Századok – 1960
Történeti irodalom - Az új Brockhaus a magyar történelemről (Ism. Szuhay-Havas Ervin) 435
TÖRTÉNETI IRODALOM 435 „birtokviszonyok rosszabbodásáénak bemutatását igéri, valójában azonban csak keresztmetszetet ad az 1895-ös mezőgazdasági üzemstatisztika alapján. Az említett statisztika adataiból azonban csak alapos forráskritika és átszámítások után vonhatunk le következtetéseket, mivel a felvételek elavult szempontok alapján, sőt bizonyos fokig az egyes társadalmi osztályok közötti határvonalak elmosásának szándékával készültek. A statisztikai anyag felhasználásánál különösen látszik, hogy a tanulmány szerzője még bizonytalanul mozog a nagyobb körültekintést és aprólékos munkát kívánó forráskritika terén. Előfordul, hogy a 100 holdig terjedő birtokkategóriákat együtt vizsgálja, másutt a 20—200 holdig menőket, az utóbbinál megállapítván, hogy minden 10 gazdaságra jutott egy eke. Nem szükséges bizonyítani, hogy e következtetés a statisztika felreértésén alapul. Ugyancsak tévesen értelmezi a szerző a statisztikai évkönyveknek a jelzálogkölcsönökre vonatkozó adatait, midőn megállapítja, hogy a bankok által 1906-ben a földbirtokra betáblázott jelzálogkölcsönök 60%-át a dolgozó parasztok vették fel. A parasztság általában nem kapott a bankoktól hosszúlejáratú jelzálogkölcsönt, eladósodásának sem ez volt tehát a formája, hanem a váltókölcsön, mely éppen rövid lejárata miatt volt sokkal kedvezőtlenebb a jelzálognál. A tanulmány írója a mozgalmak okainak vizsgálata során helyesen mutat rá az 1905-ös orosz forradalom hatására, kiemeli a helyi forradalmi hagyományok hatóerejét, viszont teljesen figyelmen kívül hagyja az 1005—1906-os évek magyar belpolitikai eseményeit: a kormányzati válságot és az országszerte fellendülő tömegmozgalmakat. Nagyrészt a helyi sajtóanyag alapján ismerteti az arató- és cselédsztrájkok lezajlását és levéltári forrásokra csak alig támaszkodik. Pedig a levéltári anyag sok olyan konkrét kérdés hitelesebb leírásához segíthette volna a szerzőt, melyekről a sajtó nem ad kellő tájékoztatást. A mozgalmak részletes ismertetése mellett a szerző szűkszavúan tárgyalja a szervezés és vezetés kérdéseit és az erről írottakat sem illesztette be az események láncolatába, hanem a tanulmány végén foglalta röviden össz:e. így a Szociáldemokrata Párt szerepérői adott általános értékelés, vagy Áchim András politikájának néhány soros ismertetése nem kapcsolódik szervesen a tanulmány egészébe. Pedig éppen a helytörténeti tanulmányokban kellene részletesen feltárni az SzDP vidéki szervezeteinek tevékenységét, hogy az mennyiben volt azonos vagy ftiennyiben tért el a központ politikájától. A békési mezőgazdasági munkásság mozgalmairól szóló tanulmányban több szó kellene, hogy essék —bár sok szempontból külön témának tekinthető — Áchim András mozgalmáról is. A tanulmány az említett szerkezeti, módszertani és szemléleti gyengék ellenére is hasznos a helytörténeti munkákra váró feladatok szempontjából. A nyomorban tengődő, földesúrral, ispánnal, csendőrökkel szembeforduló és a demokratikus Magyarországért harcoló agrárproletárok küzdelmeinek a leírása, ha eljut a régi harcosok még élő nemzedékéhez, vagy unokáikhoz, tanulságul és buzdításul szolgálhat a jelen számára. VÖRÖS ANTAL AZ ŰJ BROCKHAUS A MAGYAR TÖRTÉNELEMRŐL DER GROSSE BROCKHAUS (Sechzehnte, völlig neiibearbcitete Auflage. I—XÏI. ^í iesbadeii, F.JA. Brockhaus. 1953—57) A nagymúltú Brockhaus-lexikon 16. kiadása éppen magas színvonala, társadalomtudományi címszavainak elmélyült kidolgozása, elsősorban azonban magyar vonatkozású mondanivalójának bősége folytán érdemel kissé részletesebb kritikát. Ä Brockhaus új kiadása lényegesen többet és jobbat nyújt Magyarországról bármelyik modern nyugateurópai enciklopédiánál. A hazánkra vonatkozó anyag megfogalmazása és összeválogatása szakértő kezekre vall. A hatalmas anyagra való tekintettel az alábbiakban csupán a magyar történeti érdekű címszavakhoz fűzünk megjegyzéseket. Bevezetésképpen leszögezzük, hogy más — objektivista — nyugat-európai enciklopédiákhoz hasonlóan az új Brockhaus is elsősorban a puszta tényközlésre fekteti a súlyt és így szerkesztési elveinek megfelelően tudatosan igyekszik kerülni az értékeléseket. Éz a tény megnehezíti ugyan a kritikát, mégsem teszi lehetetlenné. 28*
