Századok – 1960
Tanulmányok - Lackó Miklós: Gyári munkásságunk összetételéről az ipari forradalom időszakában 595
GYÁRT MUNKÁSSÁGUNK ÖSSZETÉTELÉRŐL AZ IPARI FORRADALOM IDŐSZAKÁBAN 611 A mezőgazdaság technikai fejlődése és gépesítése, a fémeszközök használatának gyorsütemű terjedése, az építőipar fellendülése a vas-fém kisipar, főleg javítóipar új és új ágait hozta létre. A kovácsok, méginkább a lakatosok, bádogosok stb. száma jelentősen nőtt, nemcsak a városokban, hanem a falvakban is. E területen megvolt a szükséglet és a mód arra, hogy a kézműves- és kisipar alkalmazkodjék az új viszonyokhoz, átalakuljon, s kihasználja az új lehetőségeket.62 Az általános kép tehát a következő: a tőkés iparfejlődés az elmaradott kisipar egyes — Magyarországon az ipari forradalom idején nem jelentős — árutermelő ágait elpusztította, más ágakat viszont átalakított és fejlesztett. Egyes ágak iparosainak pusztulását ellensúlyozta a ruházati, élelmezési és a vas-fém kisipar terjedése. Ez a helyzet, párosulva a mezőgazdaság, a falusi népesség sajátos szükségleteivel, konzerválta az iparosnépességet, sőt több területen a századfordulóig viszonylag könnyű önállósulási lehetőségekhez juttatta. Külön fontos mozzanat, hogy a vas-, fém- és gépipar területén a nagyipari fejlődés nem eredményezte ez ágak kézműves-kisiparosainak pusztulását. Ez a tény ugyancsak lassítóan hatott a szakmunkásság belső, hazai forrásainak kialakulására. Másrészt viszont az ország általános gazdasági állapota, a kvalifikált munkaerő nagy szerepe, a szakképzettség elsőrendű jelentősége, az állandó szakmunkáshiány stb. azt eredményezték, hogy az iparosságból származó és a továbbiakban — ha nehezen és vontatottan is — a gyáriparba kerülő munkások többsége számára a nagyipari proletár-sors nem jelentett süllyedést sem életszínvonal, sem szakképzettség tekintetében. A probléma nem is ez volt, hanem kezdetben az iparos népesség szakmai alkalmatlansága és egyes területeken — főleg a vas-fémiparban — a kisipar viszonylag kedvező helyzete. Az első évtizedekben így az iparos népesség a gyári szakmunkásság forrásává csak kisebb részben válhatott. A továbbiakban mégis ez a társadalmi réteg alkotta a gyári (főleg vas-gépipari) szakmunkásság döntő hazai forrását; de nem úgy, hogy az iparosság szélesebb rétege saját élete folyamán proletárrá vált, hanem azáltal, hogy fiaiból szakmunkást nevelt.6 3 A gyári szakmunkásságot kellő számban így — különösen a vas-gépipar területén — az első évtizedekben csak külföldről lehetett biztosítani. Az egyes, konjunkturális időszakokban jelentkező nagyarányú szakmunkáshiányra jellemző az 1867 — 1870 közötti évek példája. 1867-ben Budapesten 62 A korabeli szerzők, megállapítva e kisipari ágak fejlődését, szomorúan teszik hozzá, hogy sajnos sok más területen ilyen lehetőségek nem tapasztalhatók. — Az 1878. évi budapesti iparkamarai jelentés, miután hangsúlyozza, hogy a fém-tömegcikkipar területén a nagyipari fejlődést az osztrák és nyugati gyárak versenye teljesen lehetetlenné teszi, így folytatja: „Tagadhatatlan ugyan, hogy a hazai iparosok a vas feldolgozásában a qualitativ munkaképességet illetőleg az utóbbi időben jelentékenyen és örvendetesen haladtak; e mellett főleg a budapesti műhelyeiket a legújabb találmányú kisebb kézi munkagépekkel is törekednek felszerelni. . ." (156. 1.) 63 A Ganz-Mávag gyár nyugdíjas szakmunkásai között a szerző által végzett felmérés azt mutatta, hogy a 90-es évektől kezdve a vas-gépipari szakmunkásság fő belső forrását ez az iparosság alkotta. Ezt nemcsak a megkérdezett munkások tapasztalatai támasztották alá, hanem a megkérdezettek származása is: közülükigensoknakazapjafalusikovácsmester volt. — Hogy a szakmunkásság fő belső forrásává csakhamar az iparos-népesség vált, a későbbi, 1 920-as évekre vonatkozó származás-statisztikai adatok is világosan bizonyítják: még az 1920-as évek végén is a magyarországi szakmunkásság több mint 30%-a származott önálló iparos családból. (Ld. erről bővebben Lackó Miklós : Adalékok a budapesti ipari munkásság összetételéről az 1920-as évek végén. Bpest, 1958.)
