Századok – 1960

Történeti irodalom - Fitz Jenő: Székesfehérvár (Ism. Fügedi Erik) 430 - Gerő László: Eger (Ism. Fügedi Erik) 430

430 TÖRTÉNETI IRODALOM DERCSÉNYI DEZSŐ—ZOLNAY LÍSZLŐ: ESZTERGOM (Magyar Műemlékek. Budapest, Képzőművészeti Alap Kiadóváll. 1956. 90 L, 157 kép) FITZ JENŐ: SZÉKESFEHÉRVÁR (Magyar Műemlékek. Uo. 1957. 74 1., 91 kép, 1 térképmell.) GERŐ LÁSZLÓ: EGER (Magyar Műemlékek. Uo. 1957. 71 1., 84 kép) BALOGH ISTVÁN: DEBRECEN (Magyar Műemlékek. Uo. 1958. 99 1., 34 kép) A városokat formáló gazdasági-társadalmi erő és a városoknak a mezőgazdasági termeléstől eltérő gazdasági funkciója kezdettől fogva kifejezésre jutott abban is, hogy településük és építészetük elütött a szomszédos falvakétól. A középkori város tornyokkal megerősített falakkal zárkózott el környezetétől, falain belül pedig maradandó anyagból emelt épületeivel, rendezett piacával, nagyméretű templomával, kereskedőcsarnokával és városházával vált ki a falvak sokaságából. Az újkorban a magyar városok legnagyobb része a török hódoltságnak esett áldozatul, s a XVIII. században a világi építészet nagvarányú előretörése, barokk, copf stílusú polgárházak és középületek különböztették még városainkat környezetüktől. A szabadságharc utáni fejlődés folyamán az ipar kért egyre nagyobb részt a városkép kialakításában. Valamennyi városunk olyan műemlékeket, műemlékjellegű épületeket vagy csak műemlékjellegű romokat őrzött meg fejlődésének különböző szakaszából, amelyek még ma is elválaszthatatlanul hozzátartoznak a város képéhez. A műemlékek beható ismerete elengedhetetlen a város történetével foglalkozó kutató számára, mert belőle a város múltjának sok olyan vonását tisztázhatja, amelyről írott források nem állnak rendelkezésre. Középkori városaink legtöbbször több, egymástól funkcionálisan is eltérő településből forrtak össze, és a királyi palota vagy a földesúri kúria helyének, építési korának ismerete ugyanolyan fontos, mint a különböző telepek plébániatemplomaié. Még több felvilágosítást nyújtanak a középkori és újkori műemlékek a város gazdasági és társadalmi fejlődésére vonatkozólag. Aligha lehet találóbban jellemezni a török hódoltság utáni teljes törést városaink fejlődésében, mint Fehérvár XVIII—XIX. századi újjáépítésével és a koronázó templom lebontásával; a híres nagytemplom XIX. század eleji építése élénk fényt vet Debrecen eívistársadalmára, egyházi és világi vezetőrétegére, és szomorúbb bizonyítványt aligha állíthatott volna ki magáról a magyar kapitalizmus, mint azzal, hogy Eger várát vasútvonallal vágta ketté. Ha a kutató ma a műemlékekre is ki akarja terjeszteni figyelmét, és a sokszor már csak romjaiban álló épületek vallomásával akarja kiegészíteni a rendelkezésre álló adatokat, akkor igen nagy nehézségekbe ütközik. Városaink múlt század végén írt monográfiái a pozitivizmus helytelen értelmezése folytán sokszor mellőzték mindazt, ami okleveles forrásokkal nem volt bebizonyítható. A megjelenésük óta eltelt két emberöltő alatt nagyobbára még azok a részek is elavultak, amelyek ma is csak levéltári források alapján dolgozhatók fel. A régészet és művészettörténet által feltárt anyagnak már az összegyűjtése is nehézséget támaszt, mert az ásatások egy része még publikálatlan, a feldolgozások pedig olyan szétszórtan jelentek meg a legkülönbözőbb folyóiratokban, hogy azok összegyűjtése szinte lehetetlen. Régészeink és művészettörténészeink évek óta kemény munkát végeznek, hogy ezen az áldatlan helyzeten segítsenek. Genthon István „kis topográfiája" és művészettörténeti bibliográfiája, továbbá Jakabffy Imre régészeti bibliográfiája ennek a törekvésnek első sikereihez számítható. A régebbi kutatás anyagának rendszerezése mellett a gyakorlati műemlékvédelmi munka érdekében, a 13/1950. törvényerejű rendelet értelmében elvégezték az ún. „városképi vizsgálatokat", melyekriek célja annak megállapítása volt, hogy egy-egy városon belül melyek a műemlékek, melyek a műemlékjellegű épületek, s melyek azok, amelyeknek fenntartását a városkép megőrzése követeli meg. Ezt a nagyarányú munkát természetesen a város történetére és építéstörténetére kellett alapozni. A hosszú évekig tartó munka során számtalan olyan adat és megfigyelés merült fel, amely a régebbi irodalomban meg sem található. Ugyanakkor az egész város képének kialakulására is figyelemmel kellett