Századok – 1960

Történeti irodalom - Szovjetoroszország és a kapitalista világ 1917-23 között (Ism. Jemnitz János) 695

696 TÖRTÉNETI IRODALOM A hét forradalmas év társadalmi, politikai, eszmei változásai mellett a nemzetközi politikai-erőhatalmi viszonyok is eltolódtak. Két birodalom összeomlott (Ausztria-Magyarország és Törökország), Németország pedig évekre elvesztette nagyhatalmi jelentőségét. A világ ogyliatodrészén, a külső kapitalista világgal állandó harcban, megszilárdult a szovjethatalom. A háború utáni világkép legfőbb ismertetőjele a kétfajta rendszer egymás mellett élése lett. A kapitalista világban a győztes hatalmak jogi cikkelyekkel, államszerződésekkel, katonai, gazdasági befolyásuk érvényesítésével igyekeztek tartós biztosítékokat szerezni érdekeik tiszteletbentartására. A világ imperialista újrafelosztása azonban nem bizonyult tartósnak és a győzelem másnapján már repedések mutatkoztak az antantszövetségben. Az imperialista hatalmak érdekösszeütközései nem egyszer háborús feszült -ségig éleződtek. Az eseményekben rendkívül gazdag hét év, amikor a történeti fejlődés oly nagyszerűen felfelé ívelő hőskorszakait, oly súlyos visszaesések vált ják fel, amikor egy országban elhangzott szavak nemzetközileg erősebb visszhangot kaptak mint valaha, amikor a gyorsan pergő vált ozások havonta, sőt hetente merőben új helyzetet teremtenek, e bonyolult folyamatokat nehéz a történetíró számára egy kötetbe összezsúfolni. Ezért nagy elismerés illeti azokat a szovjet történészeket, akik vállalkoztak és sikeresen meg is oldották e problémákkal sűrűn tarkított korszak vázolását. A munka a tankönyvekre-kózikönyvekre emlékoztet. A szerzők az anyagot országok szerinti, kronológiai csoportosításban tárgyalják. Tudjuk jól, hogy e tárgyalási módszer, különösen e korszakban milyen nehézségeket rejt magában. A szerzőknek párhuzamosan kifejlődő eseményláncot kell nyomonkövetniök és rögzíteniök, amit azonban kénytelenek egymásután megtenni. így a Szovjetunió létrejötte, a kibontakozó nemzetközi forradalmi erjedés és az imperialista békék egymásmellettisége egymásutániságba megy át. Ezért érdemes elidőznünk a kötet felépítésének ismertetésénél, mivel úgy gondoljuk, hogy ez a lehetőség szerint a legjobb megoldást kínálja. A szerkezeti tematikai elképzeléshez, amely valóban egyetemes képben tudta összeötvözni az egy másbakapcsolódó, de ugyanakkor mégis szerteágazó szálakat, mi csak egyetlen gondolatot fűznénk. Űgy hisszük, az európai forradalom fellendülésében érdemes lett volna két szakaszt megkülönböztetni. 1918 — 19-ben a forradalmi kitörések mindenütt a háborúból, illetőleg az orosz forradalomból merítették erejüket. 1920 után a háború utáni gazdasági fellendülés végetért, ós a gazdasági depresszió, a munkanélküliség, a tőkés racionalizálás vált ki új forradalmi erjedést Olaszországban, Németországban, Angliában. 1923-ban már csak helyi speciális tényezők hozzák felszínre a német, bolgár és lengyel munkások hősies utóvédharcát (megjegyzendő, hogy ezek a speciális okok az illető országok közéletének egészéből folytak), amelyek összegezésükben azért Európa sorsa jobbra- vagy balrafordulását döntötték el. A megadott fejezetbeosztás szerint a szerzők az egyes részek viszonylag rövid terjedelméhez képest maximálisan árnyalt képet nyújtanak. A könyv leíró, adatközlő jellege mellett a fő vonalak kiemelésével mindenkor megadja az olvasó számára a kellő tájékozódási lehetőséget. Az egyes résztémákat oldaloímekkelapróbb egységekre bontja, és így a hatalmas adattömeg könnyen kezelhetővé válik. A kötet elsősorban megbízható, a történeti kutatás legújabb eredményeit figyelembevevő szintézist kíván adni, de ezen túlmenően megállapíthatjuk, hogy a szerzők nem egyszer és nem akármilyen területen úttörő jellegű munkát végeztek. Ide kell számítanunk a XII. és XIII fejezetet, amelyek a marxista történetírás által még kevéssé tanulmányozott Latin-Amerikáról és a gyarmati felszabadító mozgalmakról adnak összegezést. Hasonló jellegű köteteknél mindig erősen kísért a sablonok felállításának veszélye. Ha a minket legközelebbről érintő közép- ós délkelet-európai részt ebből a szempontból vesszük szemügyre, akkor láthatjuk talán legjobban, mennyire elkerülték a szerzők e bulctatót. Az alfejezetekben markánsan elválik az egyes országok társadalmi-politikai arculata, és az olvasó előtt kirajzolódik, hogy a cseh munkások, lengyel bányászok, horvát, vagy bolgár parasztok harca, ha perspektívájukban azonos nevezőre is hozható, mennyire magán viseli az egyes országok sajátos színezetét (hiszen a kormányzó pártok is mások: Ausztriában, Csehszlovákiában szociáldemokrata pártok sikkaszt ják el a szociális forradalmat, Bulgáriában a Földművesszövetség merevíti meg a demokratikus átalakulást, az S. H. S. királyságban viszonylag igen korán ütközik az igen hamar izmosodó kommunista mozgalom a burzsoázia törvényekkel szigorított terrorjába). Fokozott érdeklődéssel olvast uk a Magyar Tanácsköztársaságnak szentelt fejezetet. A tíz oldal mennyiségileg is kifejezi azt a megbecsülést, amely a szovjet történészek szerint is kijár a magyar Kommünnek, amikor a világ egyetemes háború utáni haladásáról esik szó. A könyv valóban jól válogatott, összegezést ad 1919 Magyarországáról. Csupán két helyen volt hiányérzetünk. Egyrészt, említést érdemelt volna, hogy a proletárhatalom