Századok – 1960

Tanulmányok - Hozzászólások Molnár Erik előadásához. Ember Győző; Székely György; dr. Horváth Miklós; Ságvári Ágnes; Szabolcs Ottó hozzászólásai; Nemes Dezső zárszava 59

60 ' HOZZÁSZÓLÁSOK MOLNÁR ERIK ELŐADÁSÁHOZ történetírásunk fejlődését. Az előadás csak felveti ezt a szempontot, mondván, hogy az együttműködés az egyes intézmények között hol szoros volt, hol pedig lazább a kelleténél. Úgy vélem, pontosabb a fogalmazás, ha azt mondjuk, hogy kezdetben volt együttműködés a különböző intézmények között, aminek a továbbiakban egyre szorosabbá kellett volna válnia, ehelyett azonban egykét év elteltével lazulni kezdett, fokozatosan lazult s ma már egészen laza. Nézetem szerint ez a folyamat nem egészséges volt, hanem káros, történetírásunk eredményességét csökkentette. Az Akadémia történettudományi bizottsága lenne arra hivatva, hogy a történetkutatással foglalkozó egyes intézmények közötti összhangot biztosítsa, mint ahogyan az Akadémia hivatása, hogy egész tudományos életünk irányító szerve legyen. De ahogyan az Akadémia egyre kevésbé tudja vagy akarja ezt a szerepet vállalni, úgy engedte ki kezéből a történettudományi bizottság is a történettudományi intézmények munkájának összehangolását. Nézetem szerint ezen a helyzeten változtatni kell, az együttműködést a történettudományi intézmények között szorossá kell tenni, a történettudomány hosszú ideje vajúdó távlati tervében az egyes intézmények feladatkörét is meg kell határozni. A munka eredményessége érdekében ugyanis célszerűnek látszanék bizonyos munkamegosztást bevezetni az egyes intézmények között. A történettudomány már annyira differenciálódott, oly sok ága van, hogy ezen az alapon lehetne és kellene a munkát megosztani. Nem merev elhatárolásra gondolok, hanem csak arra, hogy legalább minden fontosabb ágnak legyen gazdája valamelyik intézmény. Egyes intézmények rendeltetése — Párttörtóneti Intézet, Hadtörténelmi Levéltár, Danántúli Tudományos Intézet — eleve meghatározza, hogy ott a történettudomány melyik ágával foglalkoznak. Más intézményeknél azonban — Történettudományi Intézet, egyetemek, levéltárak, Történelmi Társulat — nem ilyen kézenfekvő az elhatárolás, itt egyeztetésre lenne szükség. Történetírásunk fejlődésót vizsgálva azt a szempontot sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy vajon a történettudomány fontosabb ágai megfelelően fejlődnek-e, nem fenyegeti-e valamelyiket az elsatnyulás vagy a teljes sorvadás veszélye. Ezt a szempontot az előadás nem vetette fel, pedig érdemes erről is mondani egy-két szót. A következőkben a történettudománynak azokról az ágairól-szólok csak röviden, amelyeknek a művelését — saját kezdeményezésükből, nem várva a központi munkamegosztásra — a levéltárak vállalták, mert úgy vélték, hogy ezek olyanok, amelyek a levéltári munkával szorosan összefüggenek, amelyek művelésével a levéltárak célját is szolgálják. Az egyik ilyen területe a történettudománynak a levéltári segédletek készítése, elsősorban azoké a segédleteké, amelyek nemcsak házi használatra készülnek, hanem kiadásra is kerülnek, amilyenek a levéltárismertetések, az alap- és az isinertetőlcltárak, a repertóriumok. Ezek a segédletek nemcsak közvetve szolgálják a történettudományt azáltal, hogy megkönnyítik a történetírás legfontosabb forrásában, a levéltári anyagban való kutatást, hanem elkészítésük a történettudomány egyes ágainak a közvetlen művelését is jelenti. Levéltárismertetést vagy ismertetőleltárat pl. nem lehet anélkül írni, hogy a levéltári anyagot létrehozó szervnek (hatóságnak, hivatalnak, intézménynek, üzemnek, vállalatnak stb.), családnak vagy személynek, továbbá magának a levéltári anyagnak és az azt őrző levéltári intézménynek a történetével ne foglalkoznék az ismertetés vagy a leltár írója.