Századok – 1960

Szemle 438

SZEMLE 451 ható a kötetben, mely három nagy periódus, 1917—1922, 1922 — 1936 és 1936 — 1967 köré csoportosítja anyagát, a Szovjetunió megalakulása és a szovjet alkotmány törvénybe iktatása határozza meg ezeket a kereteket. A szerkesztők az alkotmányos érdekű törvények fogalmát szélesen értelmezték, így nemcsak a szorosabban véve alkotmányjogi jellegű törvények és rendeletek kerültek be a kötetbe, hanem a szovjet társadalom egészét érintő alapvető törvények is, kezdve a földbirtok nacionalizálásától és a 8 órás munkanap bevezetésétől. A tárgymutató elősegíti a kötet gazdag anyagának áttekintését. Ez a gyűjtemény ugyan nem eddig ismeretlen levéltári anyagot tár fel, hanem már eleve nyomtatásban megjelent szövegeket közöl, de mégis nagy hiányt pótol, mert nehezen hozzáférhető és óriási terjedelmű hivatalos kiadványok anyagából válogatta ki a legfontosabb rendelkezéseket. 3. А. Замыслова : Коммунистический Интернационал и его роль в истории международного и рабочего и национально-освободительного движения. Москва. Высшая Партийная школа при CK КПСС. 1957. 106, 2 1. (Z. A. Zamüszlova: A Kommunista Internacionálé és szerepe a nemzetközi munkásmozgalom és nemzeti felszabadító mozgalom történetében) A kötet a Szovjetunió Pártfőiskoláján elhangzott előadássorozatot tartalmazza. Az előadások címe sorrendben a következő: a III. Kommunista Internacionálé létrejöttének történelmi körülményei: a nemzetközi munkás és nemzeti felszabadító mozgalom a forradalmi években. A Komintern tevékenysége 1919 — 23 között ; a nemzetközi munkás és nemzeti felszabadító mozgalom a kapitalizmus ideiglenes és részleges stabilizációja idején. Harc a kommunista pártok bolsevizálásáért; a nemzetközi munkás és, nemzeti felszabadító mozgalom a Szovjetunióban kibontakozó szocialista támadás és a világgazdasági válság idején; a Komintern hetedik kongresszusa. Harc az egységfrontért a fasizmus és a háborús veszély ellen; a Komintern feloszlatása. A Komintern történelmi jelentősége. Az első fejezet a IH.Internacionâlé létrejöttének történelmi körülményeit vizsgálva elemzi az objektív és szubjektív előfeltételeket: a forradalmi mozgalmat Oroszországban, a II. Internacionálé csődjét, a felcsapó szociálsovinizmust, az európai baloldal erejét és gyengeségeit, Lenin elméleti munkásságának nemzetközi jelentőségét, közvetlen hatását az Európa-szzerte szerveződő forradalmi csoportokra, majd megvilágítja az 1917 októberi szocialista forradalom elhatározó szerepét az egész nemzetközi munkásmozgalom további fejlődésére. A záró alfejezet a Komintern megalakulását írja le. A következő előadás középpontjában a nemzetközi forradalmi fellendülés, illetőleg a forradalmi erjedés talaján a kommunista pártok megalakulásának ismertetése áll. Az előadás kitér a fiatal kommunista pártok „gyermekbetegségeire", Lenin és a Komintern elméleti segélynyújtására, arra a hosszú küzdelemre, amelynek során a téves, hibás irányzatokat leküzdötték. Külön érdeklődésre tarthat számot a Vörös Szakszervezeti Internaeionáléról és általában a szakszervezetek helyzetéről, a Kominternnck ezen a területen folvó munkájáról szóló alfejezet. A harmadik rész a korszak (1924—29) fő elvi problémáinak megvilágítása után behatóan foglalkozik az egyes kommunista pártok bolsevizálásával, majd általános képet ad a proletariátus osztályharcáról. Végül a szerző több oldalon keresztül részletesen ismerteti a Komintern VI. kongreszszusának munkásságát. Az 1929 —33-as korszakot feldolgozó előadás ismerteti a Szovjetunióban a szocialista építés sikereit, a világgazdasági válság fő vonásait, a kibontakozó sztrájkharcot, a Komintern Végrehajtó Bizottsága XI. és XH plénuma határozatait, majd részletesen kitér arra a küzdelemre, amelyet a Komintern a fasizmus és a háborús veszély ellen folytatott a harmincas évek kezdetén. Az ötödik előadás a hetedik kongreszszusról és az egységfrontküzdelemről szól. Z. A. Zamüszlova alapos beszámolót nyújt a kongresszus munkájáról, vázolja a növekvő fasiszta és háborús veszélyt, rávilágít az, egységfront sikereire Franciaországban, Spanyolországban és Kínában, továbbá arra, hogy az egyséefront eredményesebb munkáját a müncheni politika, a П. Internacionálé vezetőinek bénító szerepe akadályozza тог. A hatodik fejezet a Komintern feloszlatásával foglalkozik. Ismerteti a Végrehajtó Bizottság határozatát, megmagyarázza a határozat indokoltságát, összegezi a Komintern egész tevékenységének érdemeit, majd végül kitekintést ád a kommunista pártok fejlődéséről a második világháborút követő évektől napjainkig. 29*