Századok – 1960

Történeti irodalom - Köpösdi Vera: A mezőgazdasági munkásság mozgalmai Békés megyében 1905–1907-ben (Ism. Vörös Antal) 434

434 TÖRTÉNETI IRODALOM személyéhez fűződnek, annyira, hogy szinte azt érezzük, hogy számára 48—49 Bem nevével forrott össze. Nem véletlen ez, hiszen Teleki Sándor — szavait idézve —„mindenese" volt Bemnek a harcok alatt, s azok közé tartozott, akik a döntő pillanatban felismerték, hogy az egyetlen menekvés: a forradalmi háború. 48 őszén Szatmáron találkozik a főparancsnokság átvételére érkező Bemmel. A tábornok mindjárt az első napokban megkedveli és magához szólítja. Ettől kezdve mellette teljesít szolgálatot, végig harcolja az erdélyi hadjáratot, hősiességével többször kitűnteti magát és ezredesi rangot kap. Tárcáiban meleg színekkel és rendkívül érdekes leírásokkal idézi fel életének ezt az időszakát. E leírásokból nemcsak az ő életútját követhetjük nyomon, hanem kirajzolódik belőlük az erdélyi hadjárat története is, «melyről helyenként meglepő részletességgel ír. Különösen figyelemre méltóak a Tihuca elfoglalására, a gálfalvi csatára és a szabadságharc végnapjaira vonatkozó emlékei. Írásaiban egyébként ott nyüzsög a 48—49-es Erdély minden nevezetes és híres alakja, az erdélyi magyar haderő vezérkarától a császári hadsereg vezetőin át a nemzetiségi vezérekig, Bethlen Gergely, Mikes Kelemen, Kiss Sándor, Riczkó Ignác és Gábor Árontól Puchnerig és Urbánig. Bőségesen szóhoz jut ezekben a visszaemlékezésekben a szereplők jellemzése, amelynek Teleki Sándor nagy mestere. E jellemzések annál inkább fontosak, mert mögöttük — legalább is bizonyos esetekben — a kor véleményét sejthetjük. Azonban bármennyire is sok a szereplője és hőse e leírásoknak, közös és főhősük Bem József, akiről nemcsak hű portrét rajzol, hanem sok oldalról és sokrétűen vizsgálja, elemzi egyéniségét is. Bemutatja a szervezőt, a kemény és nagyszerű katonát, a végtelenül humánus embert, aki olykor úgy ellágyul és oly kedves és kedélyes, mint egy joviális öregúr. Végeredményében tehát 48—49-es tárgyú írásai a szabadságharc hadi eseményeinek és Bem magyarországi szereplésének történetéhez nyújtanak jelentős és sok szempontból számbavehető adatokat. A további cikkekben a kétségek és remények közt tovahaladó emigrációs éveket írja meg, amelyek mintahogy az előzőek, eseményesen telnek el Teleki Sándor életében. Mélységeket és magasságokat kell megjárnia. Párizsban az adósok börtönébe vetik, Jersey szigetén viszont Victor Hugo házának vendége. Bensőséges baráti kapcsolatot alakít ki a két Dumas-val, 1859-ben Garibaldi seregében harcol. Kalandos és regényesen színes élményeinek leírása során bepillantani enged az emigráció hétköznapjainak életébe is. A múltjára és viselt dolgaira visszatekintő Teleki Sándor valójában a szabadságharc és az emigráció krónikásaként lép az olvasó elé, sok esetben a krónikaíró páratlan személytelenülésével. És itt kell rámutatnunk, hogy a krónikázó, emlékeit és élményeit idézgető Teleki Sándor egyik nagy erénye a szép stílus, melyet a hasonlatok gazdagsága és valami keletiesen fényes színpompa jellemez. írásain — melyeket „történelmi csevegés"-nek, vagy egyszerűen csak ,,esevegés"-nek nevez — nemcsak azt érezni, hogy szívesen kószál vissza emlékei közé és szereti az anekdotát, a jóízű történeteket — amelvekkePát meg átszövi elbeszéléseit —, hanem azt is, hogy maga is élvezi, amit mond. Kevés szóval helyzeteket és embereket szinte mesterien tud megeleveníteni és jellemezni. írásművészetének mégis a táj leírás a legerősebb oldala. Idestova 70—80 esztendeje, hogy Teleki Sándor, mint a nagy idők tanúja e cikkeit megírta. Művei azonban a mai olvasóra is friss benyomást tesznek, és manapság is érdekfeszítő, élvezetes olvasmányszámba mennek. Ha igaz, hogy az írói alkotások próbája az, hogy mint vészelik át az időket, akkor Teleki Sándor írásairól elmondhatjuk: kitűnően állták ki ezt a próbát, hiszen a tovatűnő nyolc évtized alatt írók és művek merültek a teljes feledésbe és avultak el máról holnapra. KÁVÁSSY SÁNDOR KÖI'ÖSDI VERA: A MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁSSÁG MOZGALMAI BÉKÉS MEGYÉBEN 1905—1907-ben Acta Universitatis Szegediensis Sectio Ilistorica IV. Szeged. 1958. 65 1. A Békés megyei mezőgazdasági munkásság mozgalmairól írott tanulmány fiatal történész első munkája. Minden során érződik a meleg szeretet, mellyel a szerző névtelen hősei, a békési agrárproletárok küzdelme felé fordult. Legtöbb esetben csupán az emberibb életet biztosító magasabb bérekért küzdöttek, de a szerző megmutatja, hogy a bérharcok mögött mindig ott húzódott a valódi cél: a nagybirtokrendszer felszámolásának és az 1848-ban megkezdett demokratikus átalakulás befejezésének a célja. A tanulmány bevezetőjeként rövid áttekintést kapunk a vármegye birtokviszonyairól, érzékeltetni akarván a szerző a mozgalmak szociális hátterét. E fejezet ugyan a