Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505
530 FÜGEDI ERIK i de az már meglepő, hogy Orbán kovács és Péter pallér is rövid veronai szövetből készült ruhára és egy báránybőrsubára tarthatott igényt. Ha azoaban még ők is külföldi szövethez ragaszkodtak, s ezt az igényüket az érsekség elismerte, akkor kinek a számára vettek egyszerű hazai abaposztót és durva vásznat? Abaposztót vettek a kocsisoknak, a napszámosoknak, durva vásznat az istállófiúknak és a konyhaszemélyzetnek. Önkénytelenül is felmerül a kérdés: milyen kilátásai lehettek a magyar szövőiparnak akkor, amikor az iparosok sem voltak hajlandók készítményeit viselni, s felvevőkónt csak a szolgákra és a parasztság szegényebb rétegeire számíthatott?173 Ha azonban a kérdést a magyar ipar egésze szempontjából akarjuk megvizsgálni, akkor az iparcikkek beszerzésére fordított összegen felül tekintetbe kell vennünk az iparosok részére kifizetett munkabéreket is. Iparáganként Hipolit 1489-ben a következő munkabéreket fizette ki: Ezek a munkabérek összességükben magasabbak, mintamennyit az érseki udvar belföldi iparcikkekre összesen költött. Az élen itt újra a bőripar áll, megint csak a lószerszámok és a prémek kidolgozása duzzasztotta fel ezt a költséget. A második helyen az építőipar áll, de rá kell mutatnunk arra, hogy az iparosoknak kifizetett összegekben itt nem egyszer a segédmunkások bére is bennfoglaltatik, ezért ez az összeg és vele együtt a 26,5%-os arány kissé torz. A harmadik helyen a ruházati ipar áll, a különböző ruhák megvarratásáért kapott összeggel. A textilipar mestereinek kifizetett összeg egynemű: kizárólag szövetek nyírását fizették ki számukra. Az iparosok részére kifizetett munkabérben benne van az állandóan alkalmazott vagy szerződéses mesteremberek évi salláriuma is. Jellemzőnek kell tartanunk iparunk helyzete szempontjából, hogy a fémiparhoz tartozó három mester és az építőiparhoz tartozó két mester mellett 1 szabó, 1 tímár, 1 szíjgyártó és 1 pék a vár és a teljes személyzet ipari szükségleteit fedezni tudta. Az építkezéseken és a bőrök kikészítésén kívül nem sok munkájuk akadt az iparosoknak, mert a külföldi készáru mellett a szükséglet nem volt nagy. Ha meggondoljuk, hogy a hazai származású iparcikkekért és a belföldi iparosoknak kifizetett összeg együttesen 2803,21 fl volt, és ezt szembeállítjuk a külföldi kész iparcikkekért kifizetett 2195,39 fl-tal, akkor úgy látjuk, hogy a Hipolit-kódexeknek ezek a számai ugyanolyannak mutatják iparunk helyzetét, mint amilyennek Szűcs Jenő vizsgálataiban láthattuk: a nagy összegeket kereső néhány luxusipar mellett az általános európai színvonaltól elmaradt, primitív iparunk. Tegyük hozzá rögtön azt, ami ehhez az eredményhez a Hipolit kódexek számaiból járul hozzá: az elmaradás egyik oka a hazai fogyasztóréteg részéről megnyilvánuló kereslet hiánya volt. Fémipar Bőripar Faipar Élelmiszeripar Ruházati ipar Építőipar Egyéb^ 26,50 fl 1,8% 746,69 „ 49,7 „ 5,69 „ 0,4 „ 16,66 „ 1,1 „ 286,80 „ 19,1 „ 398,50 „ 26,5 „ 20,71 „ 1,4 „ Összesen: 1 501,55 ,55 „ 100,0,, 1,3 A parasztság módosabb része ugyancsak külföldi szövetet vásárolt. Vö. Zsigmondkori О. I. 5034., 5420. sz. és Házi J. : Sopron város története II/6. 199.1.
