Századok – 1960
Tanulmányok - Molnár Erik: A magyar történetírás fejlődése az elmúlt évtizedben 45
A MAGYAR TÖRTÉNET ÍRÁS FEJLŐDÉSE AZ ELM ÜLT ÉVTIZEDBEN' 47 magyar néppel való sorsközösségét. Eredményeit nagy és jelentős részben új forrásanyagból merítette. Menetközben leszámolt a burzsoá történetírás legdurvább hamisításaival. Népünk történeti tudatába bevitte a marxizmusnak a magyar történetre alkalmazott általános eszméit. Ebben az összefüggésben — eredményeinkkel kapcsolatban — kell szólni arról a felbecsülhetetlen segítségről, amelyet — életünk más területeihez hasonlóan— a Szovjetunió nyújtott történettudományunknak. Mi készen kaptuk a Szovjetunióból az ott több mint 40 esztendő óta folyó történettudományi munka eredményeit, mindenekelőtt azt az útmutatást, hogy hogyan kell konkréten alkalmazni a történelmi materializmus módszerét egy meghatározott ország történetére. Ezzel rengeteg munkát, erőfeszítést és időt takarítottunk meg. A szovjet segítség — most, felszabadulásunk 15. évfordulóján újra hangsúlyozzuk — nemcsak a marxista történettudomány fejlődésének lehetőségeit teremtette meg hazánkban, hanem ezt a fejlődést rendkívül meg is gyorsította s így részese sikereinknek, eredményeinknek. Már ismertettük marxista történetírásunk legfőbb eredményeit. A részleteredményekre a megfelelő összefüggésben még visszatérünk. Természetesnek kell azonban tekinteni, hogy marxista történetírásunk ebben az első, kezdeti szakaszban —- a szovjet tudomány hathatós segítsége ellenére -— csak az alapvetésig jutott el. Rövid volt az idő, elégtelen az erő. A feltárt forrásanyag hiányos maradt . Érvényesültek még a burzsoá történetszemlélet maradványai. Egyszerre kellett marxista történetet írni és a marxista történetszemléletet elsajátítani. így munka közben elkerülhetetlenül sok hiba merült fel, nem egy megoldás a vulgarizált marxizmus szellemében fogant. Ennek ellenére megállapíthatjuk, hogy ez a korszak a marxista történetírás alapjait lerakta. Megteremtette azokat az alapokat, amelyeken a további fejlődés, a hibák kijavítása megindulhatott. Nem részesült eddig kellő méltánylásban, pedig marxista történettudományunk eszmei és szakmai fejlődésének jelentős bizonyítéka, az a nagyarányú forráskiadási munka, amely jól megalapozta eddigi feldolgozásainkat és megfelelő bázist teremtett sok vonatkozásban a továbbiak számára is. Ezek a forráskiadványok a régebbi történetírás, forráskiadás által elhanyagolt, mellőzött anyagok feltárásával adtak választ a marxista történetírás kérdéseire. A legjelentősebb kötetek, illetve sorozatok között kell említenünk a Veszprémi regesztákat, a Zsigmond-kori oklevéltárat, az Úriszéki iratok és Urbáriumok kiadását, a magyar jakobinus mozgalom iratait, Kossuth Lajos összes müveinek kiadását. Különös fontossága volt az utolsó száz év forrásanyaga feltárásának. Annak ellenére, hogy a forráskiadási problémák itt voltak a legkevésbé megoldottak, mégis a nagy pozitívumok között könyvelhetők el az 1849—67 közötti munkás- és parasztmozgalmakat, a dualizmuskori nemzetiségi kérdést bemutató kötetek, a magyar munkásmozgalom története egész történetírásunk szempontjából nagyjelentőségű válogatott dokumentumainak kiadása, az 1919-es magyar Vörös Hadsereg történetét feltáró dokumentumkötet és az Iratok az ellenforradalom történetéből című forráskiadvány. E nagy vállalkozások mellett az egyes kötetek közül említeni kell a Jobbágyleveleket, II. Rákóczi György gazdasági iratait, valamint a nagybirtokos arisztokrácia 1848-49-es ellenforradalmi tevékenységét, az első népképviseleti országgyűlés történetét megvilágító kiadványokat, továbbá az 1848—49-es levelestárat. A legújabb korra vonatkozó sok forrásközlés mellett az ifjúmunkásmozgalomra, a magyarországi zsidóüldözésekre vonatkozó iratok publikálását, továbbá a II.
