Századok – 1960

Történeti irodalom - Szovjetoroszország és a kapitalista világ 1917-23 között (Ism. Jemnitz János) 695

TÖRTÉNETI IRODALOM 697 védelmében a baloldali szociáldemokraták egy új csoportja került közel a kommunistákhoz, akik közül a Tanácsköztársaság megdöntése után többen a kommunista mozgalomban játszottak jelentős szerepet. Másrészt, hacsak néhány szóval is, de utalni kellett volna az ország súlyos gazdasági nehézségeire is. A kötet lapjain ismételten finoman árnyalt elemzést olvashatunk polgári demokratikus kísérletek, a gyarmati nemzeti felszabadító mozgalmak olyan képviselőiről, akikkel a marxista történetírás a múltban kissé mostohán bánt. E politikusok között a legtekintélyesebb név M. Gandhié, de köztük van Zaglul pasáé, a parasztpárti bolgár Sztambolijszkié, akiknek tevékenységét, bár a maguk módján mindegyikük visszariadt attól, hogy a forradalmasodó tömegekkel együtt menjen, a könyv objektíve mégis pozitívan értékeli. Hasonló finomítást tapasztalhatunk K. Éisnernél, akit a könyv előnyéré állít szembe Hoffmann-nal. kiemelve, hogy az előbbi valóban hozzájárult a demokratikus kísérlet meghonosodásához Bajorországban. Sőt Németországnál marad va, a kötet a polgári politikusok között is distinkciót tesz, ha erre szükség van, és néhányszavas tömör magyarázatot fűz a Wirth — Rathenau-fóle politikusok tevékenységéhez, akikről megállapít ja, hogy nem a német finánctőke zömének agresszív útvonalát járták. Általánosan hangoztatott, közhelyszerű magyarázat az, hogy a háborút követő forradalmi fellendülés okait az első világháború okozta nyomorban, jogfosztottságban, vérözönben kell keresni. A kötet érdeme,hogy szembeszáll ezzel az általános nézettel és sokoldalúan megmutat ja a néptömegek helyzetét, a kezdődő forradalmi erjedést mind az Antant, mind a központi hatalmak országaiban. E jólsikerült összegezés a záloga annak, hogy világossá váljék, mennyire ingataggá váltak még a legerősebb imperialista hatalmak is, mennyire nem igaz a reakciós-militarista körök által szőtt „hátbadöfési" legenda, mennyire nem felülről, az égből váratlanul lesújtó villámcsapás, hanem alulról, a tömegek által megindított földomlás volt az, amely 1917 — 18-ban „megrengette a világot". A könyv e mélyből feltörő erőknek először gazdasági hátterét adja meg, hogy aztán külön-külön vizsgálja meg a háborúellenes mozgalmakat a hadviselők két táborában 1917 — 18-ban. Első pillanatban az olvasó megkérdezhetné: miért e különválasztás? A tárgyalt és idézett anyag csakhamar bárkit meggyőzhet a szétválasztás indokoltságáról. Az elkülönítést nemcsak hatalmi-politikai szempontok, szerkesztési lehetőségek diktálják. Az antimi\itarizmusnak valóban más színezete volt az Antant és más a központi hatalmak táborában. A közös célok, megfelelések mellett Angliában, Franciaországban a munkások széles tömegei saját kormányukat igyekeztek a háború befejezésére, annexió és kárpótlás nélküli békére bírni. A központi hatalmaknál a növekvő nyomor és a mindinkább nyilvánvalóvá váló háborús vereség a tömegeket élesen szembefordít ja kormányaikkal, nem várnak tőlük semmit, a forradalmi tűz itt izzóbb, szélesebb tömegeknek világít utat és heve jobban kikezdi az am úgyis számos szociális, nemzetiségi ellentét által szaggatott, idejétmúlt politikai államgépezetet. Ha a háborút követő években a forradalmi hullám úgy látszik, a szocialista forradalomig nem is viszi előre mindenütt a népek ügyét, Kelet-Európa országainak polit ilmi berendezkedését, szociális kulturális intézményeit jelentősen megváltoztatta. Nyugaton pedig a tömegmozgás újabb vívmányokat csikar ki az uralkodó osztályoktól. Hogy csak két tünetét nevezzük meg e nagy átalakulásnak: az orosz és európai forradalmak adták meg Európa népei nagyrészének elsőízben, papíron jóformán maradéktalanul, az általános választójogot, amelyben ezúttal a nők is részesülhettek, és 1918 után iktatták törvénybe a legtöbb országban a 8 órás munkanapról szóló törvényt is. Vagyis a forradal om egy-két év alatt megadta azt, aminek a haladás legjobbjai életüket szentelték. Kár, hogy a forradalmi éveknek ezt a perspektíváját a szerzők keleten és nyugaton mái- nem mutatták be teljes részletességgel, a maga helyén teljes súlyával. Bár igaz, hogy ez már nem is illeszkedik szervesen a könyv témakörébe. Hiszen a könyv címe nem „Európa a forradalmi években" hanem ,,a Szovjetunió és a kapitalista világ". És ebben az összefüggésben a szerzők bármiféle igényt messzemenően kielégítettek. Olyan értékálló könyvet alkottak, amely az olvasók tízezreit segítheti hozzá, hogy eligazodjanak napjaink történetében. JEMNITZ JÁNOS 13 Századok