Századok – 1960
Tanulmányok - Andics Erzsébet: A Habsburgok és a forradalmak elleni cári segítség kérdése 556
A HABSBURGOK ÉS A FORRADALMAK ELLENI С Alti SEGÍTSÉG KÉRDÉSE 557 országban, Magyarországon, Hessziában, Badenben, Schleswig-Holsteinben, mindenütt ! És mindenütt a népszabadság ellen!"5 Igaz, az Európa-szerte meginduló kapitalista fejlődés és polgáriasulás a Szent-Szövetség létét a húszas évek végére egyre inkább aláásta. Egyidőben kiéleződtek a Szent-Szövetségen belül a hatalmi ellentétek is. Különösen erős érdekellentét állott fenn Ausztria és Oroszország között a Balkánon; a két hatalom élesen szemben állott egymással a Törökországgal szemben követendő politika kérdésében, az úgynevezett „keleti kérdés"-ben. Ausztriának a cári Oroszország terjeszkedése a Balkánon а XVIII. század második felétől kezdve egyre nagyobb gondot okozott. A két birodalom közötti ellentéteket még inkább kiélezte az 1828—-1829. évi orosz—török háború és Oroszországnak mint győztesnek a Balkánon nagy előretörést: a Duna-torkolat birtoklását biztosító drinápolyi béke (1829 szeptember). Azonban az 1830-as esztendő: a párizsi júliusi forradalom, majd az ezt követő belga forradalom és a lengyel felkelés fordulatot jelentettek az európai politikában. Uj fejezet kezdődött a Habsburg-birodalom és a cári Oroszország egymáshoz való viszonyában is. A forradalmi események véget vetettek az ellenforradalmi restaurációs törekvés egyeduralmának, a nagy európai forradalmi vihar közeledését jelezték, 1848 előhírnökei voltak.6 Mindez rémületbe ejtette a reakciót, összefogásra kényszerítette annak legfőbb európai irányítóit: Metternichet és a cárt. Közös erőfeszítéseik eredményeként 1833-ban létrejött Ausztria, Oroszország és Poroszország a megelőzőnél is szorosabb és agreszszívabb tömörülése, „véd- és dacszövetsége a forradalom ellen" (Bibi). Létrehozásában az osztrák fél volt a kezdeményező. „Metternich herceg volt az, aki Európa rendjének általános felfordulása közepette elsőnek fogta fel Oroszország barátságának értékét — számol be erről a cári orosz külügyminisztérium hivatalos kiadványa. — ö tette az első lépést a közeledésre, és arra törekedett, hogy reális szolgálatokkal felejtesse el a török háború idején folytatott politikáját. 1830 januárjában az osztrák kancellár kijelentette az orosz követnek, hogy őszintén óhajtja Ausztria közeledését Oroszországhoz, és hogy Poroszország ugyancsak részt vehetne ebben az egyezségben."7 A Habsburg és a Romanov uralkodók münchengrätzi találkozását, amely az új ellenforradalmi tömörülésnek lényegében lerakta- az alapjait, ugyancsak az osztrák kormányzat, nevezetesen maga Ferenc osztrák császár és magyar király szorgalmazta. „Ennek a találkozásnak a kezdeményezése teljes mértékben az osztrák császártól indult ki. Ő I. Miklós császár trónralépésétől kezdve Oroszország követén keresztül többször is kifejezésre juttatta azt az őszinte kívánságát, hogy találkozzék uralkodónkkal abban a reményben, hogy ezen az úton el tudják oszlatni mindazokat a félreértéseket, amelyek közöttük felmerültek . . . Végül is amikor 1831-ben az osztrák császár ismét 6 Kossuth Lajos összes munkái Bpest. 1880. I. köt. 269. 1. 6 Ld. a Szovjetunió Tudom. Akadémiájának kiadásában megjelent nagyarányú marxista összefoglalását az 1848—49. évi európai forradalmak történetének F. B. Patyomkin és A. I. Molok szerkesztésében. Революции 1848—49. Moszkva. 1952.1. köt. 11.1. 7 F. Martens : Recueil des Traités et Conventions conclus par la Russie aveo les puissances étrangères, publié d'ordre du Ministère des Affaires Étrangères. Tome IV. Partie I. Traités avec l'Autriche 1815—1849. St. Pétersbourgli ... 1878. 421. 1. Gentz Frigyesnek, Metternich jobbkezének a naplófcl jegyzései ugyancsak az osztrák államkancellár kezdeményező szerepéről tanúskodnak (Fr. Gentz : Tagebücher [1829— 1831]. Wien. 1920. 240. 1.). Ezt „tagadhatatlan" ténynek tartotta Talleyrand is (Memoiren .. . V. köt. Köln—Leipzig. 1891. 66. 1.).
