Századok – 1960

Krónika - Konferencia a kézművesség és a városi élet eredetéről Lengyelországban (Székely György) 461

KONFERENCIA A KÉZMŰVESSÉG ÉS A VÁROSI ÉLET EREDETÉRŐL LENGYELORSZÁGBAN 1958 decemberében történt, hogy Varsóban járva — hazafelé tartva kutatóutamról — tiszteletemet tehettem Stanislaw Turski rektornál, a varsói egyetemen. Akkor jelen lévén Aleksander Gieysztor professzor, mint rektorhelyettes, felvetette egy várostörténeti konferencia megrendezését a varsói egyetem szervezésében, külföldi tudósok részvételével. Turski rektor máris helyeslően fogadta a tervet s 1969 vagy 1960 évre tartotta lehetségesnek. A mi lehetőségeink keretében gondolkozva az utóbbit tartottam valószínűnek. Annál nagyobb meglepetéssel kaptam meg a meghívást 1959 május végén, amikor már fő vonalaiban azt a munkatervet is tudatta a varsói egyetem, ahogyan a konferencia le is zajlott. Ezekután természetesen nagy örömmel vettem részt a konferencián, Oerevich Lászlóval, a Magyar Tudományos Akadémia kiküldöttjével együtt. Hazatérésem után nemsokára kézbevehettem a Tanulmányok Budapest múltjából XIII. kötetét, s ebben (570. s köv. 1.) Fügedi Erik terjedelmes ismertetését olvashattam a középkori város keletkezésének kérdéséről a legújabb lengyel irodalomban. Ez fel is ment a látottak és hallottak részletes ismertetésétől. Fügedi a kereskedelem városfejlesztő szerepét jóval nagyobbra becsüli, mint a legtöbb lengyel kutató (s hozzátehetem: általában a marxista várostörténészek), akik a gazdasági élet termelő ágait vették elsősorban vizsgálatuk alá, mint a várost teremtő tevékenységet. Persze az utóbbiak sem hanyagolják el a fejlődés gyorsaságában (vagy éppen a hanyatlás mérvében) szerepet kétségkívül játszó bel-és külkereskedelem kutatását sem. Ezért Jazdzewski professzor ismételt bírálatát Fügedi cikkében indokolatlannak érzem, amint inkább dicséretére szolgál Jazdzewskinek az is, hogy vele szemben Fügedi szükségesnek tartotta az újabb német polgári várostörténetírást is védelmébe venni. Mindenképpen egyetértek viszont Fügedi Erikkel a lengyel régészeti ásatások és sokoldalú leletvizsgálat hatalmas eredményeinek méltatásában, a történész—régész együttműködés kiemelésében. Emellé tehetem az általa méltatott és most részben személyesen megismert lengyel kutatók nagy tudásának, jó Ítélőképességének és nevelő egyéniségének mindenképpen vonzó erejét. Az érdeklődőknek én is figyelmébe ajánlhatom a Fügedi ismertetésében vázlatosan összefoglalt kutatásokat Gdaúsk, Krakkó, Szczecin, Öpole, Wolin, Gniezno, Poznan eredetéről és kezdeti szerepéről. Közülük Krakkót és Opolet 1958-ban, Gdanskot, Gnieznot és Poznaút 1959-ben volt alkalmam tanulmányozni. De ez csak kis része volt az igen tartalmas és változatos programnak, amely régészeket, művészettörténészeket éppúgy kielégíthetett, mint a várostörténészeket. A konferencia a szocialista és kapitalista rendszerű országok tudósainak együttes munkájával folyt le, s szervezői a konferenciát úgy is tekintették, mint az 1957-ben a párizsi Ecole Pratique des Hautes Etudes VI. szekciója által szervezett összejövetelen megindított munka folytatását. A középkori Lengyelország kézművességét és városi életét tárgyaló nemzetközi konferenciát a varsói egyetem szervezte, de a dokumentáció előkészítésében, kiállításokkal ós felszólalókkal más intézmények is segítették. Így a varsói Urbanisztikai és Építészeti Intézet, a varsói Állami Művészeti Intézet, és vidéki egyetemek, társulatok. A konferencia ennyiben az erősen decentralizált lengyel tudományszervezet fényes sikerének is tartható, sikeréből a milleniumi évek lengyel tudományos munkája erőt és tapasztalatokat meríthet. 1959. szeptember 1. és 11. közötti utunkon 24 helységet és várost látogattunk meg (Czerwinsk, Plock, Wloclawek, Torun, Chelmno, Gdansk, Oliwa, Pelplin, áwiecie, Bydgoszcz, Biskupin, Inowroclaw, Kruszwiea, Strzelno, Trzemeszno, Gniezno, Poznan, Trzebnica, Wroclaw, Kalisz, Sieradz, Lódz, Lçezyca, Nicborów) s rajtuk kívül természetesen a fővárost.