Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
574 AND ICS ERZSÉBET A Habsburg-birodalom új urának ilyen hangú levelével és ilyen fogadkozásával Miklós cár meg lehetett elégedve. Meg is volt. Az áradozó hálálkodás, az alázatos esedezés terén mindkét uralkodón túltett Zsófia főhercegnő, apró gyöngybetűkkel megírt, meglehetősen hossszú levelével. A trónváltozás tényleges indokairól ő írt a legnyíltabban és a légér -demlegesebben. „A császár és a főherceg9 7 elhatározták, hogy az én szegény gyermekemre hárítják a koronát, amely március óta rettenetes teherré vált a császár számára, s amelyről lemondani a főherceg kötelességének tartotta, minthogy fivére iránti tiszteletből ő is szavatolta azokat az engedményeket, amelyeket márciusban és májusban, a körülmények erejénél fogva, kénytelen volt a császár megadni, s amelyeket visszavonni . . . csak egy olyan uralkodónak áll módjában, aki nem volt részese azoknak a sajnálatos eseményeknek, amelyeknek mi hét hónapon át ki voltunk téve."98 Zsófia főhercegnő írásában a politikai fejtegetésekkel — többek között az arravaló hivatkozással, hogy ő és férje, Károly Ferenc főherceg, milyen küzdelmet folytattak évek óta a forradalom győzelméhez vezető rossz kormányzás ellen —, párosult a „fiát féltő édesanya" esedezése. Tudvalevő, hogy valójában Zsófia éveken keresztül hihetetlen szívóssággal harcolt azért, hogy a trónt az ő elsőszülöttje, Ferenc József örökölje. A cárhoz írt levelének esedezősíránkozó hangja élesen elüt attól a rendkívüli magabiztosságtól, amelyet ebben a kérdésben ténylegesen tanúsított.9 9 Ô sem mulasztotta el Miklós cárnak emlékezetébe idézni Münchengrätzben tett ígéretét. Hiszen az egész levél tulajdonképpen e célból íródott: a magyar nép szabadságának vérbefojtására esedezett katonákért, és szuronyokórt az orosz császárnál „legodaadóbb szolgálóleánya, Zsófia osztrák főhercegnő" — ahogy a levél végződött. Miklós cár válaszleveleiben a leghatározottabban leszögezte, hogy az ő szövetségesi hűségére és baráti segítségére a Habsburg-ház teljes bizonyossággal számíthat. „Odaadó szövetségese voltam Felségednek uralkodása idején — írta Ferdinándnak —, mint ahogy már elhunyt Felséges Atyjáé is voltam, és ugyanaz leszek unokaöccse számára is. Az ifjú fejedelem mellett leszek mind tanácsommal, mind segítségemmel mindenkor, amikor ahhoz folyamodni szükségesnek avagy kívánatosnak találja."10 0 Még határozottabban és konkrétabban írt Ferenc Józsefnek. „Mint aki szívből és meggyőződésből ragaszkodom az osztrák monarchia felvirágzásához, egységét és oszthatatlanságát szükségesnek tartom Európa békéje és különösen fontosnak Oroszország politikai érdekei szempontjából — erre az alapra építettem már régtől fogva kapcsolataimat az elhunyt Ferenc császárral és Őfelségével Ferdinánd császárral. Ugyanerre az alapra fogom építeni viszonyomat Császári Felségeddel is."10 1 97 Zsófia férje, Ferenc Károly, akinek Ferdinánd lemondása után a trónon következnie kellett volna. 98 Zsófia főhercegnő—Miklós cár 1848. dec. 2. — АВПР. Канц. 1848. Д. 14. . л. 2—3. 99 Érdekes adalékot szolgáltatnak ebből a szempontból az 1849 elején az olmützi udvarban tisztelgő gróf Apponyi Antal sk. feljegyzései arról a bizalmas beszélgetésről, amelyet Zsófia főhercegnővel folytatott. Utóbbi a trónváltozás körülményeit ecsetelve Apponyi nem kis csodálkozására nagyon is kihangsúlyozta, hogy a dinasztia más tagjaival ellentétben ő „teljesen nyugodt volt, semmiféle aggodalmai nem voltak, mert nagybn jól tudta, hogy Ferenc József uralkodásra született". (Grój Apponyi Antal : Meine Reise nach Olmütz am 2.-ten Februar 1849. — О. L. A Károlyi es. fóti lt. Series A. I.) 100 Miklós—Ferdinánd 1848. dec. 18. — Uo. Посольство в Вене 1848. Д. 14. л. gl 52 101 Miklós—Ferenc József 1848. dec. 18. — Uo. л. 53—54.
