyéniségéről. Politikai szerepét kutatja s eközben vet egy-egy kisebbnagyobb fényt Stefánik emberi arculatára. A munka elsősorban leleplező jellegű s mint ilyen igen fontos missziót teljesít, hiszen a Stefánik körüli káros legenda a közelmúltban még erősen befolyásolta a tiszta látást.