Századok – 1960

Történeti irodalom - Windisch Éva: Közlöny (1848–1849). A forradalom és szabadságharc hivatalos lapjának története (Ism. Dezsényi Béla) 694

§94 TÖRTÉNETIÎKODALOM WINDISCH ÉVA : KÖZLÖNY (1848- 1849). A FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC; HIVATALOS LAPJÁNAK TÖRTÉNETE (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1958. 92 1. Értekezések а történeti tudományok köréből.^ Űj sorozat. 8) Windisch Éva tanulmánya évekkel ezelőtt készült, kár, liogy csak most tudott napvilágra kerülni. Keletkezése idején a negyvennyolcas sajtó története még csaknem teljesen feldolgozatlan volt, valamennyire tudományos szempontú áttekintéséhez kortársak rejtett hírlapi reminiszcenciáiból, alkalmi megemlékezések riportszerű, anekdotikus törmelékeiből kellett az anyagot összehordani. De maga a forradalom és szabadságharc történetének feldolgozása is ezekben az években, főleg a szabadságharc százéves ünnepe óta vett nagyarányú lendületet. Ma már egy sor kitűnő történelmi forrásmű áll rendelkezésünkre — elsősorban a Magyar Történelmi Társulat által közzétett Kossuthiratok — és negyvennyolc sajtótörténeti irodalma is több eredményt tud felmutatni. Komoly dicséret már az is, ha megállapítjuk, hogy Windisch könyve mind a feldolgozott és eddig ismeretlen adatokat, a feldolgozás szempontjainak gazdagságát, mind megállapításait és eredményeit tekiiftve a politikai és a sajtótörténet szempontjából egyaránt negyvennyolc újabb irodalmának java termése közé sorakozik. Mint bevezetőben helyesen állapítja meg a szerző, a Közlöny történetének részletes feldolgozására csábít már maga az anyag bősége is. Az új kormányzati feladat: hivatalos lap indítása, fenntartása, irányítása számos nyomot hagyott az egykorú hivatalos szervek levéltáraiban, sokkal többet, mint a megelőző korszak hírlapjairól a cenzúrai iratok. Azután megkívánja a Közlöny öncélú feldolgozását az, hogy a törvényeket, rendeleteket közzétevő hivatalos lap típusa, annak első magyarországi megjelenése a sajtótörténet összefüggésében önmagában véve is fontos. De mindezen túl a Közlöny körül zajlott nyilvános és titkos vitákban az egész egykori magyar sajtó fejlődése is tükröződik: az a döntő átalakulás, amely március tizenötödike után végbement, — ugyanaz az átalakulás, amely Európa más országaiban is átvezetett a majdnem csak referálásra szorítkozó feudális sajtó korszakából a vélemény sajtó, majd a pártsajtó korszakába. Ha a kialakuló pártsajtó nyomait keressük 1848-ban — eleve elénk tárul a március utáni politikai helyzet kiegyensúlyozatlansága. A Batthyány-kormány nem egy pártot, képvisel, de nem is koalíciót., hanem az egy évvel előbb az „ellenzéki" fogalma alá tartozó minden irány tovább él benne. Ebből következik, hogy a kormányon kívül rekedt irányzatok kialakították a maguk sajtóorgánumait, viszont magának a kormánynak nem volt sajtója, mert nem volt egységes politikája sem. A Közlöny — mint azt Windisch alapos, jól tagolt könyve világossá teszi — ebből, a negatívumból keletkezett. Félhivatalos kormánypárti lap helyett hivatalos kormánylap lett, a Batthyány-minisztérium — és benne különösen Szemere Bertalan belügyminiszter — orgánuma. Egyfelől a rendeleteket, hivatalos intézkedéseket, hivatalos hirdetményeket közölte s ezzel a tőlünk nyugatra már előbb is ismert hivatalos lap típusát honosította meg (ez pozitív oldala) — másfelől úgynevezett „nem hivatalos" rovatában, többé-kevésbé korlátozott mértékben agitatív szerepet is vállalt : ha a kormány politikáját nem is, de legalább intézkedéseit magyarázta, népszerűsítette. A Közlöny életének négy korszakát, amelyek köré Windisch gazdag adatgyűjtését és ahhoz fűződő, mindvégig érdekes megállapításait csoportosítja — 1848 nyarán, a szeptemberi fordulattól az év végéig, Debrecenben, a szabadságharc hanyatlásának idején — a hivatalos lap politikai szerepe körüli gondolatok, tervek, viták határozzák meg. 1848 nyarán a mérleg negatív marad: a nem hivatalos rész elégedetlenséget kelt, a kormányon belüli sokféle érdek összeegyeztetésére fordított aggályos gonddal sem érdekes lapot nem lehetett szerkeszteni, sem — főleg — forradalmi mozgalmat nem lehetett vezetni. Jellemző, hogy ebben az első időben még a lap hivatalos funkciója, a rendeletek és hirdetmények publikálása is ellenkezést vált ki a régi vágányokon járó megyei adminisztrációból: külön meggyőzésre volt szükség, hogy az eddig adminisztratív úton kapott jogszabályok helyett a Közlönyben publikált rendeletek végrehajtását kötelezőnek ismerjék el. Fennállásának második szakaszában a Közlöny már enged merevségéből, különösen a külföldi rovat válik a Honvédelmi Bizottmány politikájának hajlékonyabb eszközévé, de már vezércikkek is jelennek meg a forradalom vívmányainak védelmére buzdítva. A könyv legérdekesebb és talán a politikai történet kutatása számára is legtöbb új adat ot szolgáltató r^sze a Közlöny 1849 elején megjelent debreceni sorozatával foglalkozik.