Századok – 1960

Szemle 438

450 SZEMLE 1918 elejei harcokat, a forradalmi munkás-és paraszt mozgalmat, a Központi Rada tevékenységét, erőforrásait, majd az ennek a periódusnak végét jelző breszti béke helyi következményeit: a forradalmi erők üldözését, visszavonulását, a Központi Rada hatalmának megszilárdulását A következőkben M. Kuricün nyomon kiséri a forradalmi erjedést, amelyet a Köz­ponti Rada nem tudott elfojtani, majd hosszabban ismerteti az ukrajnai kommu­nisták kapcsolatait I. V. Leninnel, a bol­sevik párt központjával. A Központi Rada ellen indított támadás a két nép kommu­nistáinak tanácskozásai, megállapodása, együttműködésének biztosítása után kezdő­dött meg 1918 novemberében. Megindult egy hosszú, sok helyi ütközetből álló, forra­dalmi háború, amelyben, mint azt a könyv is bizonyítja, az ukrán nép győzelmét nagy­mértékben az orosz forradalmi szovjet­hatalom tette lehetővé. (A szerző hosszan méltatja, hogy a polgárháború éveiben az orosz szovjetköztársaság milyen nagy­értékű és sokféle segélyt nyújtott Ukrajná­nak katonai, gazdasági és politikai téren.) M. Kuricün nagy teret biztosít a fiatal ukrán szovjethatalom, az ukrán kommu­nista párt politikai gyakorlatának, prob­lémáinak ismertetésére. Ezek között szere­pel a paraszt kérdés, a különböző politikai pártokkal, csoportosulásokkal való bánás­mód, a fegyveres ellenforradalom letörése stb. A megoldás ismét minden esetben a tapasztaltabb orosz párt segítségével szüle­tett meg, úgyhogy 1920 végére Ukrajná­ban megszilárdult a szovjethatalom. M. Kuricün könyvének két utolsó feje­zetét a két szovjet köztársaságnak a pol­gárháború éveit követő gazdasági, politi­kai, diplomáciai kapcsolatainak, együtt­működésének szenteli. A szerző itt beszá­mol a fegyveres bandák megtöréséről, az ukrajnai éhséget enyhítő orosz segítség­ről. Külön alfejezetet szentel a diplomáciai együttműködésnek (értve ezalatt azt, hogy a külföldi szerződéseknél kikérték az ukrán kormány véleményét, de értve azt is, hogy e szerződésekből előny származott az ukránok számára). Végül ehelyütt igen sok érdekes adatot tartalmazó alfejezetet közöl a szerző a gazdasági együttműködés­ről. A könyv utolsó része megvilágítja, mi­ként értek meg a feltételek a szovjet köz­társaságok fejlettebb típusú federációjá­nak, a Szovjetuniónak létrehozására, sorra kitérve e folyamat okaira, jelentőségére, következményeire, kitekintést nyújtva a szovjet népeknek az orosz segítség követ­keztében meggyorsuló fejlődésére. И. Петров: Стратегия и тактика партии большевиков в Октябрьской революции. Москва-Госполитиздат! 1957. 525, 1 1. (A bolsevik párt stratégiája és taktikája az Októberi Forra­dalomban) Petrov a korabeli sajtót és levéltári anya­got is felhasználó, elméletileg igen jól meg­alapozott munkájában a februári forra­dalomtól 1918 elejéig kíséri figyelemmel a bolsevik párt politikájának alakulását. Megállapítása szerint egyedül a bolsevik párt tudta összefogni a békére irányuló általános demokratikus mozgalmat, a pa­rasztok demokratikus mozgalmát a földes­úri földek felosztásáért, az elnyomott né­pek nemzeti felszabadító mozgalmát a nemzeti egyenjogriságért és a munkásosz­tály szocialista mozgalmát, amelynek célja a proletárdiktatúra létrehozása volt. Mind­ezeket a mozgalmakat a párt nem dogmati­kusan, hanem a jövőbe nézve, a legfőbb feladatokra koncentrálva figyelmét tudta összefogni és ezzel sok esetben vértelenül kiharcolni a szocialista forradalom győzel­mét. Ezt lehetővé tette az is, hogy a bolse­vikok mellett állt a nép túlnyomó többsége, és a párt gondosan el tudta találni azt a pillanatot, amikor a tömegek hajlandók voltak a döntő cselekvésre. A szerző igen részletesen mutatja be azt is, hogy a forra­dalmat megelőző hónapokban a párt mi­lyen kiváló politikai érzékkel tudta mindig azokat a jelszavakat felvetni, amelyekkel az adott pillanatban a tömegeket maga mellé állíthatta. Petrov könyve értékes új szempontokra és mozzanatokra hívja fel a figyelmet az emberiség egész fejlődésé­ben legfontosabb történelmi esemény, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom történetét illetőleg. История Советской конституции. Сборник документов. 1917—1957. Москва, Изд. Ака­демии Наук СССР. 1957. 550, 1 !. (A szovjet alkotmány története. Okmánygyűjtemény. 1917—1957) A Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának Jogtudományi Intézete által kiadott kötet közli az 1917 — 1957 közt megjelent alkotmányos érdekű törvényeket és kor­mányrendeleteket, rendszerint teljes szöve­gükben. Összesen 269 dokumentum talál-

Next

/
Thumbnails
Contents