Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
592 AND ICS ERZSÉBET elestétől való páni rémület söpörte el nemcsak az ízig-vérig abszolutista Schwarzenbergek, de a „liberális" voltukra oly büszke Bachok utolsó meggondolásait is.18 0 Ez bírta rá a Habsburg-uralkodót, hogy az orosz cárnál ijedten és megalázó módon könyörögjön minél gyorsabb segítségért. * „Szilárd meggyőződésem — írta Ferenc József 1849. május 1-én, a cárhoz intézett levelében —, hogy Isten segítségével diadalmas fegyverbarátságunk újból megmenti a modern társadalmat18 1 a biztos pusztulástól, amivel azok az erők fenyegetik, amelyek a haladás szépen hangzó jelszavával új borzalmas barbárságba akarják ismét taszítani. Leghőbb vágyam fog teljesülni, ha megoszthatom egy nap azt a dicsőséget, amellyel a történelem Császári Felségedet övezni fogja, azért, mert rendíthetetlen szilárdsággal támogatta a társadalmi rend szent harcát az anarchia ellen." Ha Ferenc Józsefnek fenti levelével hosszú időre el is dőlt nemcsak a magyarság, de a Monarchiát lakó többi népek függetlenségének és szabad fejlődésének a sorsa is — az „anarchiának", „borzalmas barbárságnak" csúfolt társadalmi haladást feltartóztatni a Habsburgok és Romanovok ellenforradalmi összefogása mégsem volt képes. Ami utóbbi „dicsőséges" voltát illeti, a történelem e tekintetben is meghazudtolta a Habsburg-uralkodót: 1849-es fegyverbarátságukat Miklós cárral csakhamar ők maguk tagadták meg,18 2 népeik pedig átokkal és gyalázattal illették még az emlékét is, koronás kitervelőivel együtt. ANDICS ERZSÉBET ГАБСБУРГИ И ВОПРОС О ЦАРСКОЙ ПОМОЩИ ПРОТИВ РЕВОЛЮЦИЙ (ОТ МЮНХЕНГРЕЦКОЙ КОНВЕНЦИИ ДО МАЯ 1849 Г.) Резюме Интервенция царя Николая I. в 1849 г. в интересах спасения австрийской империи и династии Габсбургов является не результатом случайных исторических перипетий, каприза того или другого исторического деятеля, не результатом «оплошностей» руководителей венгерской революции. Она являлась прямым и органическим последствием существовавшего уже в течение десятилетий реакционного союза между двумя соседними абсолютистическими державами, империей Габсбургов п Россией Романовых, суть которого состояла во взаимной вооруженной «помощи» против «мятежных движений». Основы контрреволюционной политики интервенции были заложены еще Венским Конгрессом 1815 г., на котором, как известно, «самая маленькая династия имела для них большее значение, чем великий народ».1 Венгерские историки до сих пор не уделяли достаточного внимания этому обстоятельству, но еще менее тому факту, что в 1833 г. по инициативе и настоянию династии Габсбургов политика Священного союза была возобновлена Австрией, Россией и Пруссией. Возрожденное на основе мюнхенгрецкого и берлинского соглашений контрреволюцион-180 1849 júniusában a cári hadsereg behívását még az ellenzésében legkitartóbb báró Wessenberg is „impérieuse nécessité"-nek, parancsoló szükségességnek nevezte (Briefe. I. T. 44.. 1.). 181 Célzás Ausztria és Oroszország összefogására Napoleon ellen. 182 Ld. az 1854—56-os krími háborút és az osztrák—orosz szövetség csúfos felbomlását. 1 К. Маркс — Ф. Энгельс: Сочинения. Том. XVI. Часть I. Москва, Партиздат. 1937. стр. 453.
