Századok – 1960
Tanulmányok - Fügedi Erik: Az esztergomi érsekség gazdálkodása a XV. század végén - 505
AZ ESZTERGOMI ÉRSEKSÉG GAZDÁLKODÁSA A XV. SZÁZAD VJÉGÉX II. 517 Tulajdonképpen ez sem egyéb, mint az érseki jövedelmek utalványozásának egyik formája. Mert a szövetet pl. Raggione Bontempitől vették, de nem készpénzben, hanem úgy, hogy az összeg kifizetését Szakácsi Balázs vállalta magára a decimae maiores bérlete terhére. Ezen a bonyolult úton lett a tizedjövedelemből sallárium. A teljesség kedvéért meg kell említenünk, az is előfordult, hogy a tizedbérlő nem az érsekségnek fizetett ki készpénzt, hanem valamelyik alkalmazott salláriumának egy részét vagy teljes egészét vállalta magára. Ha ez az út rövidebb is volt, mint a Bontempin át vezető vargabetű, lényegét tekintve mindkettő az utalványozás fogalma alá tartozik. A pénzkímélő forgalom formái mögött is élesen megnyilvánul az a tény, hogy az érsekség a szerződésileg biztosított fizetéseket teljes egészükben sohasem fizette ki. Sem az udvari személyzet, sem a katonai kíséret nem kapta meg teljes járandóságát. A táblán első tekintetre úgy tűnik, hogy ezzel a két csoporttal szemben a birtokigazgatás nemcsak, hogy teljes járandóságát megkapta, hanem még a járandóságnál is többet hajtott be. A valóság ezzel szemben az, hogy több személy járandóságát nem állapították meg előre, hanem annyi salláriumot kapott, amennyi az érseknek „tetszett".14 5 Ilyen volt Batthyány provisor is, akinek ebben az esztendőben 514,24 fl-t fizettek ki. A valóságban tehát a birtokigazgatás személyzete sem jutott hozzá teljes fizetéséhez. Az érsekség alkalmazottai a hitelezők sorába tartoztak, amit a fizetési rendszer is elősegített. A fizetés rendszere csoportonként, sőt néha személyenként változott. A főbb tisztviselők járandósága szolgálati évük leteltekor vált esedékessé, így az 1487. június 18-án Ferrarában alkalmazott személyekkel az 1488. június 18.— 1489. június 18. közt eltelt egy évről 1489. június 18, után kellett elszámolni. Ugyanígy számolták el a szolgálatukat különböző nagyobb ünnepeken megkezdő vigilátorok fizetését is.14 6 Hozzátartozik ehhez a rendszerhez, hogy a szolgálati viszony megszűnésekor a töredékhónapokat nem számították, de az évi járandóságot hónapokra osztották fel és eszerint fizették ki. Ilyenkor természetesen az előző esztendők után fennmaradt adósságot is ki kellett fizetni. A pénzkímélő forgalomnak jelenségei mögött tehát az érsekség állandó pénzzavara húzódik meg, ami nem sokat enyhített a ranglétra alján álló, kisjárandóságú alkalmazottak helyzetén. * A fizetések és személyzet kérdésének lezárása előtt vessünk még egy pillantást a litteratusok helyzetére, miután ez a kérdés az újabb kutatásban jelentős helyet foglal el. A kérdést két részre kell osztanunk: előbb megkell 146 Pl. „Mathias literato famjo del Reverendissimo maistro di salla de haver per conto di sua provisione, quelle piazera al Reverendissimo. . ." (Usita 1489, 112). 146 Jellegzetesen középkori tünet a vigilátorok szolgálatkezdésének időpontja. 1487-ben egy töredék kilepc vigilátor adatait sorolja fel, ezek közül 2—2 Szentgyörgy (ápr. 24.) és Kisasszony (szept. 8.) napján, 1—1 pünkösdkor, Jakab (júl. 25.), Barnabás (jún. 11.) és Mária látogatása (júl. 2) napján kezdte meg szolgálatát.
