Századok – 1960
Történeti irodalom - Szovjetoroszország és a kapitalista világ 1917-23 között (Ism. Jemnitz János) 695
TÖRTÉNETI IRODALOM 695 A Közlöny januári és februári vezércikkeinek és hátterüknek eddigi ismereteinknél alaposabb feldolgozásával és felderítésével új oldalról mutatja be a Honvédelmi Bizottmány debreceni sajtópolitikájának ingadozásait, a baloldal kezdeti sikereit, Jókai sokat vitatott vezércikkeit s mögöttük a békepárt szerveződését. Az utolsó korszak végül (a függetlenségi nyilatkozattól Világosig) meghozza, de már későn, az egymástól független hivatalos és félhivatalos lapot : az utóbbi, a Respublica, azonban már nem képes betölteni feladatát, ott folytatja, ahol a Pesti Hírlap decemberben abbahagyta. (A Pesti Hírlap és a Respublica összefüggésére Windisch levéltári adat alapján mutat rá; de maga a Respublica is hivatkozik a Pesti Hírlap folytatásával kapcsolatban még decemberben közölt cikkre.) Windisch tanulmányának négy fejezete a Közlöny politikai szerepének fent ismertetett vonalán halad. De minden fejezet kiegészül a szorosan vett sajtópolitikai rész után a Közlöny előállításának, irányításának technikai részleteivel. Megismerkedünk a szerkesztők szerepével és egyéniségével, munkatársaik nevével, a levelezők megoszlásával, működésükkel, a lap nyomásának, terjesztésének az egész korra jellemző mozzanataival. Windisch a pontos történész minden jó tulajdonságával a modern sajtókutató körültekintő szempont jait is képes egyesíteni. A szép tanulmányban egyetlen zavaró tárgyi tévedést találtunk: Windisch szerint a Pesti Hírlap 1849 januárjában Debrecenben jelent meg, Jókai szerkesztésében (55. 1.). Nem. Jókai már december 31-ón elhagyta Pestet; neve is csak január 5-ig szerepel a Pesti Hírlapon. Szilágyi Sándor még január 23-ig megjelenteti Kossuth egykori lapját., de Pesten, osztrák megszállás alatt. Ezért Pest visszafoglalása után felelősségre is vonták. — A Szemerc által támogatott szlovák lap egy száma megvan az Orsz. Széchényi Könyvtálban, annak alapján Windisch a lap címét is idézhette volna. A lapon a szerkesztő neve nem KostelniÀ-, hanem Kostelm. A Közlöny rovatainak ismertetéséhez megjegyezzük még, hogy a külföldi rovat formáját a Közlöny készen örökölte még a Kossuth-féle Pesti Hírlaptól, a Közlöny programjában Bajza által ígért Értekezések ugyancsak a Pesti Hírlap „Értekező" című rovatának folytatása akarhatott lenni, tehát nyilván nem vezéreikkeket vagy hírmagyarázatokat, hanem politikai, esetleg gazdasági tanulmányokat, hozott volna. Egyébként Bajza nem csak mint az „Ellenőr" c. kiadvány szerkesztője jutott publicistái tekintélyhez, hanem még a harmincas évek, a Kritikai Lapok és az Athenaeum óta jól ismerték mint radikális újságírót. Már akkor szó volt arról, hogy politikai lapot indít, de — éppen „forradalmi" híre miatt — a kancelláriától nem kapott engedélyt. Kclmenffy László (eredetileg Hazucha Ferenc, másik álneve Vas Andor) nemcsak mint másodrendű író volt ismeretes, hanem mint reakciós újságíró is: a Nemzeti Újságba írt; részvétele a forradalom hivatalos lapjának szerkesztésében — bár lehet, hogy őszinte, de — pálfordulás volt. Végül: a legrégibb hivatalos lap — eddigi tudásunk szerint — az 1665-ben indult London Gazette (eredetileg Oxford Gazette). Nem kell külön hangsúlyozni, hogy ez a néhány igazítható vagy vitatható hely nem von le a munka használhatóságából. Jelentőségéből sem. Megismételjük: történelmi irodalmunk gazdagodása, hogy megjelent. DEZSÉNYI BÉLA СОВЕТСКАЯ РОССИЯ И КАПИТАЛИСТИЧЕСКИЙ МИР В 1917—23 гг. (МОСКЕЗ, Государственное издательство политической литературы. 1957. 695 стр.) SZOVJETOROSZORSZÁG ÉS A KAPITALISTA VILÁG 1917-23 KÖZÖTT A modern Európa sorsdöntő évei ezek. A véres, pusztító, nópellenes háborúból megszületik az első szocialista állam, birodalmak, monarchiák omlanak össze, Európát forradalmi hullám önti el, amely a háborúban legjobban szenvedett vesztes országokból kiindulva tovább gyűrűzik a győztes országok felé, hogy tovább terjedjen az egész világoe a Távol Kelet, Latin-Amerika, Afrika népei között. A néptömegek mindenütt érzékenyen fogadták az új eszméket és még azokban az országokban is, ahol közvetlen forradalmi válságra nem került sor, az uralkodó osztályok jelentős engedményeket voltak kénytelenek nyújtani mind politikai, mind gazdasági téren: A háború utáni Európát nem lehetett összehasonlítani az 1914 előttivel. Az uralkodó osztályok biztonságérzete nemzetközileg ingott meg és egyetemesen vált közeli lehetőséggé, hogy a néptömegek maguk vegyék kézbe sorsuk irányítását.
